GPS az élethez

Saját élmények, tapasztalatok, vélemények, vallomások klienseimtől a közös munkánkról és változásukról.

31 éves, értelmiségi férfi kliensem tapasztalatai. Magánvállalkozó, hihetetlen sokszínű egyéniség. Dinamikus, motivált, szorgalmas, érdekes. Az élete több területén nagyon jól működő fiatalember:) Munkájában és magánéletében is célorientált. Jó vele dolgozni, mert fogékony az új dolgokra, és könnyen tanul:) Íme a tapasztalatai :)  „Hogy mit adott nekem a tanácsadásod? Egy lelki tükröt, melyben elhalványulnak a jelentéktelen dolgok, és kiemelkednek az életem fontos, megoldásra váró részei, így arra tudok összpontosítani, ami igazán fontos. Segítségeddel egy teljesen új életfilozófiát kezdtem el gyakorolni, melyben sokkal nagyobb szerepet játszik a felismerés és a helyzetek egészséges megértése. A terheimet, melyek megoldhatatlanul komplikáltnak tűntek, levetted a vállamról, és egy könnyen emészthető formában kaptam vissza tőled, melyekkel már probléma nélkül megbirkóztam. Ezáltal mindeddiginél stabilabban állok a lábamon, ami megnyugvást és szabadságérzetet ad a magánéletben, és az üzleti életben egyaránt. Segítségeddel sikerült felismernem a képességeimet, és azokat rendeltetésszerűen alkalmazni konkrét életszituációkban. Mindezért köszönettel és hálával tartozom Neked, Angi!"

26 éves nő kliensem dinamikus, vezető alkat, rá jellemző nyíltságával könnyen konfrontálódik karizmatikus egyéniség, tele tűzzel. A vele való munka öröm számomra, csak ámulok és bámulok, olyan gyors a fejlődése, és szinte bármit meg tud valósitani. Csak így tovább:) Ügyes vagy:)
Íme a levele:
„2019 október elején kerestem fel először Angit, mivel úgy gondoltam, hogy annak ellenére, hogy van 1-2 barátnőm, akivel mindent meg tudok beszélni, szükségem van egy hozzáértő szakember segítségére is. Sokat gondolkodtam, hogy ki is lehetne az ideális ember, aztán mivel sokszor olvastam Angi posztjait, és a róla írt referenciákat is, úgy gondoltam ő lesz az. Bevallom, kicsit féltem az elején, mivel ismertük egymást előtte is, és a családom egy részét is ismeri, de teljes mértékben megbízhatok benne, és 100%-os a diszkréció. A fő problémám a következő volt: nem tudtam megnyílni az embereknek, főleg olyanoknak, akik iránt szorosabb érzéseim kezdtek lenni. Felépítettem magam köré egy falat, és eljátszottam az érzéketlent. Ideig-óráig ez működött is, de aztán kezdtem elveszíteni azokat az embereket, akik fontosak voltak nekem, emiatt. A legutóbbi esetnél telt be nálam a pohár, és rájöttem, hogy nem mehet ez így tovább. Elveszítettem egy olyan embert, aki még a mai napig eszembe jut sokszor, azért, mert minél jobban kimutatta az irántam való érdeklődését, én annál jobban zárkóztam be. Sokat gondolkodtam, hogy mi lehetett az a nagy csalódás számomra, ami miatt ennyire bezárkóztam és félek kimutatni az érzéseimet. Mindaddig, amíg nem jöttem el Angihoz, azt hittem egy gyerekkori szerelmi csalódás miatt van ez, aztán ő rávilágított arra, hogy ennek teljesen más okai vannak. A gyerekkorom rossz “élményei” állnak a háttérben. Mivel a szüleim elváltak, nem volt rózsás gyerekkorom. Szóval elkezdtük mazsolázgatni a múltamat a gyerekkoromtól kezdve pontról pontra mindent, egészen mostanáig. Körülbelül 6-7 alkalommal voltam eddig Anginál, de fejben máris máshogy állok az élethez. Vannak céljaim, rövid és hosszútávúak is, sokkal kommunikatívabb vagyok, és aminek nagyon örülök, hogy megtanultam: a tiszta kommunikáció. Nem mondom, hogy mindig azt használom, de már egyre többször tudom alkalmazni. Persze még most is vannak nehezebb napjaim, de már jobban tudom magamat kontrollálni, és nem engedem, hogy padlóra kerüljek. Emellett azért is szeretek Angihoz járni, mert teljesen feltöltődök általa, néha úgy érzem szárnyalok, mikor kilépek az utcára “coaching” után. Sokat köszönhetek neki már most, és remélem még többet fogok. Egy idézettel zárnám soraimat: ,,Még nem értem oda, ahol lennem kéne, de hála Istennek már nem ott vagyok, ahol voltam.”

31 éves kliensem teljes történetét itt olvashatod:
"Angihoz 2019 augusztusában mentem először. Azóta szerencsére sok minden változott a jó irányba. Különböző problémákkal voltam elfoglalva, azt sem tudtam akkor, hogy pontosan mi a bajom, de így visszagondolva azt hiszem mindegy is. Bármilyen gonddal fordultam Angihoz, szerencsére nem zúdította rám a sok magyarázatot egy óra alatt, amit akkor úgysem tudtam volna elfogadni. Biztos vagyok benne, hogy ő már jóval előbbre járt a megoldásokkal, de egy hosszabb folyamat alatt kaptam meg amire szükségem volt. Lényegében beszélgetésekbe csomagolva. Szinte hihetetlen mire képesek a rendszeres találkozók Angival. Az ember annyi sérelmet cipel magával a múltból, amit nem könnyű elengedni és lezárni magunkban, főleg mert ehhez el kell fogadni, hogy mi irányítsuk az életünket és ez felelősség, a saját felelősségünk. Makacs természetemnek köszönhetően azért Anginak jó párszor rá kellett mutatnia a miértekre és érthetővé tette számomra az életemben kialakult körülményeket. Rájöttem, hogy egyszerűbb sajnálkozni hogy valami miért pont velünk történik de nem érdemes. Elengedtem régi mérgező kapcsolatokat. Szüleimmel való kapcsolatomban sok terhet levett a vállamról és egy új szemszögből látom most őket és persze magamat is, javult a kapcsolatunk. A munkahelyi gondjaimra is tudott tanácsot adni, hogyan dolgozhassak eredményesebben. Szembenéztem a félelmeimmel, ami a házasságot érinti. Volt egy vetélésem 2 éve, hatalmas félelemmel és aggodalommal szántam rá magam a babavállalásra de most egy boldog kismama vagyok és a férjemmel alig várjuk, hogy a kis pocaklakó megszülessen. Párkapcsolatunkon sokat tudtunk Angival dolgozni, lényegében egy számunkra újfajta kommunikációt kellett kialakítani. Megtanultuk, hogy a viták elkerüléséhez „csak“ el kell mondanunk a másiknak, mivel hogy érzünk és mik a szükségleteink. Egyszerűnek hangzik, de nem az, főleg az elején, de beláttuk hogy működik. Bár sokszor odafigyelés kell, hogy ne a régi rendszer szerint működjünk automatikusan. Először csak én jártam Angihoz de aztán szerencsére a férjem észrevette rajtam a pozitív változásokat és ő is rászánta magát néhány alkalomra. Angival olyan változásokat értek el, hogy voltak ledöbbentő pillanatok számomra, a jó értelemben. A férjem megértőbb lett, figyelmesebb és türelmesebb. Örülök, hogy eljutottam Angihoz, hogy mertem segítséget kérni. Nagyon nehéz ez az egész folyamat, főleg elkezdeni, de megérte. Most úgy látom még sok mindenben van lehetőségem fejlődni és mindig lesznek új félelmeim de már másképp állok hozzá és ez a legfontosabb. Anginál nem egy megoldást kaptam egy problémára, hanem egy teljesen új rendszert magamban, amivel sokkal könnyebben boldogulok az életben."

37 éves kliensem levele , akivel intenzíven dolgoztunk a gyógyulásán. 1 hónapot tötöttek itthon, helyzethez képest gyorsan haladtunk, mivel nagy volt az akarata. Férje először haraggal reagált a félelmetes helyzetre, mivel nem értette mi történik feleségével. Elismerésem a férjnek, aki miután megértette a betegség lényegét, nem csak segítette feleségét, de részt vett konzultációkon, hatékonyan tudta segíteni. Ez sikersztori, mert időben lett észlelve, hogy gond van. A hozzátartozók szerepe itt óriási, mert a beteg nem tudja reálisan felmérni a helyzetét. A depresszió ronthatja a beteg emberi kapcsolatait, házassági, családi problémákhoz vezethet, romlik a munkavégző képesség és a legnagyobb veszély, hogy nő az öngyilkosság kockázata. Sajnos sokan nem értik ezt a betegséget, pedig bárkivel megtörténhet nehéz életszakaszaiban. Figyeljünk egymásra!!!
Íme kliensem teljes levele:
37 éves nő vagyok. Férjemmel közel 20 éve alkotunk egy párt. Nagylányunk 18, kisfiunk 7 éves. 12 éve külföldön élünk. Angihoz először egy nagyon nehéz időszakom után jutottam el. 14 hónap alatt elveszítettem mind a két szülőmet. Utána mind a 2 bátyám alkoholba menekült, és közben folyamatosan jöttek a támadások felőlük, érzelmileg zsaroltak. Hozzá kell tenni, minden téren maximalista voltam, sokat dolgoztam, mellette volt egy nem egészséges tisztaságmániám. Aki volt már hasonló helyzetben, az biztosan tudja miről beszélek. Mikor már azt hittem a nehéz időszakomon már túl vagyok, akkor jött csak a neheze. 2019 őszén kezdődött el a kálváriám egy fül-, és féloldali fejfájással. Ennek először nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, kaptam rá „megfelelő” kezelést. Viszont mikor még novemberben is tartott, és mellette több magánorvos is látott – ami egy csomó pénzben volt nem mellesleg – és közben folyamatosan google-oztam, egyre mélyebben ástam bele magam, nem vettem észre de már pánikbeteg és depressziós lettem. Erre az orvosom jött rá, aki azonnal írt fel gyógyszert (antidepresszánst), de 5 nap után abbahagytam, mondván én ebből magamtól is ki tudok jönni. Gondoltam én, mikor már arra nem voltam képes, hogy ellássam a családom. Nagylányom unszolására november végén ismét újra kezdtem szedni a gyógyszert, amit a mai napig szedek is. Az utolsó csepp az volt, mikor a férjem december elején már nem mert magamra hagyni a kicsivel és akkor reggel hívta fel Angit, aki azt ajánlotta, ha lehet minél hamarabb menjük haza. Mellette megemlítem, hogy erős hipochondriával és telefon-függőséggel küzdöttem. Természetesen az összes létező betegség és pánik csoportban benne voltam és képes voltam minden tünetet, amit olvastam magamon is felfedezni. Természetesen akkor hiába mondták, nem vallottam be még magamnak sem. Napjaim nagy részét ezzel töltöttem. Hazamenetelünk utáni másnap már Anginál voltam, de az első 1-2 hétre nem nagyon emlékszem. Párom kapta azt a feladatot, hogy az összes csoportból lépjen ki amiben ez idáig benne voltam. Hozzáteszem, nagyon szerencsés vagyok e téren, mivel párom teljes mellszélességgel állt, és áll a mai napig is mellettem. Eltelt két hét kb. és azt kezdtem érezni, hogy egyre jobban kezdem érteni Angit. Karácsony előtti nap magam kapcsoltam ki a telefonomon a Facebookot, most már 5 hete. Az alatt az idő alatt, amit otthon töltöttem (1 hónap), többször voltam Anginál, aki próbálta a legtöbbet kihozni belőlem. Visszamentünk, de telefonos konzultációkat hetente igénylem Angival, a teljes gyógyulásomig.
Rájöttem, hogy magamon is nagyon sokat kell dolgoznom napi szinten. Ezért vissza fogtam magam munka terén, kevesebbet vállalok, elkezdtem tudatosan többet mozogni, nincs Facebook, hírek, helyette inkább olvasgatok vagy igyekszem minél többet a levegőn tartózkodni. Tudom, hogy hosszú még az út előttem, de most már tudom, hogy egy jobb útra léptem. Nagyon köszönöm Angi “

