GPS az élethez

A „kiégés” elsősorban azokat a személyeket érintheti, akik behatóan és lelkiismeretesen foglalkoznak emberekkel és kritikus helyzetekkel, de azokat is utolérheti ez a jelenség, akik nem kapnak megfelelő visszajelzést, megerősítést, vagy bizonytalanságban vannak, alacsony a bérezésük, hosszú a munkaidejük, nincs lehetőségük az előrejutásra, nagy a felelősségük, gyakran élnek meg krízishelyzeteket, túlzottan lelkesek vagy lelkiismeretesek, tökéletességre törekszenek, illetve, ha a céljaik nem reálisak.

Manapság, ebben a gyorsuló világban, a „kiégés-jelenség” már mindenkit utolérhet. Korábban csak a segítséget hivatásszerűen végző emberekkel hozták kapcsolatba,mint a betegápolók,orvosok,szociális munkások. Manapság, ebben a gyorsuló világban, a „kiégés-jelenség” kiterjedt az ápolókra, a pedagógusokra, a hálózatépítőkre, a pszichológusokra, a lelkészekre, a szociális munkásokra, a könyvtárosokra, a rendőrökre, a tűzoltókra, a jogászokra, az informatikusokra, a felsővezetőkre, a vezetőkre az ügyfélszolgálatosokra, a pénzügyi tanácsadókra, a politikusokra, a médiában dolgozókra, de még a lelkiismeretes édesanyákra is.

 A kiégés tehát minden olyan embert érint, aki valamilyen módon bevonja saját érzelmeit egy másik ember megsegítése érdekében, vagy akinek túl nagy elvárásai vannak, melyek a valóságban nem valósulnak meg. Természetesen, ebben az ember személyisége is meghatározó. A lényeg az, hogy ebben az esetben, kibillen az adok-kapok egyensúly. A normál emberi kapcsolatok többnyire kiegyensúlyozottak: amennyit adok, annyit kapok. Sok szakmában ez sajnos nem így működik, és ez lehet az oka annak, hogy egy bizonyos idő eltelte után, egyszerűen kimerülnek az érzelmi energiakészleteink.                                                   

Stádiumok

1. Az idealizáció szakasza: túlzott lelkesedés, fokozott teljesítmény.

2. A realizmus szakasza: amikor a lelkesedés alábbhagy, az egyén tisztában van a képességeivel, kompetenciájával, tevékenységének lehetőségeivel és korlátaival, valóságos képet alkot önmagáról és a munkájáról.

3. A stagnálás vagy kiábrándulás szakasza: amikor már nem jelent örömet szinte semmi, egyre csökken a motiváció, az ember rutinszerűen végzi a feladatait.

4. A frusztráció fázisa: ingerlékeny, feszült lesz, stressztűrése nagyban csökken.

5. Az apátia -fásultság fázisa: pálya elhagyása, az illető már a magánéletben sem talál semmi örömet.

 A kiégés viszont egy visszafordítható folyamat, bármely szakaszában történő beavatkozás esetén lehetséges egy korábbi fázis elérése. Súlyosabb esetekben azonban a depresszió, a függőség (alkoholizmus, kábítószer) és az öngyilkosság is bekövetkezet.

A kiégés alattomosan, észrevétlenül veszi át az uralmat az ember elméje felett. Gyakran hirtelen tör elő, de mindig egy hosszú fejlődési folyamat eredménye, melyet sokszor egy valamilyen váltással próbálunk orvosolni. Jó módszernek tűnhet, hogy az ember öt - hét évente foglalkozást vagy legalábbis munkahelyet vált. Ez több esetben hozhat számottevő, tartós eredményt, de mi a helyzet akkor, ha az ember a váltás után sem érzi magát a helyén, és egy kis idő elteltével a problémák újra jelentkeznek? Felmerül az az el nem hanyagolható tény is, hogy egyáltalán merünk-e váltani, megszabadulni a rossz, ugyanakkor biztos helyzettől?

A mai világban az állandó versenykényszer dominál. Újra és újra meg kell felelnünk valaminek, vagy valakinek, tudatosul bennünk (belénk kódolják) azt, hogy semmiképp sem szabad lemaradni a többiektől, el kell érni azt, ami a másiknak már megvan. Viszont, ha megkapjuk azt a bizonyos dolgot, vagy sikerül megteremtenünk magunk körül azt a bizonyos életkörülményt, jönnie kéne a tartós beteljesülésnek, de sok esetben ez nem így van, mert máris ott van helyette a következő, elérni kívánt cél. Ez az igazi ördögi kör! Ha ugyanis igazodni akarunk ehhez az életformához, akkor számolnunk kell azzal, hogy egész életünkben egy virtuális mókuskerékben szaladunk, (amely nem mellesleg teljesen felemészt bennünket) és azzal is, hogy könnyen kiéghetünk.

Abban az esetben, ha kezdjük magunkat rosszul érezni a bőrünkben, ha sikereink ellenére nagyfokú feszültséget érzékelünk, vagy ha nem igazán tudjuk magunknak megfogalmazni az okot, de valami taszít a munkánkkal, vagy a magánéletünkkel kapcsolatban, akkor érdemes szakemberhez fordulnunk, mivel ezen tünetek bármelyike lehet egyike a kiégés előjeleinek.

Mi is a kiégés tulajdonképpen?