31 éves kliensem: "Nem tudom elfogadni amit anyám tett, de Angi nagyon sokat segít abban hogy észrevegyem és megtanuljam, hogy már nem vagyok az a kicsi, göndör hajú kislány, akit tud még bántani."
Teljes törénetet itt olvashatod:
"31 éves vagyok, a régi énem elveszett. A Budapesti Gazdasági Egyetem Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Karára jártam, szerettem az életet és a kihívásokat. Mostanság depresszió és pánikbetegség vette át az uralmat. Angihoz 2019 júniusában kerültem, amikor annyira mélyre estem az előző hónapok során, hogy nem láttam kiutat, nagy volt az üresség és a fájdalom. Legjobb barátnőm már nem tudta nézni és választás elé állított, hogy vagy elmegyek segítséget kérni vagy nem fogja tudni ezt tovább nézni és a barátság így lehet kárba veszhet. Hozta a sors, hogy ezt kijelentette és a kedvenc együttesem egy számának a szövege arra késztetett egy nyári délután során, hogy „okés csajszi itt az ideje, már muszáj megtenned ezt a lépést“. Barátnőm már ekkor járt Anginál és mondta hogy nagyon jó volt nála, így hát ráírtam időpontért. Rettegtem menni, vissza akartam mondani, tiszta para kezdett rajtam úrrá lenni. Az első találkozáskor is bennem volt, hogy nem szállok le a villamosról, kész ennyi, nem vagyok én erre képes, hisz jobb a szarban csücsülni mint felkelni belőle. De a sors úgy akarta, hogy eljussak. Így hát ott termettem ebben a kellemes helyiségben, és az első találkozásom meglepően nagyon elfogadó és meleg fogadtatás volt nagy megkönnyebbülésemre. Jártam előtte pszichológusnál, de ég és föld volt, ott csak egy szám voltam. Egy újabb „eset“ mint a szalagtermék. Legnagyobb problémám az volt hogy lassan 10 éve szenvedtem on/off depresszióban, a szorongás az eléggé mindennapivá vált. Volt idő amikor üzletbe nem tudtam menni anélkül hogy valaki velem legyen. Nem jártam ki emberek közé, ha mentem is csak alkohollal ment a szocializálódás. Ember félelmem volt, és még van is. A félelmek minden részen behomályosítják az életem, a kis depihez meg „szorimorihoz“ még odacsöppen egy kis hypochondria, álmatlanság is és amikor mind egyszerre jön... kibírhatatlan. Sokszor eszembe jutott az évek során az is, milyen lenne ha nem lennék itt, mennyivel könnyebb lenne mert nem kellene éreznem ezt a sok dolgot, vagy amikor éppen nem a sok dolgot akkor a teljes ürességet. Most, ennyi hónappal azután hogy Anginál jártam, kijelenthetem hogy ezek a gondolatok a „nemlevésről“ a Földön nem jöttek vissza. Egy bizonyos „lesz ez még jobb is még ha most szar is“ alakult ki az agyamban, amihez próbálom magam tartani. Gyermekkori fájdalmak kísértenek anyám részéről, aki testileg és lelkileg bántalmazott. Több mint 26 éve nem beszéltem vele, pedig egy városban lakunk. Nagyon sok csúnya dolgot tett velem és a családommal, ez mostanáig kihat életem minden részére. A szeretethiány, az anya hiánya nagyon mélyen belém van rögződve, nem tudom önmagam elfogadni és szeretni mert ha anyám sem tudott akkor miért kellene saját magamnak? Ez kihat a párkapcsolataimra, mert mindig olyan embereket húzok be, akik ugyanúgy semmibe vesznek ahogy én is magam. Azokat akik szeretnek sokszor taszítom magamtól, mert mélyen bennem van hogy úgyis elhagynak majd mint ő is megtette akkor minek is ez? Segítséget sem tudtam elfogadni. Egy kuporgó kislány voltam a sarokban (néha vagyok). Nem tudom elhinni hogy értékes ember vagyok. Nem tudom elfogadni amit anyám tett, de Angi nagyon sokat segít abban hogy észrevegyem és megtanuljam, hogy már nem vagyok az a kicsi, göndör hajú kislány, akit tud még bántani. Már nincs hatalma felettem, egy felnőtt nő vagyok, aki saját életéről dönt és tudja kezelni ha konfrontációba kerül. Segít hogy ne kerüljek regresszióba, hanem az a nő aki most vagyok, álljon anyám elé és tudja azt mondani hogy „elég, nem kívánom ezt, hagyj békén“. Az anyám egy hoszú munka lesz még, amíg ezt teljesen fel tudom dolgozni. Sok a múltbéli sérülés, a saját énem nem elfogadása, az egyedüllét, munka stb., de Angi fejti le ezeket és dolgozunk rajtuk. Építi lassan fel az önbizalmam. És rádöbbentett hogy bármit is változtatok a külsőmön, az igazi szeretet bizony belülről kell hogy jöjjön, bármennyire klisé és nehéz is ezt hallani. Angi nagyon sokat segített. Mindig azt hozta az üléseink során ami pont kellett, amikor viccel próbáltam a dolgokat oldani (mert az nálam eléggé működő dolog) nevetett de amikor elég volt, azért oda tartotta a tükröt eléggé keményen és csak eggyé váltam olyankor a kanapéval:D. Rájöttem, mennyi bajom van a felelősségvállalással. Honnan ered, hogy dolgozzak rajta még ha apró lépéseken keresztül is, hogy voltak dolgok amiket nem kellett volna nekem teljesítenem 19 éves koromban, nem kellett volna hagynom hogy helyettem döntsenek és hogy jogos haragudnom azért hogy rá voltam kényszerítve. Néha felszabadító tudni hogy igenis van jogom haragudni, és azt a haragot kiereszteni. Ráébresztett hogy nem kell mindenki szemetesládájának lenni, és igenis meg kell tanulni nemet mondani, és hogy vannak „barátok“ akik nem tartoznak az életünkbe mert csak lehúznak. Egyaránt arra is megtanított, hogy nem kell mindig sajnálkozni mindenen, vagy az embernek magát sajnáltatnia és igazán MI vagyunk azok akik a sorsunkat irányítjuk, senki más. És mindenkivel annyit tehetnek csak meg amit megenged – ezt nagy lecke volt tőle megtanulni, és ez még mindig egy folyamatban lévő tanulás. Ez főleg az apukámmal való kapcsolatban segített – kicsit egészségtelenül élünk együtt – Angi tudott vele is beszélni és változást hozni, AMIT CSAK NÉZTEM mivel apukám aztán keményfejű férfi:D. Mint ahogy abban is segített, hogy hogyan kezeljem a dolgokat hogy jobb legyen és ne legyek az anyukája, hanem szülő–gyermek kapcsolat legyen. Hogy nem vagyok apukám anyukája hanem ő is egy felnőtt ember, aki tud saját magával törődni. Néha nem sikerül, de ez is egy út amit napi szinten tanulni kell kezelni és minél többször csinálja az ember annál könnyebb lesz. Sok a félelmem, de Angi szavai nagyon sokszor rámutatnak a forrásukra és amikor ezek a szavak eljutnak az agyamig, el is tudnak oszlani ezek a félelmek. Amikor a hypochondriám magasan szárnyalt és azt hittem szívrohamom lesz ilyen fiatalon – már testileg is előjöttek a jelek – Angi elmagyarázta egy emberi testképen azt, hogy honnan ered a baj, és amikor ezt megértettem, másnapra már elmúltak a tünetek is és a testem lenyugodott. Hihetetlen mikre képes ez a nő! Minden ülés után kicsit könnyebbnek éreztem magam. Az önfejlesztő hétvégéket, amiket csinál tényleg sehogy máshogy nem lehet megnevezni mint egy NAGY CSODA, szintúgy mint az életállításai és az emberek akik ott vannak imádnivalóak, és egy ilyen hétvége hozott is az életembe egy barátnőt akiért nagyon hálás vagyok. Angitól sokat tanulok, el tudott nálam érni olyan dolgokat amiket senki más nem tudott volna. És bár lehet nem megy sokszor úgy ahogy kellene az én részemről, mert néha csiga vagyok, vagy picit bezuhanok, ennek ellenére nagyon sokat köszönhetek neki. Ez alatt a 7 hónap alatt más nő lettem, mások is látják hogy jobban vagyok, máshogy kezelek dolgokat, nagyon sok tükröt, nevetést, jó beszélgetést és utat mutatott nekem. Sokat köszönhetek neki most is, és a jövőre nézve is. És szinte jó azt írni hogy nagyon jó hogy nem vagyok ott ahol múlt
évben ilyenkor! Mert az csak sötétség volt, itt már látni valami fényt.. "

37 éves nő kliensemmel mélyrehatóan dolgoztunk, fontos volt a gyors és hatékony együttműködés, mivel 2 gyönyörű szép gyermeke van. A kiskamasz nagyon izgult édesanyja állapota miatt, igyekezett erején felül támogatni. Sikerült minden fájót feldolgozni, ügyes vagy:) Minden jót a további életedben:)
Íme a tapasztalatai :
„Az én történetem késő őszi napon kezdődött, amikor úgy gondoltam csak egy kis felfázás. Ami ezután történt, talán legrosszabb álmomban sem gondoltam volna. Másfél év szenvedés, el nem múló fájdalom (női betegség) ebből kifolyólag depresszió, pánikbetegség és pszichoszomatikus tünet… Hozzáteszem, amit addig nehezen összespóroltam, kiadtam magánorvosokra. Segíteni csak ideig-óráig tudtak. Aztán 8 hónap szenvedés után rátaláltam FB-n Angira. Elolvastam mások referencia leveleit és gondoltam bejelentkezek hozzá utolsó reményként. Bevallom nem hittem benne, de gondoltam egy próbát megér. Emlékszem első alkalommal azt mondta fél év, ha én is szeretném és rendben leszek. Szépen lassan haladtunk és hétről-hétre sikerült megértenem mindent. Rájöttem, ha lelkünk sérült, hozzáteszem, enyém romokban hevert, akkor a test sem tud gyógyulni. Fél év sikeres terápia után elmondhatom magamról, hogy meggyógyultam és azóta is jól vagyok. Ennek már három éve. Voltak nehéz napok a kezelés alatt, de hétről–hétre éreztem belül, lassan de gyógyulok. Voltak gyermekkori elakadások, amire felnőttként nem gondoltam, hogy ez lehet betegség forrása. Megtanultam értékelni és örülni minden pillanatnak.
Hálás vagyok Anginak a visegrádi fejlesztő hétvégékért, a sok életállításért a fél év kezelésért. Megtanultam, hogy érdemes küzdeni magunkért, családunkért és örülni mindennek, amit az élet ad.
Van egy mottóm azóta: ,,TANULD MEG, HOGY A DOLGOK MEGTÖRTÉNNEK ÉS PALLÉROZD A LELKED, HOGY A JÓT ÉS A ROSSZAT IS TUDD KEZELNI ÖSSZEOMLÁS NÉLKÜL! MERT AZ ERŐ OTT VAN BENNED! LEGJOBB DOLOG A VILÁGON BENNE LENNI SAJÁT ERŐMBEN!,,
Na, ebben segít az életállítás, pszichológus, coach, életvezetési tanácsadó, varázsló bármi! Nekem Angi volt a pszichológus, coach, életvezetési tanácsadó, családállító és varázsló…… 1 személyben :) köszönöm! “ Szilvia

35 éves logisztikus nő kliensem. Imádok vele dolgozni, személyiségében a szivárvány minden színe megtalálható. Csillogó szeme, csilingelő nevetése magával ragad. Igazi nő, bűbáj lengi körül.Munkájában ambiciózus és határozott. Magánéletében rendezvényeket szervez és előad. Igazi energiabomba. Imádom:)
Itt olvashatod a történetét:
”Hiszem azt, hogy minden okkal történik. Angi nem is tudja, de 2011 őszén találkoztunk először. Ekkor nem ismertem őt, ő sem engem. Ám, emlékszem rá. Egy szórakozóhelyen voltunk és felfigyeltem egy 40 körüli nőre. Valami volt benne, hogy kiszúrtam a tömegből, akkor még nem is sejtettem, hogy kicsoda ő, mivel foglalkozik és hogy pár év múlva milyen szerepe is lesz az életemben.
Két évvel ezelőtt egy kapcsolat után voltam. Kerestem önmagam, több mindenbe belefogtam és aztán megjelent az fb-n Angi , GPS az élethez oldala. Mivel nyitott voltam mindenre és épp egy életállításos szombatot tervezett, ezért elmentem. Na, akkor tán még nem voltam készen arra, hogy "felforgassa az életem" az igazi áttörés pedig április 17-én következett be. Mikor újra felhívtam Angit, úgy éreztem fuldoklom. Betegségektől való rettegés, munkahelyi és az élet más területén való megfelelési kényszer valamint egy kezdődő párkapcsolattól való félelem. Ez jellemzett. Hát, az utolsó lökést épp egy férfi adta, aki erről nem is tud, de épp ezért volt szükség a jelenlétére az életemben:) Angi olyan rejtett dolgokat hozott elő a lelkemből, melyeknek mély pecsétjük volt az életemben, viszont nem is tudtam róla. Mikor beszél vele az ember, egyfajta nyugalom árad lényéből. Minden egyes találkozást nagyon vártam ill. várok. Feltölt, önbizalmam a mennyekig ível. Biztatása új reményeket, a lehetőségekbe fektetett erőt hozza ki belőlem. Az ember társas lény, nem magányos farkasnak születtünk, így hiszem azt, ha az életben elakadunk, sok egyszerre minden amit megélünk, keressünk fel ilyen embereket mint Angi a világ bármely pontján. Ugyanis léteznek ők, akik kihozzák belőled azt, ami rejtve van és felnyissák a szemed. ...mert minden okkal történik.“

46 éves kliensem 4 gyermek anyukája : "A gyermekeim "elvesztése", ha Angi nincs lehet már én sem.... mindig erőt adott és terelt az úton...Élnek a gyermekeim, csak én már nem férek az életükbe bele (lelkemben már többször meghaltam)."
ITT OLVASHATOD KLIENSEM TELJES LEVELÉT:
"E sorokat köszönhetem egy csodás Nőnek, aki Feleség, Anya, Segítő, aki maga is folyton tanul és sokaknak segít meglátni a bennük rejlő csodát, hisz mindannyian egy-egy csoda vagyunk, egyedi és megismételhetetlen. Köszönöm a kitartást, mellyel kiugrasztott a mókuskerekemből, és elindultam a fejlődés, önismeret, önszeretet és önbecsülés útján. Sok önismereti foglalkozásán vettem részt, ahol szembesültem és tisztánlátást kaptam. Bábos családállitás módszerrel dolgoztunk, a legelső bábum, ami belém égett: az ősemberre nincs szükségem. Ráébredtem arra hogy nem is volt igazán gyerekkorom, és ezt mindeddig cipeltem a cuki hátizsákomban, de Angi betolta, szembesített vele a csodás tudásával. Az energiák mikor közösen lehozzuk őket megindulnak, az ott résztvevők számára mind elindul egy folyamat. Augusztusban még nem álltam készen, talán félelemből, talán a nem tudás nem fáj annyira, de novemberben lépést tettem előre, amit köszönök a csoport minden résztvevőjének. Mint kiderült, kilenc éves koromban már felnőttként kellett tennem napi feledatokat, ez eddig természetes volt, de NEEEM AZZZ hisz - Volt nekem gyerekkorom? NEEEM!! Ezt egészen 46 éves koromig cipeltem azzal a tudattal, hogy ez volt az én feladatom. A gyermekeim "elvesztése" ha Angi nincs lehet már én sem.... mindig erőt adott és terelt az úton...Élnek a gyermekeim, csak én már nem férek az életükbe bele. A novemberi önismereti hétvégén elindult egy folyamat, tisztánlátást kaptam... és mikor hazamentem a legkissebb gyermekem ridegsége, robotos viszonya velem átalakult, (lelkemben már többször meghaltam) egy meghittebb és közvetlenebb kapcsolattá. Ha változtatsz magadon, akkor a környezeted, ha figyeled veled együtt változik, apró lépések de annál nagyobb csodaként éled meg. A lényeg: hálás vagyok és köszönöm Drága, hogy megismertelek, köszönöm a kitartást, és a hitet. Nincs minden veszve. Ma már könnyebben tudom feldolgozni a bennem zajló eseményeket, rövidebb idő kell a felismeréséhez, keresem a jót az adott helyzetben, hisz a rossz az nem mindig rossz, egy tanítás és előrébb visz CSAK HINNI kell magunkban."

28 éves csupaszív nő, csodálatos anya és feleség, nehéz gyermekkorral. Lassan kezdett kibújni a megkövült kis világából. Örülök a változásának, mert látni, hogy boldog és nyitott a világra. Sok sikert a további ÉLETEDBEN!
Íme a levele:
”Kedves Angelika, 3 éve volt az egyik legnagyobb fordulópontom, akkor mint egy villám becsapódtál az életembe, és szembesítettél sok olyan dologgal, amit akkor nem úgy értettem, vagy nem értem meg rá érzelmileg?!
Akkor volt az első olyan érzelmileg nagy munkám magammal, elfogadni a JÓT, és érezni, hogy MEGÉRDEMLEM. Egyszerűen elfogadni, hogy egyedi ember VAGYOK! Sok félelemmel küzdöttem (még most is van pár), de a legnagyobb az utam során a nőiességem elfogadása volt, az új szerepkörök, mint a feleségről, az anyaságról nem is beszélve…  Rengeteg múltbéli lelki sérüléssel jöttem Angihoz, aki rétegről rétegre fejtette le rólam, hogy megtaláljam a bennem rejlő erőt,szeretet, ne féljek érezni és felvállalni ki vagyok. Fejlődéseim során egyre többet és többet akartam tudni magamról, határaimról, és ezt meg is kapom tőle a mai napig. A lelkivilágom egyre gazdagabb, mind az eszközöktől, amit folyamatosan kapok tőle, mind azoktól, akikkel összeismerkedtem ezekben a önismereti folyamatokban, és együtt biztonságban növünk egyre nagyobbra. Rengeteg dolgot tudnék még írni miért is jó veled együtt dolgozni,de ami a legfontosabb számomra, hogy nem adod a számba a szavakat, hagyod hogy azok megérjenek, és kiteljesedjenek bennünk a magunk kis lassúságában,vagy gyorsaságában.
Hogy hol tartunk 3 év után? Rengeteget fejlődött az önbizalmam, elfogadom ki vagyok, és a hibáimat csak emberi mivoltomnak tudom már be. Nemrégiben elkezdtem nem másoknak és társadalmi ideáloknak, hanem MAGAMNAK megfelelni – ez még viszonylag kezdetleges, de alakulóban van. Mivel egyre jobban szeretgetem magam , egyre jobban tudom értékelni a párommal és a lányommal töltött időt. Ennél több szerintem most nem is kell ebben a pillanatban számomra.
Rengeteg ismerősömet másképpen látom azóta, hogy tanulok tőled, és sajnos azt kell, hogy mondjam egyre több az a felismerésem, hogy sok olyan ember kell a világunkban, mint TE.Emiatt szerencsésnek mondhatom magam, hogy találkoztunk.
Köszönöm az eddigi támaszodat, erőt, türelmet és még számtalan sok érzést és élményt.Remélem eljön az a pillanat mikor már csak mellettem vagy, de nem lesz szükségem rád."

Levél egy alkoholista apához. Kliensem 37 éves, 2 gyönyörű fiú gyermek édesanyja. Betegsége miatt dolgoztunk a zátonyra futott párkapcsolatain és nőiességén. A szülői minták is terítékre kerültek. Mivel értelmetlennek találta elmondani megélt érzéseit apjának, kértem írja le úgy, mintha neki írná meg a sérelmeit.18 éven felülieknek. Íme a levele:
"Apu ezt a levelet azért írom, mert szeretném, hogy tudd miért is vagyok ilyen távolságtartó veled,mert elmondani idáig nem mertem. Haragszom rád, mert te fiút szerettél volna és cserébe kaptál engem. Most először is a gyerekorommal kezdeném, féltem tőled és rettegtem, amikor ittál és részeg voltál, mert bántottál engem és anyut is. Ha megvédtem anyut, akkor kaptam, ha meg nem volt miért megvédenem, akkor piszkáltál, kötekedtél addig, amíg ki nem borultam, ha meg kiborultam kerestél, mert én elbújtam, amikor megtaláltál hajon fogva kihúztál fejjel lefelé lógattál a wc-be. Emlékszel??? Egész éjjel nem aludtam, mert te hangosan hallgattad az István, a királyt, azóta utálom ezt az együttest! Éjjel sírtam és imádkoztam, s csak annyit kértem, ne igyon az apám. Kirándulni napokra soha nem mehettünk, mert veled nem lehetett. Irigyeltem az osztálytársaim, amikor apjukról beszéltek. Amikor józan voltál mindent megkaptunk, de egyet nem a törődést és a szeretet kimutatását. Aztán felnőttem, lehet kicsit változtál, de ha nekem valami nem sikerült, máris hibáztattál. Tudod miért váltam el az első férjemtől? - Mert amikor ivott, rád emlékeztetett. Agresszív és bolond volt. Szerettem őt, de gyerekoromban megfogadtam, soha nem fogok úgy élni, mint anyám: tűrni és látni, hogy szenvednek a gyermekeim. Második párom sem volt jó választás, de akkor menekültem, felejteni akartam minél hamarabb. Most visszagondolva, tudom hibáztam, de úgy érzem valahol te is hibás vagy ebben. Haragudtam miattad anyámra is, mert mindig megbocsájtott neked és sokszor úgy tett, mintha mi sem történt volna. Utálom azt a napot is, amikor megtudtad, van nekem Balázs és elmondtál mindennek. Kiabáltál és hibáztattál azért, mert már két pasin túl vagyok. És azt sem tudom elfogadni, hogy évekig rá sem tudtál nézni legkisebb gyerekemre, pedig ő aztán igazán nem tehet semmiről. Mindig azzal foglalkoztál, mit mondanak az emberek rád, hogy milyen lányod van.....És ez rám is kihatott. Miattad nem mentem sétálni a faluba a gyerekeimmel, mert szégyelltem magam. Még annyit szeretnék írni és mondani megbocsájtottam, de feledni nem tudom. És kérlek, ne szóljál már bele az életembe és anyut se fordítsd ellenem! Mert a kölcsönt és a házasságot állandóan hajtja nekem és tudom ez a te beszéded és irányításod. Ha úgy fogjuk gondolni, majd összeházasodunk, de nem a te parancsodra."

33 éves kliensem, üzleti világban mozgó, ambiciózus fiatalember. Tele van energiával, életerővel és vitalitással. Íme kliensem levele:
"Aki az üzleti világban él és mozog, tisztában van a mindennapok nehézségeivel, milyen nehéz fenntartani az ellenállóképességet, optimizmust és dinamizmust. 33 éves magánvállalkozóként több nemzetközi cégben is vezetői feladatokat látok el egyidejűleg, igy nagy nyomásnak, dominanciaharcnak, és rizikós döntéshozataloknak vagyok kitéve napi szinten, mindez krónikus kialvatlansággal karöltve. Angival régebbtől dolgozom együtt, magánéleti és üzleti téren egyaránt. Bármilyen ügyes is az egyén, mindenkinek szüksége van a megfelelő külső visszajelzésekre, hogy a helyes úton tudjon maradni. Az elvesztegetett idő az, ami megfizethetetlen. Ebben kapok rendszeresen segítséget Angitól. Nincs szüksége arra, hogy átlássa a szakmámat, elég számára ha megismeri a mozgatórugókat valamint a munkahelyi kapcsolati dinamikát – majd a megfelelő módszerrel rávilágit a lehetséges megoldásokra. Sokszor a zűrzavarban elveszik a lényeg, amit segít felfedni, igy alkalmanként óriási terhet képes levenni a vállamról. Nem befolyásol, a döntéseimért és a cselekedeteimért minden esetben én felelek. Kommunikációink során megerősíti személyiségem erősségeit, és ösztönöz hogy sikeresen tudjam alkalmazni azokat. Angi számomra rengeteg energiát, időt és pénzt spórol azzal, hogy a helyes úton tart, amiért szakmailag és barátként is hálás vagyok."

Végzős egyetemista kliensem nehéz döntése a szakítás. Két csodálatos fiatalember élettörténete tárult elém, tudtam, éreztem: fontos mindkettő további élete szempontjából, hogy helyesen döntsön. Hogy mi a helyes, azt mindenki maga tudja. Sajnos fájdalmak árán hozzuk meg a döntést, ami a további fejlődésünket szolgálja. A világjárt talpraesett lány fájdalmas lelki vívódás után meghozta döntését, amit felvállalt annak tudatában, mit okoz. Le a kalappal előtted, a felelősségvállalásod miatt, és nem utolsósorban a károsulttal való empátiád miatt. Amikor sokat köszönhetünk a másiknak, nagyon fontos, hogy a másik ember is, aki sokat jelent-jelentett nekünk, a legkisebb sérülésekkel vészelje át ezt az időszakot, és fontos nekünk, hogy a további életében is jól legyen. Fiatal kora ellenére a bölcsesség, együttérzés, jóindulat, segítőkészség jellemzi. Nagyon megkedveltelek, sok sikert a további életedhez :)

Íme a levele: "Amikor először felkerestem Angit, éppen egy párkapcsolati válságban voltam, és sok más változás is akkor állt be az életemben. Nagy döntéseket kellett meghoznom, amikkel azonban tudtam, hogy megbántok majd embereket, és nem utolsósorban nekem is nagy fájdalmat okoztak. Első ízben egy pszichológust kerestem fel, aki azonban nem vette komolyan a problémámat - "fiatal vagy még" legyintéssel intézte el az egészet. Szerencsére a családom és a barátaim megértéssel fordultak felém, azonban éreztem, hogy szükségem van egy kívülálló segítségére, akinek őszintén, mindenféle fenntartás vagy szégyenkezés nélkül elmondhatom a helyzetem minden apró részletét.
Anginak az első perctől megnyíltam, és egyre könnyebbnek éreztem magamat, hiszen végre kimondhattam azokat a dolgokat is, amiket korábban még saját magamnak sem mertem bevallani. Angi soha nem próbált befolyásolni, vagy egy bizonyos irányba terelni, hagyta, hogy én magam jöjjek rá, hogy mi nekem a legjobb. Beszélgetéseink közben azt érzem, hogy beleképzeli magát a helyzetembe, és ami a legfontosabb, soha nem ítélkezik. Nagyon kedvelem benne, hogy soha nem mondja meg, hogy mit tenne, hanem irányzottan olyan kérdéseket tesz fel, amiket ha megválaszolok, lassan összeáll a kép. Jó néhány olyan eszköz van Angi tarsolyában, amik segítségül szolgálhatnak egy-egy probléma felvázolásában és végül megoldásában.
Nagyon sok mindenben kaptam felismerést Angitól, mind párkapcsolati, mind mindennapos vagy gyerekkorból hozott problémákat illetően. Mindig feldobódva jövök el tőle, hiszen egy-egy beszélgetés után érzem magamban az erőt, hogy igenis képes vagyok változtatni, és olyanná alakítani az életemet, amilyenné szeretném. Nagyon köszönöm Anginak, hogy kedvességével, de kellő határozottságával segít az önismereti utamon."

38 éves nő,pedagógus : „Emlékszem a legelső találkozásunkra. Kétségbeesve, kimerülten, tele félelmekkel kerültem hozzád. Egy kiegyensúlyozott, vidám és kellemes megjelenésű személyként ismertelek meg. Sok információt kaptam tőled, ami még nem elégített ki. Ezért tovább folytattam. Úgy éreztem, szükségem van egy külső személyre, aki rátermettségével és tudásával irányít az élet sűrűjében. Bevallom, nehezen kezdtem a változtatást, az első lépések megtétele megrémített. De az akaratom erősebb volt, mindig emlékeztem a szavaidra, a tanultakra, ennek tudatában valósítottam meg az új életutam kezdetét. Minden egyes találkozásunk után az önbizalmam nőtt, félelmeim csökkentek, energikus és felszabadult lettem. Minőségi munkád gyümölcseként más szemszögből látok rá dolgokra, új kapcsolatokra teszek szert. A változás hatására sikerélményeim is megsokszorozódtak. Boldogabban élem a mindennapjaimat, örülök az életnek, és legfőképpen Neked Angi, hogy találkoztam veled, és segítesz életem jobbá tételében. KÖSZÖNÖM."            

30 éves nő kliensem. Vezető beosztás, céltudatosság, rendezettség, precizitás. Óriási önismereti kört tett meg. Minden életterületén rendet rakott és változtatott. Ma már párjával külföldön él. Bátran és öntudatosan változtat. Öröm volt vele dolgozni, hiszen hatalmas intenzitással hozta fel az erőforrásait és határozta meg szükségleteit, igényeit, képességeit. Hozzáállása, megküzdési stratégiáinak kialakítása és szemléletváltása meghozta gyümölcsét. Íme, a levele:

"Amikor Angihoz kerültem, egy ideje lendületlen, befásult, motiváció nélküli életet éltem. Épp egy számomra nehéz, szakítás utáni helyzetben voltam. A munkahelyemen egy nagyon jó pozíciót töltöttem be, amit szerettem csinálni, de mégis valami hiányzott. Mindig céltudatos embernek tartottam magam, aki mindent elér, amit csak kitűz céljának. De egyszer csak egyhelyben állt az életem, megrekedtem. Egész életemben az volt a fontos, mit mondanak mások, mindenki elvárásának meg akartam felelni. Aztán csak tehetetlennek éreztem magam. Legbelül viszont soha nem hagyott fel az érzés, hogy nem adhatom fel, tovább kell lépni. Aztán egy találkozás után rászántam magam, hogy elmegyek Angihoz. Angival való találkozások során feltárultak a bennem lévő kérdések és lehetőségek. Új nézőpontokat, továbblépési utakat találtam. Inspirációt kaptam a bennem lévő képességek, energiák és lehetőségek felfedezéséhez. Megtanultam, hogy legyek életem saját kormányosa. Nagy örömömre a találkozásokról motiváltan, megerősödve és további célokkal búcsúztam. A pozitív események sodortak magukkal. Kiszabadultam otthonról, a saját kis börtönömből, nem hagytam tovább másoktól irányítani a saját életem, új emberekkel ismerkedtem, új hobbykra tettem szert, tágult a látóköröm, fantasztikusan éreztem magam a bőrömben. Elmondhatatlan boldogság költözött az életembe. Angitól újra és újra feltöltődve jöttem és jövök el, és tudom, bármikor szükségem van a segítségére, tanácsára, mindig megtalálom. A tanácsadások során sikerült kilépnem a biztonsági zónámból, újra beindult és sokkal boldogabb lett a párkapcsolatom, külföldre költöztünk, munkahelyet változtattam, sokkal nyitottabb és boldogabb életet élek. Nyitott lettem, elkezdtem rugalmasan és lendületesen venni az akadályokat és közben törekszem az összes célom elérésére. Mindezért hálával tartozunk neked Angi! Szívből köszönöm, hogy utat mutattál, hogy lehet máshogy is, boldogabban, szabadabban élni! Szívből köszönöm!"

20 éves lány. Édesapja halála után érkezett hozzám. Kivételes képessége van, amit sokan nem értenek. Magas az érzelmi intelligenciája. Lenyűgözött a világlátása. Sok lelki kincset hozott fel önmagából. Öröm a vele való munka.

„Közös beszélgetéseink alkalmával számos, általam felfedezett gonddal fordultam hozzá. Minden ilyen találkozó végén rádöbbentem, soha nem a valódi gondokra összpontosítottam igazán. Mindig pozitív hatással volt rám, így miután átbeszéltünk egy általam hitt problémát, mindig sikerült a helyzet tisztább átlátása. Az elmúlt alkalmak során főként arra döbbentem rá, hogy el kell fogadnom egyediségemet, minden hibámmal és tévedésemmel együtt. Fiatal korom ellenére sok mindenben volt már részem, de annyi felismerésben és segítségben még sehol nem részesültem, mint nála. Úgy érzem, soha nem lehetek elég hálás mindazért, amit tőle kaptam. Minden alkalom után érzem magamban az erőt az újításra és küzdésre, azonban a belső összhang az emberben nem egy, de nem is két óra alatt születik meg, így ha tehetem, mindenképp visszatérek majd hozzá, mert tudom, ha elakadok utamon, hozzá mindig visszatérhetek. Mentorként számos példával szolgált nekem, mindig segített kioldani a kusza csomóimat. Nagyon tisztelem őt magas szellemi tudásáért, ami szinte minden alkalommal elámít. Nehéz belső félelmeinket és korlátainkat felismerni, és még nehezebb megszüntetni azokat, azonban ő megtanított rá, hogy nem szabad félni tőlük, hiszen ezek is életünk alkotórészei, akár csak a pozitív dolgok. Így, más szemszögből tekintve az életet, az ember képes átvészelni akár egy halálesetet is. Nincs szüksége pszichiátriai beavatkozásra ahhoz, hogy meg tudja érteni problémáit és gyógyírt tudjon találni lelki sebeire. Mindig van kiút, szenvedhet bármitől is az ember, hiszen az élet sokkal csodálatosabb annál, mint ahogy azt mi, emberek, keserűségeinken át szemlélve értékeljük."

43 éves nő kliensem évek óta szex nélkül a házasságban. CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK! A hölgy gátlásos lett és nem volt nagy igénye a szexualitás területén, már az is gondot okozott, hogy intim jeleneteket nézzen meg a televízióban. Szeretett volna felszabadulni a gátlásai alól, de valami akadályozta. Párjának nagyon fontos a szex, többek között ezért is romlott meg, a 23 éve tartó házasságuk. Pár éve jártak már párterápiára kolléganőmhöz, egyénileg pszichológussal is próbálták megoldani problémájukat, különböző relaxációs kezeléseken vettek részt,kevés sikerrel. A házaspárral külön dolgoztam, egyéniben. Mindketten helyre akarták hozni a házasságukat, látszott rajtuk nagyon szeretik egymást, de "nem találják az utat egymás felé". Legnagyobb problémájuk a kommunikációval volt, ezért azzal kezdtük, hogy hogyan lehet nyitottabban, és kielégítőbben beszélgetni az igazán fontos dolgokról a párkapcsolatukban. Dolgoztunk a férfi és női különbségekből eredő kapcsolati problémákkal és kezelésükkel, a szexualitásbeli különbségekkel, gátlásokkal és kezelésükkel, a problémamegbeszélés kommunikációjának elméletével (meghallgatás, megértés, megoldáskeresés). "Láss csodát" amikor megindult a tiszta őszinte kommunikáció köztük és kialakult a bizalom és egymás megértése, a szexuális életük is fellendült :) Elindultak egy új úton együtt :) Minden jót Nektek ! Íme a levelek :
„Szia Angi! Valami elképesztő dolog történt! Nem tudom, mit és hogyan csináltál velem tegnap, de úgy érzem, mint akit fejben kicseréltek! Vagy a sok beszélgetés a párommal tette meg a hatását, vagy valamit te varázsoltál szombaton, nem tudom, nem értem, csak azt remélem, hogy így maradok!
Akkorát szexeltünk tegnap este a párommal, hogy csoda! Engem mintha kicseréltek volna fejben! A legkisebb érintésére úgy begerjedek, hogy alig bírok magammal.
Már addig jutottam, hogy szexshop oldalt együtt nézegettük át a párommal, és nem volt kellemetlen. Szexfilmig még nem jutottunk, mivel a fiunk otthon van, de úgy érzem, probléma nélkül simán végig tudnék nézni bármilyet a párommal.
Annyira jó! Elképesztő! Még arra is képes voltam, hogy szex közben beszéljek, hogy most itt jó vagy ott jó. Erre az együtt töltött 23 év alatt nem volt példa!
Párommal madarat lehetne fogatni, annyira boldog. Szinte sírva kérdezte, hogy hol volt bennem ez a szenvedély eddig?
Egy istennő, egy kincs vagy, hogy ezt el tudtad érni nálam! Nagyon-nagyon hálás vagyok Neked minden percért, amit rám áldoztál, hogy segíts! A párom úgy szintén!
Mindent meg fogunk tenni azért, hogy ez a szuper érzés megmaradjon. Természetesen az "egyenlő adok-kapok"-ra mindketten igyekszünk odafigyelni továbbra is.
Nagyon-nagyon köszönöm a segítségedet!“
A férj levele:
„Kedves Angelika! Köszönöm szépen amit eddig is értünk tettél. Hatalmas a változás!!! 23 év alatt talán most érzem azt, hogy úgy tudok a párommal beszélgetni mint még soha. Másról nem is beszelve. :-) Hol volt ez a nő eddig elbújva ??? :D úgy muzsikál az ujjaim érintésére, hogy csak ámulok és bámulok. Nagyon szeretném megtartani ezt az állapotot. Bárcsak így éltünk volna eddig is. Még egyszer nagyon köszi!“

40 éves férfi kliensem levele, aki házassági tanácsadásra járt hozzám a feleségével. Fúúú az elején azt hittem, hogy nem boldogulok vele, de láss csodát, néhány alkalom után megtört a jég. Tudtam, hogy nehéz neki, de következetesnek kellett maradnom. Elismerésem a gigászi küzdelemért, amit megvívott Önmagával:

 „Jónéhány év házasság és egy rakás probléma után eljutottunk oda, hogy feleségemmel már csak éltünk egymás mellett, de kapcsolatunk kihűlt. A távolság közöttünk egyre csak nőtt. Ő kezdett el tenni ez ellen, Angihoz járni, és láthatóan pozitívan változni. Én persze ebből semmit sem értettem és férfiként nem is hittem ez ilyen dolgokban. A feleségem Angit ajánlotta. El is mentem hozzá. Beszélgettünk - sokat kérdezett és rengeteg dologra felhívta a figyelmemet. Fura érzésekkel távoztam tőle, mert rájöttem, rajtam is múlik, hogy helyre álljon az életünk. Nagyon felkavaró volt, de tőlem szokatlanul már én is akartam. Belevágtam. A beszélgetések során úgy éreztem feltöltődtem az Angiból áradó pozitív energiával. Ebből merítettem erőt a folytatáshoz.Sok mindent felszínre hozott a tudatalattimból, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek. Felhívta a figyelmemet azokra a problémákra, amikről én azt hittem már a múltba vesztek, pedig nem. Megmutatta mivel és hogyan okozok lelki fájdalmat a feleségemnek, mit tehetek ez ellen, és talán a legfontosabbat: ki is vagyok és milyen is vagyok valójában. Irányított és sok jó tanácsot kaptam tőle. Sokszor nagyon összezavart, de aztán mindig minden a helyére került. Sokszor megfordult a fejemben, hogy nekem ez sok, nem folytatom. Aztán mégis újra elmentem Angihoz. Megmutatta, hogy a dolgokat több szemszögből kell nézni, és az életemet nekem kell irányítani. Szerencsére kapcsolatunk bírta a strapát. Most már ott tartunk, hogy újra meg tudjuk beszélni a dolgainkat, őszinték vagyunk egymáshoz, több időt töltünk együtt. Páromat sokkal boldogabbnak látom, és nincs jobb érzés annál, mint látni, hogy újra boldog, akit szeretünk, és aki a legtöbbet jelenti számunkra. Én sokáig semmit nem vettem észre magamon, de feleségem a tükör, aki megmutatja, hogy jó irányba indultam el. Erőt ad, hogy újra és újra megvívjam a harcomat önmagammal. Talán ez a legnehezebb, kockából gömböt, egy kerekebb, boldogabb embert faragni magamból. Nehéz, de megéri. Persze ehhez kell Angi, aki megmutatja a lehetőségeket, a helyes utat. Nagy-nagy köszönet érte.“

A feleség levele: 40 éves nő újjászületésének történetével ismerkedhettek meg, aki házassági tanácsadásra jár hozzám a párjával. Azzal érkeztek hozzám, hogy nem lehet gyermekük. Hogy most hol tartanak??? Megtudhatod a leveléből. Jelzem, hogy a házaspár őszinte, tiszta szívű hozzáállása nagyban megkönnyítette a dolgomat:)

„17 év házasság után úgy éreztem, változtatnom kell. Önmagamon is, és a párkapcsolatomon is. Mindkettőnkre ráfért már egy alapos „gatyábarázás”. Tele voltam félelmekkel, pánikrohamokkal, viaskodtam magamban, önmarcangolást folytattam, stb. Nem tudtam velük mit kezdeni. Mindig visszatértek hozzám. Sok mindenhez folyamodtam, kértem segítséget pszichiátertől, aki csak gyógyszerekkel adagolt, pszichológushoz is jártam, aki beleunt, hogy sokat megyek hozzá. Egyiktől sem kaptam olyan megoldásokat, amiket vártam. Nem értettem, mi a baj velem, a fejem meg csak egyre jobban fájt. Egyre inkább lejjebb csúsztam a lejtőn, önbizalmam egy csepp sem volt. Sokat sírtam magamban, nem tudtam és nem mertem kilépni ebből az állapotból. Még most is rémísztően hat rám, ha visszagondolok erre az időszakra. Majd lazítani kezdtem, masszázsokra jártam, kipróbáltam a kineziológiát, érzelmi felszabadulási technikát is tanultam. A neten több pozitív irányú olvasmányt böngésztem. Felfedeztem a vonzás törvényét is. Ezek hatására javult az állapotom, de a nyomasztó gondok a fejemben még mindig ott voltak, és a párkapcsolatom sem működött tökéletesen. 2013-ban felfedeztem a neten, hogy Párkányban egy életvezetési tanácsadó irodát nyitott. Elolvastam az általa felkínált lehetőségeket, és felcsillant a szemem, nála is megpróbálkozom. Hatalmas erő és bátorság kellett ahhoz, hogy megtegyem az első lépéseket feléje. Eleinte csak követtem az írásait, néha láttam őt a városban. Döntöttem: bejelentkeztem hozzá tanácsadásra. Bevallom, az első találkozás borzasztó volt. Rettegtem, szorongtam, nem is tudtam, mit mondjak, ugyanis annyi minden volt bennem. Tudtam, hogy egy óra kevés, ezért elmentem megint. Rengeteg tanácsot kaptam, csak úgy éreztem, hiába változtatok, ha a párom nem tesz semmit. 2014 telén aztán kiborultam otthon. Elmondtam a férjemnek, mit érzek, hogyan érzek, és hogy a válás gondolata foglalkoztat. Közös gyermekünk nem született, de ennek okáról sohasem beszéltünk igazán és őszintén. Én legjobban a gyereket hiányoltam az életemből, amit nem kaptam meg. Ennek keservében nyomtam le vele 17 évet. Mikor ezt bevallottam, Angival készítettünk egy rendszerállítást - vele vagy nélküle, gyerekkel vagy nem. Ekkor kezdett fordulni az életem. Megértettem, hogy a kapcsolatunkat nem kell annyira féltenem. Kimondhatom az érzéseimet a páromnak, attól még nem fog elhagyni.  Kiderült, hogy a kapcsolatunk szilárd alapokon áll, de ha csak a gyerekproblémára koncentrálok, nincs közös jövőnk. Féltem is, de valahol örültem is. Az is kiderült, mással nem lennék boldog, nem tudnám ennyire szeretni, még ha gyerekünk is lenne. Már bizakodóbb lettem. Kezdtek szűnni a félelmeim, szorongásaim. Beleláttam a házasságunkba, és tudatosult bennem ez az állapot. Majd rávettem a férjemet, hogy ő is menjen el hozzá. Nagy meglepetésemre el is ment. Mikor hazaért, mindent elmesélt: jót is, rosszat is. Valahol ekkor kezdtünk el őszintén beszélgetni az érzéseinkről. Ezek után többször kezdeményezett velem beszélgetést, amikor látta rajtam, hogy valami nyomaszt. Próbáltuk megbeszélni a problémáinkat, viszont sokszor furcsának tűnt nekem. Egy hirtelen támadt gondolatból készítettem neki kettőnk közös életéről meglepetés ajándékot. Ez annyira meghatotta, hogy a könnyei is kicsordultak. Ez az ajándék adott neki erőt, hogy tovább folytassa a változtatást önmagán, és felhagyjon régi beidegződésein. Hatalmasat nőtt a szememben. Ezek után kezdtem örülni a változásnak. Hasítottam, mint a szél, minél magasabbra akartam repülni. Ma már tele vagyok vágyakkal, kíváncsi vagyok mindenre és mindenkire. Minél több időt szeretnék vele együtt eltölteni. Azt hiszem, újra szerelmes lettem ugyanabba az emberbe, akibe 17 éve zúgtam bele. Frenetikus érzés ezt újra átélni! Bár még nincs vége, folytatom az önismeretet, ameddig húz magával. Tudom, hogy céljaim és álmaim elérése után sem fogom soha elfelejteni azt az időszakot, amikor elkezdtem kalandos utazásomat."

32 éves férfi kliensem levele: A vetélés után nem volt semmi ugyanolyan. Feleségével külföldön éltek évek óta, csodás egymásra odafigyelő, segítő, empatikus házaspár. Az ott történtek alapjaiban rengették meg a pár életét. Ma már idehaza élnek, túl vannak a nehézségeken, feldolgozták a veszteséget.

Íme a levele: “ Tele félelemmel, stresszel, testi és lelki fájdalommal fordultam hozzád. Csalódott is voltam az elmúlt időszakban történt dolgok miatt. Kedves, belevaló nőnek ismertelek meg, aki válaszokat tud adni a kérdéseimre. Sok dologban megvilágosodtam, el tudtam indulni újra az élet útján. Igaz, még nem vagyunk teljesen késenz, de jó úton haladunk. Testi -és lelki fájdalmaim 90% -a elmúlt, dolgozunk a maradékon is. Csalódottságom is alábbhagyott, félelmeim nagy részén is túl tudtam magam tenni. Első alkalommal még nem volt meg a bizalom, de azóta minden megváltozott. A veled való munka nagyszerű, az összhang is jó, a légkör kellemes. Köszönöm az eddig elért eredményeket és várom a további munkát!“

28 éves kliensem változása. ÜGYES:) „Szeretném megköszönni a beszélgetéseinket. Amikor azt mondtad, hogy most egy változás lesz majd az életemben, nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan történik majd meg. Elköltöztem otthonról albérletbe. Igaz, nem egyedül lakom, de talán így még jobb is, mert nem vagyok egyedül. Lakótársammal nagyon jól kijövök. Új állásom van, és a legjobb, hogy vezetek. Vettem egy kis autót. Imádok vezetni. Egy nap alatt belejöttem. Az autóvétel miatt kicsit szűkösen vagyok most anyagilag, de nem bánom, mert van eredménye. Most már csak egy pasi kellene. Szóval köszönöm még egyszer.”

3 gyerekes családanya, üzletkötő - területi képviselő, a kiégés( burnout) tüneteivel fordult hozzám. Egy határozott, talpraesett nőt ismertem meg, kiváló kommunikációs készséggel és maximalizmussal. A megoldásorientáltságának köszönhetően  időben észrevette a kiégés jeleit önmagán, és segítséget kért. A munkahelyiés magánéleti problémák megoldása, a szakmai és magáncélok felülvizsgálata, a szakma és a magánélet szétválasztása, a szociális kapcsolatok ápolása, az„énidő”, a szabadság és a prioritások meghatározása meghozta gyümölcsét: gyorsan haladtunk kifelé a hullámvölgyből.

"Az Angit amikor először felhívtam, totál "padlót fogtam" ,eljött az a pillanat nálam, amikor azt mondtam magamnak, hogy ha most nem csinálok valamit magammal, az életemmel, akkor nagy baj lesz a végén. Ahogy az Angi is mondja, nagy és gyors változáson estem át..-keményebb lettem, és kiszűröm a nem  fontos dolgokat és embereket az életemből - lelkiismeret furdalás nélkül. Nagyon sokat ad nekem az Angival eltöltött idő...nála mindig nagyon gyorsan megnyugszok. Nagyon jó vele dolgozni, már első látásra látni és érezni, hogy "tudja"a dolgát. "

Az igazgyöngy, akit elhagytak. 26 éves lány kliensem, szakítás után. Az a gyermeki tisztaság, azt hittem, ilyen már nincs. Az első pillanatban, amikor a szemébe néztem, mint a kristálytiszta hegyi patak, aminek lelátsz a mélyére. Meghatott ez a lelki érintetlenség, őszinte örömmel töltött el a fejlődése. Csak így tovább, ügyes vagy :) Elismerésem a neveléséért  az édesanyjának. Kívánom NEKED, hogy megtaláld a hozzád méltó társat, soha ne add alább annál, mint amennyit érsz :)
 "Amikor először fordultam Angihoz nagyon kivoltam lelkileg. A szakításom után egy héttel mentem el hozzá kétségbeesve, úgy éreztem, muszáj valami segítséget kérnem, és Őt választottam..4 éves párkapcsolatomnak lett vége, ahol volt egy három hónapos szünet, és én adtam egy újabb esélyt a dolognak, de ráfáztam. Ugyanazt a fájdalmat nehéz volt feldolgozni, így segítséget kértem. Az első dolog, ami igazán furcsa volt nekem, hogy az első pillanattól úgy beszélgettem vele, mintha ezer éve ismerném őt, pedig akkor láttam őt először. Igaz, az első beszélgetést végigsírtam, de akkor az volt a legjobb, hogy kiadjam a fájdalmamat. A következő beszélgetések már sokkal könnyebben mentek. Rengeteget változtam, másképp állok az emberekhez. Kevés önbizalommal rendelkezem sajnos, amihez segített nekem, hogy sokkal többre kell becsülnöm magam. Nekem sokat segítetek a beszélgetések, rá kellett jönnöm, hogy sokkal jobb ember vagyok, mint aminek én gondoltam magamat. Akinek tudom, én csak ajánlani tudom, és ha akármilyen problémám lenne, amihez úgy érzem, én kevés vagyok, gondolkodás nélkül hozzá fordulnék, csak jó véleményt tudok róla mondani. Nálam is elindultak a változások, elkezdtem ismerkedni egy férfival, és eddig jó úton haladnak a dolgok.. Mindig mást helyeztem magam elé, és ezt nem kell, egy dolgot megtanított velem Angi, és mindig erre emlékeztetett: önmagam igényeit és értékeit vegyem figyelembe. Én csak köszönetet tudok neki mondani. Köszönöm."

26 éves fiú nagy álmokkal egy kis faluból, remények nélkül. Szülei azt hitték, számítógépfüggő. Amikor először találkoztunk, elmondta, hogy 3 éve csak otthon, emberi kapcsolatok és munka  nélkül a számítógépbe menekülve tölti mindennapjait, és arról ábrándozik, hogy nagyon gazdag lessz. Kissé nehézkesen indult a beszélgetés, de nagy meglepetésemre, amikor elkezdett kinyílni, egy intelligens, jó humorú fiút ismertem meg, aki pár éve külföldön dolgozott. Az álmairól beszélgettünk, és lassan célokká formáltuk őket. Következetesnek kellett maradnom vele mindvégig. Kihívást jelentett számomra, mert a 3 év elszigeteltség minden életterületét érintette. Óceánjáró hajón bármixer szeretett volna lenni. Ügyes vagy, gratulálok, és sok sikert Neked a hajón,  remélem, a lamborghini is meglesz :)

"Édesanyám hívta fel a figyelmemet Angira, és intézte el a találkozót, és mivel jómagam is változást akartam elérni az életemben, főleg azért, mert az életemet a négy fal között éltem, nem jártam emberek közé, és bár nagyon sok álmom volt, mégsem mertem belekezdeni egyikbe sem, pont azért, mert félénk vagyok, ezért beleegyeztem és elmentem. Izgatott voltam és szorongást éreztem, de nem futamodtam meg. Az első benyomás Angiról pozitív volt, és tudtam, hogy jó helyen vagyok. Kedes volt és nyitott, de egyben egyfajta szigort is alkalmazott. Biztonságban éreztem magam mellette, ezért képes voltam megnyílni neki óráról órára egyre jobban. Egyre erősebbnek éreztem magam, és hamarosan már munkám is volt, így kiszakadtam a megszokott unalmas életemből. Felismertette velem, hogy, ha nem lépek ki a komfortzónámból, soha nemjutok előre Elkezdtem tornázni, és elmentem Budapestre Bols Mixer Akadémián tartott tanfolyamra, amit sikeresen el is végeztem, Bartender képesítést szereztem. Most ott tartok, hogy elmentem egy hajózási céghez, akik munkákat ajánlanak óceánjáró hajókon. Remélhetőleg osszejön, de ha nem, akkor se adom fel, mert eleget pocsékoltam el az életemből. Végszóként a munka Angival csodálatos volt. Sokat segített, és bár voltak jobb és rosszabb napok részemről, azt mondhatom: megérte elmennem, mert talán még mindig azt várnám a négy fal között, hogy minden az ölembe hulljon."

36 éves nő kliensem és 4 évnyi közös munkánk története. A nehéz gyermekkor rá is rányomta a bélyegét, és otthagyta nyomait. Ma már külföldön él párjával, sikeres családi vállalkozók. Akinek tud, segít. Több szlovákiainak ad munkát. Csodálatos ember. Családját emberileg, anyagilag és minden elképzelhető formában maximálisan támogatja. Segélyszervezetben tevékenykedik. Hamarosan egyéni vállalkozást is indít Sok sikert Neked!!!

„Drága Angi! Három év. Igen, három év, talán van több is. Ennyi év telt el az első találkozásunk óta. Sosem felejtem el, mint ahogyan a többit sem. A megnyerő mosolyod, meleg tekinteted szinte áthatott. Már akkor tudtam, nem ez lesz az utolsó. Az életem mindig egy harc volt, harc a túlélésért. Lelkem tele fájdalmakkal, bántásokkal, szeretet utáni vágyódással. Korán felnőtté kellett válnom, megismertem a pokol legrejtettebb bugyrait. Próbáltam saját erőmből talpra állni, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Aztán jött ő: egy alattomos szer, az alkohol. Anélkül, hogy észrevettem volna, már nem volt kiút. Mint a vízesés, úgy zuhantam a mélybe. Gyógyszerek követték, nem kellett már az életem sem. Tudtam, segítség nélkül elvesztem. Pszichiátriai kezelések, egyik a másik után, nem sok eredménnyel. Végül jött ő az életembe, aki nélkül nem ment volna. Bízott bennem. Ő az én szerelmem, akivel a mai napig együtt vagyok! Saját erőmből és az ő segítségével sikerült. Igen, nincs alkohol, nincsenek gyógyszerek, négy éve tiszta vagyok. A lelkem azonban szenvedett, vergődött. Kerestem a válaszokat a miértekre. Drága Angi, aztán azon a bizonyos első napon te elindítottál valami hihetetlent. Bizalmamba fogadtalak, mint még senkit. Kipróbáltunk mindenféle kezelést, belevájtunk, apró darabokra szedtük a legfájóbb emlékeket, hogy aztán újra építsük. Minden egyes alkalommal éreztem, hogy könnyebb a lelkem. Elégedetten és nyugalommal léptem ki ajtódon megannyiszor. Tőled megkaptam a válaszokat a miértekre. Megtanítottál megérteni az emberek cselekedetit, viselkedésüket, legyen az jó vagy rossz. Segítettél feldolgozni minden fájót az életemben. Sikerült!!! Nincs bennem harag, gyűlölet. Lelkemet szabaddá tetted, most már szárnyalhat. Nagy kincset kaptam tőled, amelyre nagyon fogok vigyázni. Visszanyertem önbizalmam, megnyíltam az emberek felé, kapcsolatok rendeződtek, már nincs „b-terv“, nincs hátizsák, hátam mögött hagyva mindent. Igen, már megfoltozom a lyukas zoknit, és nem dobom el. Hihetetlen, hogy változásom által hogy változnak körülöttem az emberek, általam nekik is segítettél. Már nincs megoldhatatlan probléma, hát ezt kaptam tőled, Angi, erre is megtanítottál. Higgadtan tudok helyzeteket kezelni, tudok nemet mondani anélkül, hogy ettől rosszul érezném magam, amire szinte képtelen voltam. Egy kiegyensúlyozott nővé varázsoltál, aki tele van célokkal, életkedvvel, és igen, aki biztos abban, hogy céljai megvalósulnak. Megtanultam szeretni önmagam, s már tudom, hogy értékes ember vagyok. Tudok így írni magamról, ezért csak szívem minden szeretetével tudok rád gondolni. Keresem a szavakat, hogy tudnám kifejezni, milyen nagy dolgot adtál nekem. Egy más ember, új élet, nincs olyan nap, hogy a tőled tanultak ne lennének ott apró kis mozzanatokban. Szavaid belém vésődtek. Amit te elértél nálam, arra senki nem volt képes, sem doktorok, sem több hónapi kórházi kezelések. Sokszor elmosolyodom, és a lépcsőfokokra gondolok, aminek a legtetején az van írva: „Megcsináltam.“ Igen! MEGCSINÁLTAM!!! Könny szökik szemembe, de ez már nem szomorúság, ezek örömkönnyek. Nem lehetek elég hálás a sorsnak, hogy az utadba vezérelt. Tudom, jönnek még bukkanók, mint ahogy most is egy nehezebb életszakaszt élek meg, de már emelt fejjel nézek elébük. Te képes voltál olyan erőket felszabadítani bennem, melyekről még én sem tudtam. Tudom, ki vagyok, hova vezet utam, köszönöm. Furcsa érzés kerít hatalmába, mikor írom-e pár sort, igen mert talán ez a „Finálé“. Talán még nem kerek az egész, de ha eljön az életembe a fényes csillag, te leszel az első ember, kivel megosztom. Köszönöm, Angi, ezerszer köszönök mindent, nélküled nem ment volna. Köszönöm, hogy mint embert megismerhettelek, különleges tehetséggel rendelkezel. A jó Isten áldjon meg, és kísérjen utadon! Nagyon sok sikert kívánok munkádhoz! Az egyik szemem sír, a másik meg nevet... igen... hiányozni fogsz nagyon!!!“

Kliensem ex-férje alkoholproblémákkal küszködik, aminek a levét kliensem, de főleg gyermekük issza meg, aki nagyon ragaszkodik apjához. A kislányával külföldön élő okos, intelligens nő 43 éves, lelkileg megfáradt az alkohol miatt ment tönkre a házassága. A 10 éves kislánynál viselkedészavarok alakultak ki. Az anya erején felül próbálja kezelni a kialakult helyzetet, lányát imádja, mindent megtesz a jóléte érdekében. Hosszú az út még, de kitartás, erős vagy, és tudsz változtatni a kialakult helyzeten. Minden jót kívánok Nektek! Íme a levele:
"Sokat gondolok rád, kár hogy nem járhatok hozzád rendszeresen. Kislányom nagyon megváltozott, aminek nagyon örülök! Egész biztosan te is belesegítettel. Most már próbálom a nehéz helyzeteket megoldani, hogy ne érintsék a lányomat annyira. Amiben változtattam a beszélgetések hatására, az az, hogy nem a lányommal és nem előtte beszélem meg a problémákat, amik az életemben kialakultak. Ha esetleg mégis előtte zajlik le valami a volt párommal, a gyermekem apjával kapcsolatosan, nem omlok össze, nem engedem magam manipulálni. Neked köszönhetően!"

Zoltán 40 éves. Nagy volt a tét , „együtt vagy külön „ a párjával, így Zoltán teljes erőbedobással dolgozott önmagán. Az imádott NŐ visszahódítása nem volt egyszerű feladat. Óriásit fejlődött :) olyan gyors önismereti köröket tett meg, hogy magam is meglepődtem. Hát igen, ilyen a szerelem :) Megjegyzem, Zoltán nem bízott semmit a véletlenre, jó megérzéseinek, tudatosságának és elemző típusának köszönhetően minden erőforrását mozgósította. Nyílsebesen halad előre, jó vele dolgozni, mert együttműködő, fogékony, vidám, optimista. Minden elismerésem az övé :)

„Angelikát tudatosan választottam coachként. Mivel ismertem. Korábban egy tanfolyamon vettünk részt. A meghatározó mégis az volt, hogy személyiségében, karakterében hasonlít a szerelmemre. Így azt gondoltam, ő lesz az, aki segíthet a konfliktusaink feloldásában. Beszélgetéseink során egy külső nézőpontot, hiteles képet kaptam magamról, mely nagyban segített az életemben felmerülő problémák kezelésében. Javította a kommunikációmat, mely leginkább a krízishelyzetekben volt hiányos. A legnagyobb döbbenet számomra a bábos családállítás volt. Hihetetlen, hogy mennyire igazak és beszédesek voltak az egyes figurák, és mennyire illettek a családtagjaimra. Végső konzekvenciaként rájöttem, hogy a kulcs én vagyok az életemhez és a kapcsolataimhoz. Nagyon hálás vagyok! A munka folytatódik."

25 éves kliensem (egyedülálló anyuka) tapasztalatai. Elvált szülők gyermeke, édesapjával 22 évig nem tartotta a kapcsolatot, súlyos élethelyzetek sorozata nehezítették az útját. Mindig is hiányzott az érzelmi biztonság az életéből. Elismerésem a kemény munkájáért önmagán. Íme, a története:

"Legelső találkozásunkkor még nem tudtam, hogy Angi mit is csinál pontosan. Egy kellemes környezetbe érkeztem, és ő egyből segített, hogy beilleszkedjem. Akkoriban egy összetört, stressztől kimerült, frissen elvált, egyedülálló anyuka voltam. Barátságosan hajtott előre. Sokat beszélgettünk, és lassan, de biztosan rájöttem dolgokra, amelyeken változtatnom kell. A beszélgetések során olykor kiforgatott, de a végén igaza volt. Az ülések után még hosszú ideig vegyes érzések kavarogtak bennem...Olyan gondolatok, amelyeknél átértékeljük azokat a dolgokat, ahol éppen tartunk, és ami a legfontosabb az életben. A legvégén szó szerint menekültem a komfort zónámból, amit a mai napig nem tudok, hogy jól tettem-e, de mindenesetre a mostani életem már jobb. Ezek mellett segített a személyiségemet is fejleszteni. Köszönet a rengeteg beszélgetésért, amik gyakran az órákat is túlhaladták. A kritikákért, melyek előre vittek. Mint barát, és mint tanácsadó átlátott a mosolyomon és egyből leszűrte, valami nincs rendben. Az arcomról olvasott le dolgokat, amiket a szám megtagadott. Cranio-sakrális terápiával is segített, amit legjobb élményként éltem meg. Felülmúlt mindent, amit az ember a lelkében átélhet: enyhülést, elutasítást, megnyugvást és békét... mintha minden egy lemezen lenne előtte, mintha a fejünkbe látna, és kisöpörne onnan minden rosszat. Megnyugodtam, megbékéltem azzal, hogy van, ami már nem lesz az enyém, bár szerettem. Kölcsönösen tanultunk valamit. Meg kell dicsérnem őt a kiváló munkájáért, a kemény akaratáért, ahogy saját magán dolgozik, csodálom, és felnézek rá ezért. Emberként mindig szeretni fogom, és elismerem őt, mint coachot és tanácsadót."

26 éves, csupaszív, csodálatos fiatal hölgy, nehéz gyermekkorral.  Lassan kezdett kibújni a megkövült kis világából. A vele való Megismerkedett egy  együttérző, emberséges fiatalemberrel és összeházasodtak. Örülök a változásának, mert látni, hogy boldog és nyitott a világra. Sok sikert a további életedben!

"Nagyon nehéz szavakkal kifejezni olyan érzéseket, amik bennem folytak (és a mai napig is más formában játszódnak le bennem), amikor Angival találkoztam…-talán mert, ha leírom, már nincs visszaút és tudatosítanom kell ezeket a félelmeket, szorongásokat, negatív érzéseket, amiket átéltem. Rengeteg kisebb-nagyobb kövekbe estem el az eddigi utam során: Az első és a legmeghatározóbb a testvérem halála volt. Bár kicsi voltam mikor meghalt –másfél évesen-, de rám még így is nagy hatással volt. Nem csak rám, az egész családomra… Nálam főleg az emberi kapcsolataimra hatott: Minden férfiemberben a testvéremet kerestem. Ha megkopott egy barátság, azt úgy éltem meg, mintha újra elveszteném a testvéremet. Persze, ha már göröngyös az életem útja, miért ne lehetne még csavarni…kb. 3-4 évesen egy rokonom megerőszakolt.. - akkori fejemmel azt hittem papás-mamást játszunk, mert ő ezt így nevezte- és a szőnyeg alá söpörtem, mint minden sérelmemet, ahogy megszoktam. Ennek köszönhetően, a mai napig küzdök a nőiességem elfogadásával. Persze a későbbiekben ezek a dolgok még több gondot generáltak az életemben. Pl. középiskolásként otthon tanuló lettem egy betegség miatt, amit egy Hipofízis adenóma-nak (az agyalapi mirigynél lévő jóindulatú daganat) hívnak. Szokták mondani,hogy aki ilyen betegségben szenved,nagy valószínűséggel érzelmi sokkon ment keresztül…”de erős vagyok és mindent kibírok” Szóva:l otthon, a világtól távol, szocializálódás nélkül ,szerintetek mi történik az emberrel? Igen… Letaszított még mélyebbre. Nem akartam senkivel sem beszélni, magamba fordultam és olyan gondolataim voltak, ha meghalnék, talán senkinek se hiányoznék. De volt egy pont, aminél fogtak és megráztak a szüleim. Nagy nehezen, de leérettségiztem és munkát vállaltam… ahogy nagyobb lettem, másképp kezdtem sanyargatni magam, olyan férfiakat kerestem az életembe, akikről legbelül tudtam, hogy képtelenek velem sokáig megmaradni és persze sajnáltattam magam, hogy miért hagytak el, vagy miért lett vége…és persze olyan munkáim voltak, amik jóval az érdemeim alatt voltak, mert azt gondoltam, ezt érdemlem, és jobbat úgysem kaphatok. Majd jött egy fordulat az életembe, ami rengeteget változtatott rajtam. Egy olyan ember lépett az életembe, aki mindent megváltoztatott bennem, persze először ezt is el akartam veszíteni és a tettem is bizonyította: már a kapcsolatunk elején teherbe estem és a tudta nélkül elvetettem a babát.  Akkor úgy gondoltam ez a legmegfelelőbb megoldás és persze nem szóltam neki róla. Idővel rájöttem, hogy ő az, akit a másik felemnek szeretnék. Még így is, hogy minden rendben ment az életemben, nem voltam boldog. Úgy éreztem magam, mint egy néző a tv előtt, láttam a boldogságot, de nem jutott el a szívemig. Nem voltam képes elmondani mi bajom van, még megfogalmazni se. A párom ezt igen jól látta, jobban, mint én és ravasz, de működő lépéssel eljuttatott Angihoz. Az első találkozásunk minden részletére nem emlékszem, de arra a biztonságos érzésre annál inkább, amit ő teremtett ahhoz, hogy megnyíljak teljes valómban és megindítson nálam egy olyan érzésekkel teli „CUNAMIT”, ami felnyitotta a szemem a sok régi szunnyadó sérelmekre, amiket azt hittem begyógyítottam, mert én erős vagyok, mindent kibírok : P -. Elsősorban új látásmódot mutatott meg a problémáimra.  Őszintén bevallom: nagyon nehezen emésztettem az elején a dolgokat, amikre felnyitotta a szemem. Sokáig nem is tudtam megfogalmazni ezt az egész helyzetet és a vele járó érzéseket. Az, hogy így le tudtam írni, már annak a jele, hogy tisztába vagyok és tudatosítom, miken kell változtatni, persze a „hogyan” módszerén még folyamatosan dolgozom Angival, van rá egy egész életem és most már egyre több olyan ember, akik úgy gondolom, biztos pontjaim lesznek ezen az úton. Ezt mint neked köszönhetem,Angi! Megtisztelő,hogy megismertelek és nagyon hálás vagyok,hogy egy olyan hihetetlen világot tártál elém,ami tele van olyan csodálatos energiával,amit csak minden embernek ajánlani tudok,mert MINDENKI MEGÉRDEMLI! J

Nóri személyében egy öntudatos, okos, erős nőt ismertem meg. A fején lévő két tenyérnyi kopasz folt és a többi területen a hajritkulás a traumák (nehéz és veszteség-érzéssel kapcsolódó élethelyzet, pl. haláleset) hatására alakult ki. Igen, lehetünk erőssek, de lélekben nem feldolgozott emlékek  ilyen formában is megmutatkozhatnak (szomatizálódnak). A Nórival való közös munka örökre a szívemben marad :) Csak így tovább :)

"Két és fél évvel ezelőtt kezdett el hullani a hajam. Eleinte csak egy 1 centes nagyságú helyen, aztán ez mindig nagyobb lett, és észrevettem több kis köröcskét, ahol már nem volt semmi haj. Felkerestem egy hajklinikát, ahol mindenféle készítményeket kaptam, de sajnos semmi javulás nem történt, sőt, mindig csak hullott és hullott a hajam. Elmentem a körzeti orvosomhoz, ahol elvégeztek pár kivizsgálást. Minden eredményem szuper lett, a doki azt mondta, ez idegi alapon lesz, és készüljek fel, hogy lehet, soha többé nem nő vissza a hajam. Gondoltam, ide se jövök többet, miket beszél ez az orvos. Az igaz, hogy fiatal koromban, 31 évesen megözvegyültem, itt maradtam két kislánnyal meg egy félig kész házzal, előtte fél évvel az édesapám is meghalt. Sok mindenen mentem keresztül, nem volt egyszerű, de mindez már 15 évvel ezelőtt történt, a doktornő erre gondolt, amikor az idegi alapot említette. Teltek a hónapok, és én vártam, hogy nőjön vissza a hajam, de mindig rosszabb lett, már parókát kellett hordanom és nem tudtam, mitévő legyek. Keresztény vagyok, de nem vallásos, hiszem az Ùr Jézus Krisztust, és imádkoztam, kértem Őt, mutasson utat, küldjön valakit, aki tud nekem segíteni. Kezembe került egy könyv Louise L. Hay "Éld jól az életed most", ebben olvastam hogy keressünk fel egy holisztikus gyógyítot. Elkezdtem az interneten keresni, és így találtam meg Nyitrai Angelikat, azonnal felhívtam, és megbeszéltünk egy találkozót. Sokat beszélgettünk, és craniosakrális kezelést kaptam, valamint egyéb más módszerekkel kezelt. Beindult egy öngyógyító folyamat. Két hónap múlva kis hajszálak jelentek meg, és azóta is javul és egyre sűrűsödik a hajam. Köszönöm az Úrnak, hogy elvezetett Angihoz, köszönöm az odaadó életét, tudását és segítőkészségét. Üdvözlettel Bíró Eleonora "

Szakítás után. 29 éves kliensem, kimondottan jó megjelenésű fiatalember referencialevele : „Amikor Angihoz fordultam, akkor épp egy fájdalmas szakítás után voltam. Igaz, a kapcsolat nem volt több 3 hónapnál, de részemről mély érzésekkel, nagy tervekkel volt tele. Az önbecsülésemet teljesen lenullázta. Testvérem és édesanyám tanácsára fordultam hozzá, mivel Ők már tanácstalanul álltak a helyzetem előtt. Sosem hittem abban, hogy egyszer ilyesféle segítségre lesz szükségem. Első beszélgetésünk nagy részében a könnyeimmel küszködve, néha - néha sírva meséltem a helyzetemről, amibe kerültem. Ő meghallgatott és kielemezte, hogy mi is lehet a probléma. Nem mindig tetszett az, amit hallottam, de be kell látnom, hogy igaza volt. Már az első találkozó után jobb állapotban tértem haza, amit ezúton is köszönök. Igaz, hogy még mindig egyedülálló vagyok, de ha megtalálom az igazit, már tudom, hogy milyen hibákat ne kövessek el. További 2 alkalommal találkoztunk még, de ott már nem csak a párkapcsolati dolgaim kerültek szóba. Rávilágított, hogy milyen értékek is lapulnak bennem és az Ő tanácsára elkezdtem komolyabban foglalkozni azzal, amit szeretek csinálni, a fotózással. Igaz, még mindig csak hobbiból, de jó úton haladok afelé, hogy egy szép napon a munkám a hivatásom is legyen. A vele való munka nagyszerű volt. Egy pillanatig sem éreztem magam feszélyezve. Sok dologban kinyitotta a szemem és ezért nagyon hálás vagyok neki. KÖSZÖNÖM! „

Legkisebb kliensem a tündéri Hajnalka és szépséges, életvidám anyukája :) Hajnalka védőoltás után kapott gyermekbénulást. Anyukája kitartásának és következetességének köszönhetően Hajnalkán szinte észre sem lehet venni a betegség nyomait. Nehéz, embertpróbáló életszakaszon vannak túl, minden elismerésem az édesanyáé, aki egyedül neveli gyermekét. Hajnalka craniosacralis holisztikus kezelésben részesült, anyukájával az életvezetési tanácsadás holisztikus formájával és a craniosacralis holisztikus kezeléssel dolgoztam . Az édesanya önismereti munkát is kezdett velem :)

 "Mikor a sors keze Angihoz iranyított , magam sem gondoltam volna, hogy a kislányon első alkalom után  ekkora javulást figyelek majd meg. Pl. elhagyta a fogcsikorgatást ,ami elèg durva volt. Közvetlenebb, nyitottabb lett az emberek felè. Nem zavarja őt , ha az állatok körülveszik. Lehet, apróságnak tűnik, de nekem jelentős. A második kezelès után sokkal nyugodtabb, rendezettebb lett, önállóbb, nem igènyelte allandó jelenlètemet úgy, mint korábban, immunrendszere is sokat javult, ezt főleg az ovin vettem észre.... Mivel minden második hèten beteg lett, utolsó alkalommal viszont 5 hetet húzta az ovit. Mozgás terén is magabiztosabb.Már alig varom az újabb fejlemènyeket... Köszönjük mindketten."

 

Most egy 20 éves lány rögös életútjával ismerkedhettek meg. Kérem, a levelet csak az olvassa el, aki erős idegrendszerrel rendelkezik, és elmúlt 18 éves. A nehéz gyermekkor rányomta bélyegét, és otthagyta nyomait. Egyházi gimnázium, kitűnő tanuló, orvosira készül. Ő a klienseim közül a legemlékezetesebb. Keresztmamája kérésére - aki szintén a kliensem- kezdtem el vele dolgozni. Ő akkor 17 éves volt. Habár tudtam, hogy az állapota miatt nem egy coach hatáskörébe tartozik, de olyan elszánt volt, és annyira ki akart jönni az akkori állapotából, hogy mégis nekiláttunk a munkának. Igazából nem tudtam, csak hittem benne, hogy a pokoljárása befejeződik, mert halmozottan hordozta magában a gyermekkori sérüléseit. Fantasztikus kapcsolat alakult ki köztünk. Olyan intenzitással dolgozott önmagán gyakran a végső határait feszegetve, hogy számomra is példaértékű. A vele és családjával való munka során sokat tanultam önmagamról is. Most 20 éves, jól van, és gyógyszerek nélkül él. A család élete rendeződött. Feldolgozták a múltat. Nagy örömömre, már egy csodálatos fiatal nőt látok benne. Köszönöm a bizalmát!

 

„Nyitrai Angelika, röviden csak Angi. Neve örökre beleégett tudatomba és szívembe egyaránt. Ő az én földi megmentőm. Sosem gondoltam volna, hogy válhat belőlem ilyen ember, és élhetek akár a mostanihoz csak egy kicsit is hasonló életet. Eddigi, bár a többség szerint rövid életem alatt sokszor megjártam a poklot. Úgy éreztem, nincs kiút: napról napra, óráról órára éltem csak tovább. Egyszer csak egy olyan gödörben találtam magam, ahonnan nem láttam a kiutat, és inkább meg akartam halni, mintsem tovább szenvedni.

Angihoz egy másik angyal, a keresztmamám vezetett el. Már az első találkozásunk során felismertem, hogy különleges emberrel állok szemben. Nagyon szimpatikus volt. Abban a pillanatban, mikor megpillantottam, megkezdődött a változás. Mindaddig nem hittem abban, hogy van számomra remény, hogy akár csak egy kicsit is boldogabb lehetek. Előtte már számtalan lélekdoktornál megfordultam, nyugtatókat, altatókat szedtem. Sosem voltam egy hallgatag típus, mindig is szerettem beszélni. Az addigi orvosaimnak is sok részletet beszámoltam múltamról, emlékeimről, de mindaz hiábavaló volt. Sosem éreztem megnyugvást. Egyszerűen nem segítettek. Egy idő után már nekik is elkezdtem hazudni, azt mondtam, jobban érzem magam. Nem bíztam meg bennük. Nekik csak egy szám voltam a sok közül. Csak később jöttem rá, miért nem tudtak meggyógyítani. Erre csak Angi volt képes. Olyannyira odafigyelt rám, mint még senki más. Ő igazán meghallgatott, és elmondta a véleményét. Kiutat kínált. Megnyugtatott, ugyanakkor, ha éppen az kellett, harciassá tett. Életképessé. Múltam olyan foszlányairól is beszámoltam neki, melyekről senki másnak. Hála neki, ma már megbecsülöm magam. A szorongásom, mely többek közt abból adódott, hogy világrajövetelem folytán hibáztattam magam szüleim félresiklott élete miatt, önbecsülésbe fordult át.

Mint oly sok embernek, nekem sem volt tökéletes, de még csak igazi gyermekkorom sem. Szüleim házasságának oka a megfogantatásom volt. Házasságuk nem volt boldog, túl különbözőek voltak. Számtalanszor megcsalták egymást, és nekem számoltak be mindenről. Nem hagyták, hogy gyerek legyek. A felnőttek gondjai nyomták a vállam. Emlékszem, egyszer nyolc éves koromban édesapám azt ecsetelte, hogy édesanyám barátnőjével csalta meg anyut, én pedig kiborultam. A földhöz vertem magam, amiért pedig egy hatalmas pofont kaptam apámtól jutalmul. Onnantól kezdve már nem a lányuknak éreztem magam. Nem számítottam rájuk abban, hogy megértsék a fájdalmam. Az anyagi biztonságot persze megteremtették, de ez olyan körülmények közt nem sokat ért. Aztán született egy édestestvérem. Ekkor újra bíztam a jobban. A kapcsolatok megjavultak. Kár, hogy csak egy kis időre. Aztán akárcsak az alvilágban ébredtem volna. Apa egyre inkább a munkájába menekült, én nem igazán beszélgettem vele, a pofon óta féltem tőle. Ami anyát illeti, ő az alkoholba fojtotta bánatát. Rengeteget ivott, volt, hogy napokig nem volt önmaga. Az öcsém még csak totyogó korszakát élte, mikor megindult a lavina. Lehet, hogy sokan túlzásnak érzik ezeket a szavakat, de én nem. Onnantól kezdve hiába voltak ott a nagyszüleink, és igyekeztek rá odafigyelni, ők nem éltek velünk egy háztartásban, tehát nem tudtak bennünket megóvni. Sokszor előfordult, hogy apa nem volt otthon, anya pedig magánál, tél volt, a testvérem alig múlt egy éves, én pedig kilenc, és nem tudtam betüzelni. Féltem, hogy megbetegszenek. Magamat okoltam a tehetetlenségem miatt. Mindig is ezt tettem. Csak őket féltettem. Zokogtam értük. A mai napig emlékszem, hogy ilyen helyzetekben bármit megtettem volna, hogy nekik jobb legyen, akár meg is haltam volna. Bár anya sok fájdalmat okozott nekem - például azzal, hogy a fejemhez vágta, nem szeret, én rontottam el az életét, és legszívesebben elhagyna-, sosem tudtam neki hátat fordítani. Volt, hogy megszökött otthonról. Mint oly sok alkalommal, akkor is el akart tőle válni, de én könyörögtem neki, hogy ne hagyjon vele magunkra. Miattunk maradt. Visszagondolva érdekes volt velük a kapcsolatom. Mindkettőjüktől féltem, úgy éreztem, nekem kell őket megvédenem, nem pedig fordítva. Egyszer aztán anya bekerült egy elvonóra, ahol megismerkedett egy drogfüggő férfival. Beleszeretett. Mikor apa rájött erre, a szemem előtt fejbe rúgta anyámat. Sosem fogom elfelejteni azt a fájdalmat, pedig szó szerint nem is felém irányult. Anya elment tőlünk. A bíróság a válás után apa gondjaira bízott. Mindig próbáltam a kedvében járni, mosolyogni, még ha legbelül üresnek is éreztem magam. Azt gondoltam, ha tökéletesnek lát, majd jobban szeret. Ennek ellenére nem közeledett felém jobban. Sokkal inkább megértette magát a kisöcsémmel. Én voltam az, ki takarított utánuk. Ennyinek éreztem magam. Hiányzott az édesanyám, de apa nem engedte, hogy lássuk őt, azt mondta, ne törődjünk vele, mert neki nem kellettünk.

Pszichológusnál kilenc éves koromban jártam elsőként, mikor egy harmincöt körüli férfi molesztált. Az ügy bíróság éle került. Az akkor nagyanyám házában történtek nem fájtak annyira, mint az, hogy az anyám helyett engem évekig nevelő nagyim nem mellettem állt, hanem a férfinek saját maga fogadott ügyvédet. Azzal indokolta, hogy biztosan anyáék kényszerítettek, hogy adjam be a mesét apunak, aki majd összeveri a tettest, ezért pedig börtönbe kerül. A második ilyesfajta bántalmazást tizennégy éves koromban éltem át. Anyámon kívül más nem hitt nekem. Az ellenkező nem képviselőitől való rettegésem rányomta a bélyegét életemre. A legnagyobb pánikot az életben a férfiak látványa keltette bennem. Védtelennek éreztem magam előttük még tizenhét éves koromban is. Angi ebből a börtönből is kiszabadított. Nehéz volt magamhoz közel engedni a páromat, hiszen nem hittem, hogy valakinek igazán kellhetek. Ez újdonság volt számomra. Az intimitással is sikerült megbarátkoznom, ma már nem rettegek az érintésétől. Mentorom irányítása alatt fokozatosan felengedtem, ennek köszönhetően pedig rátaláltam egy olyan társra, ki a viszontagságok mellett is kiáll mellettem.

Az életem nagy részében mások sorsát helyeztem az enyém elé. Úgy éreztem, ezt kell tennem. Erre születtem. Szenvedtem. Pár év után apa külföldre utazott munkaügyben, a felügyeletet anyára bízta. Már nem ivott olyan intenzitással, de itt-ott felöntött a garatra. Egyszerűen nem volt stabil.

A helyzet az idő során egyre inkább rendeződni látszott. Rendszeresen jártam pszichológusokhoz, antidepresszánsokat szedtem, de a lelkemben továbbra is hatalmas vihar dúlt. Mindentől féltem. A sötéttől, az egyedülléttől, a haláltól, a büntetéstől, az érzelmektől, hogy senki sem szeret... A felsorolás a végtelenségig folytatódhatna. Rémálmok gyötörtek, éjjel sikoltozva ébredtem, napközben pedig nem tudtam, mi a valóság, és mi fikció. Hallucináltam. Láttam, ahogy megtámadnak, de közben azt is érzékeltem, hogy nem történik velem semmi. Gyűlöltem magam a gyengeségem miatt. Aztán egyszer csak eljött a már említett pont, mikor már nem akartam tovább élni. Sokáig az Istenbe vetett hitem volt az, ami megóvott a végső lépés elkövetésétől, de egy határt túllépve már az sem érdekelt. Megvetettem Istent. A hangulataim percről percre változtak. Az egyik pillanatban a családom miatt még tovább akartam élni, mert úgy éreztem, nélkülem nem működnének, nem lehetek annyira önző, hogy magukra hagyom őket, aztán olyan fájdalmat éreztem, amelybe majdnem belerokkantam.

A szüleim pár évvel ezelőtt újra elkezdek találkozgatni, a végeredmény pedig egy csodálatos gyermek lett. Megszületése óta is előfordult párszor, hogy anya szeszes ital után nyúlt. Apa minderről nem tudott semmit. Betegesen féltettem a testvéremet, anyáskodtam felette. Volt, hogy több mint két napig nem aludtam, mert nem akartam, hogy ha éjjel felsír, anya menjen oda hozzá, attól pedig féltem, hogy ha elaludnék, nem kelnék fel a ricsajra.

A szüleim kapcsolata manapság más, mint egykor. Már beszélgetnek, és képesek együtt nevetni is, ami régen elképzelhetetlen volt. Az életem látszólag rendeződött, azonban én ilyenkor érkeztem el a mélyponthoz. Vagdostam és megmérgeztem magam, táplálkozási zavarban szenvedtem, pontosabban szólva bulimiás voltam. Ilyenkor, a végső elkeseredettség állapotában kerültem Angihoz. Feleslegesnek találtam magam egészen addig, míg ő a szó legpontosabb értelmében újjáélesztett. Hagyott beszélni, rávezetett a megoldásra, nem pedig csak az elmélettel traktált. Elsőként értett meg az életben. Mindaddig elnyomtam magamban a haragot, én akartam lenni mindenki „jókislánya“. Ma már tudom, hogy ez egyrészt lehetetlen feladat, másrészt soha nem tett és nem is tenne boldoggá, ha csak mások akaratát követem. Nem volt véleményem. Féltem, hogy valami rosszat mondok, és nem fognak szeretni, ugyanakkor már úgyis úgy vélekedtem, csak kihasználnak, elviselnek. Hiányzott a szeretet. Kívántam a gyerekkort, azt, hogy gondtalan lehessek. Angi segített megtalálni az egyensúlyt. Mindaddig túl merev voltam magammal szemben, szigorú. Megengedtem másoknak, hogy a fejemen ugráljanak. Ő talpra állított. Segített magamban megtalálni az erőt. Igen, azt, ami bennem volt.

Tudjátok, amikor padlón voltam, igyekeztem a saját erőmből összeszedni magam. Nem sikerült. Hiába olvastam motivációs történeteket, idézeteket, nem segített. Tudom, milyen érzés a padlón csúszva vonszolni magad előre, vagy legalább egy helyben maradni és a mélység fölött egyensúlyozni. Ezek nem üres szavak. Van kiút. Nem szabad feladni. Nem másokért, hanem magadért. Lehet, hogy még nem látod a fényt, de itt ez a nő, aki maga a Nap. Nem egyszerű tananyag az, ami az ő birtokában van. A megérzései, meglátásai, minden, ami ő maga, egy hatalmas adomány. A saját példámból kiindulva mondhatom, hogy ő akkor is megértett, amikor csak hallgattam. Belém látott. Neki nem tudtam hazudni. Olyannak ismer, amilyen vagyok. A hibáimmal együtt elfogad, és már én is magamat. Hála neki, immár nem sajnálkozom az életem felett. Nem, mert tanultam belőle. Anginak köszönhetően jobban megértem a történteket. Nem mentegetek senkit, aki fájdalmat okozott akár nekem, akár másoknak, de tudatában vagyok annak, hogy például az anyám nem jókedvében nyúlt az alkoholhoz.

A korábbi kezelőim mind sajnáltak. Bevallom, ez akkor mindig jólesett, mert akartam, hogy foglalkozzanak velem, hogy valakiben érzelmeket váltsak ki. Kifejezetten örültem, amikor beteg voltam, mert akkor a szüleim is jobban odafigyeltek rám. Igen, de ez nem vezetett semmi hasznosra. Angi engedte, hogy megsirassam a múltat, kiadjam a fájdalmam, haragudjak, lázadjak, s eközben mindvégig fogta a kezem, hitt bennem. Ő volt az én támaszom. Amikor bántalmaztam magam, nem egyszerűen azt mondta, hogy ne csináljam, mert rosszat teszek vele, hanem velem együtt kereste az okokat arra, hogy küzdjek a függőséggel szemben. Ha kellett, kíméletlenül őszinte volt velem, ami észhez térített. Rámutatott a hibáimra, de idővel már én magam is felismertem őket. A párbeszédeink életem legjobb beszélgetései voltak. A célja nem az volt, hogy függjek tőle, és minél többet járjak hozzá, hanem az, hogy a lehető leghamarabb és legprecízebben egy új, jobb embert teremtsen velem együtt. Önállóságra nevelt. Visszaadta a hitet az Úrban, de nem ez volt az egyetlen ajándéka.

Korábban sokan elítéltek az önhánytatásom miatt. Azért folytattam ezt az önpusztító életmódot, mert úgy gondoltam, ha karcsúbb, szebb leszek, szeretni is jobban fognak. Bánatomat az ételbe fojtottam. Minden ehetővel próbáltam pótolni a szeretethiányomat. Mások mindebből persze semmit sem értettek. Képtelenek voltak felfogni az okot, hiszen a környezetem csak a jelent vette figyelembe, azt, hogy a szüleimmel élek, akár egy nagy család. Az én szememben bármilyen furcsán hangzik is, nem létezett jelen. A múltban éltem. Olyannyira hozzászoktam a fájdalomhoz, hogy szabályosan kerestem, honnan kaphatok többet. Az volt számomra a megszokott. Úgy gondoltam, nekem az jár. A jó dolgokat nem tudtam kellőképpen értékelni, mert azt vártam, mikor romlanak majd el.

Ha valamit nem tapasztalsz meg, nem fogod megérteni, mint ahogy mások hibájából is nehéz tanulni. Én például nem hallgattam édesanyámra vagy keresztmamámra, mikor azt mondták, a pszichiátriai intézet nem gyógyít meg. Tanácsaik ellenére beléptem. Kétszer is. Egy fikarcnyit sem segített. Olyan orvosok vettek körül, kik csak rimánkodtak felettem. Emlékszem, egyszer az egyik el is sírta magát, mikor meséltem neki a történetem. Követtem a példáját. Sajnáltam magam. Anginál megtanultam, hogy bár el kell siratnunk veszteségeinket, tovább kell lépnünk. A leendő munkahelyünkön senki nem fogja tőlünk megkérdezni, mennyit sírtunk az életben, hányszor fájt a szívünk.  

Gyermekkorunkban a szüleink dolga a biztonság megteremtése, nevelésünk. Tudom, hogy az sokszor nem ideális, de át kell hidalnunk az akadályokat. Az élet számtalan lehetőséget tartalmaz, és minden a hozzáállásunkon múlik. Nem szabad beletörődnünk egy helyzetbe, ha boldogtalanok vagyunk. Én magam elhatároztam, harcolni fogok. Nincs olyan dolog, amelyre képtelennek tartom magam. Ha nem is érem el a célt, én akkor is megpróbálom. Ha a rák elleni ellenszert kéne feltalálni, azt is megpróbálnám. Lehet, hogy ezt sokan naivitásnak tartják, de nem érdekel. Tudom, hogy akarom élni az életem. Többé nem engedem, hogy más irányítson, mondja meg mi a helyes, mi a dolgom. Most, hogy már tudatában vagyok értékeimnek és hiányosságaimnak egyaránt, mások is megbecsülnek, és nem egy sajnálatraméltó kislányt látnak bennem, hanem egy erős nőt, akinek én is tartom magam. Ez nem beképzeltség, ez a valóság. Mindenki dönthet: vagy szembenéz a fájdalommal és túllép rajta, vagy örökké szenvedni fog. Angival mi felvettük a kesztyűt és győztünk. Segített rendezni a kapcsolatomat a családommal, legfőképpen édesanyámmal. Megbocsátottam neki, még ha az emlékeim eltörölhetetlenek is. Szeretem őt, és örülök a mostani helyzetnek, ugyanis miután látta, hogy mennyire megváltoztam (természetesen a jó iranyba), ő is látogatja Angit. Ennek eredményeként már több mint egy éve nem nyúlt alkoholhoz.

Felnőtté. Ezzé tett Angi. Olyanná, ki vállalja a felelősséget minden egyes tettéért, ki kiáll magáért. Tudom, hogy az élet nem mindig habostorta, de én készen állok a harcra. Sajnos sosem fogom tudni meghálálni neki mindazt, mit értem tett. A lehetetlennek tűnőt vitte véghez. Az enyémmel együtt az egész családom életét megváltoztatta. Ő a legerősebb ember, kit ismerek. A példaképem.“