Kafryt idézve: „a kiégés tartós vagy ismételt emocionális terhelés eredménye, más emberekért való hosszú távú, intenzív erőfeszítéssel összefüggésben”. Másként fogalmazva, a kiégés az a jelenség, amikor sokkal több energiát adunk, mint amennyi elismerést, szeretet, ill. figyelem formájában visszakapunk a külvilágtól. Veszélyeztető tényezők közé sorolható a monoton munka, a nem megfelelő munkahelyi légkör, a kedvezőtlen stresszhatások, rossz párkapcsolat, megoldatlan konfliktusok, nehéz élethelyzetek. Mindig elég időt kell szánnunk a regenerálódásra is.

A kiégésnek 12 lépcsőfoka van:

1. Bizonyítási kényszer, fokozott erőfeszítések, saját igények elhanyagolása, személyes igények és konfliktusok elfojtása, értékrend változása, felmerülő problémák eltagadása, deperszonalizációs jelenségek, visszahúzódás, magatartás és a viselkedés megváltozása, belső üresség érzése, depresszió, teljes kiégettség, kimerültség 

A kiégés dinamikája

Amikor kudarcot vallunk, ezt követi egy belső kényszer, feszültség, amely idővel csak nő és nő, majd ezt követi az inkompetencia és az önvád érzése. Az önvád dühben, agresszióban és depresszióban nyilvánul meg. Ez odáig vezet, hogy „bűnbak”-ot próbálunk keresni, és erre nem kevés energiát pazarolunk el. A problémát még tovább súlyosbítja a előttünk tornyosuló, még el nem végzett munka,  megoldandó feladat, ami nagyban növeli az önbecsmérlést: „nem vagyok alkalmas”. Ami ezután következik, az könnyen a 22-es csapdájává válhat: feladja a foglalkozását, hivatását, annak dacára, hogy évekig tanult, kilép a kapcsolatából, megszakítja emberi kapcsolatait, érzelmileg elszigetelődik, stb. Aki úgy dönt, hogy megmarad a rossz élethelyzetében, az érzelmileg teszi tönkre magát. Van, akiket az ment meg, hogy elhagyják a munkahelyüket, továbblépnek, mások továbbképzik magukat, partnert váltanak, stb.

Egy ilyen válság azonban egy személyes fejlődés kezdete is lehet. Sőt, jó volna, ha a krízist, amelyet a magánéletünkben vagy a munkánk során megélünk, nem rémként, ellenségként fognánk fel, hanem, mondjuk, mint a kiégés bizonyos fázisaira tekintenénk rá. Ez egy belső munka. Ha ezt felismerjük, nemcsak a túlélésre, hanem a fejlődésre is adhatnánk esélyt magunknak.

 FONTOS:

A kiégési folyamat önfelismeréssel és szakember segítségével visszafordítható, ill. megállítható. Könnyebb a folyamat elején végrehajtani a korrekciót, kevesebb időbe és energiába telik. Több módszer közül is választhatsz, ha felkeresel, és a segítségemet kéred.

A kiégés felismerésében segítő fizikai tünetek:   

Feszültség, fáradtság, fejfájás, testsúlyváltozás, alvászavar, pszichoszomatikus megbetegedések(pl. magas vérnyomás, étkezési zavarok,fekélybetegség, stb.)

A kiégés felismerésében segítő pszichés tünetek:                                                                                        

Előzetes jelek lehetnek pl.: emelkedett munkatevékenység, csökkentett teljesítményképesség mellett; nyugtalanság; az érzés, hogy „soha nincs időm semmire”; saját szükségletek elhanyagolása; a kudarctól való félelem; alvási zavarok; levertség; emelkedett agresszivitás; szívzavarok magas vérnyomás; fejfájás; fülzúgás.

A burnout-szindróma kezelése:                                                                                                                     

Egy olyan típusú krízishelyzet leküzdéséhez, mint a burnout-szindróma, mindenképpen külső segítségre van szükség. Segítséget nyújthat a pszichoterápia, vagy az autogén tréning, vagy bármilyen más, stresszoldó technika, sokat segíthet egy coach (tanácsadó) is. Extrém esetben azonban elkerülhetetlen a gyógyszeres kezelés.

 Hogyan lehet megelőzni és miben tudok segíteni?

 A tudatos foglalkozásválasztás vagy egyéb váltás, szükségleteink, igényeink, képességeink, motivációink, hozzáállásunk tudatosítása,megküzdési stratégiák kialakítása, stresszkezelés, szemléletváltás és személyiségünk ismerete, ill. a tudatos életvezetés és életmód segíthet igazán abban, hogy elkerüljük ezt az állapotot. A munkahelyi-és magánéleti problémák megoldása, a szakmai-és magáncélok rendszeres felülvizsgálata, a szakma- és a magánélet szétválasztása, a szociális kapcsolatok ápolása, az„énidő”, a szabadság és a prioritások meghatározása mind nagyon fontos szerepet játszanak a megelőzésben.                                                                                        

Fordulj hozzám bizalommal, ha észleled magadon a kiégés jeleit!

Részletek klienseim leveleiből:

”Tele voltam félelmekkel, pánikrohamokkal, viaskodtam magamban, önmarcangolást folytattam, stb. Nem tudtam velük mit kezdeni. Mindig visszatértek hozzám. Sok mindenhez folyamodtam, kértem segítséget pszichiátertől, aki csak gyógyszerekkel adagolt, pszichológushoz is jártam, aki beleunt, hogy sokat megyek hozzá. Egyiktől sem kaptam olyan megoldásokat, amiket vártam. Nem értettem, mi a baj velem, a fejem meg csak egyre jobban fájt. Egyre inkább lejjebb csúsztam a lejtőn, önbizalmam egy csepp sem volt. Sokat sírtam magamban, nem tudtam és nem mertem kilépni ebből az állapotból. Még most is rémísztően hat rám, ha visszagondolok erre az időszakra."

"Tudjátok, amikor padlón voltam, igyekeztem a saját erőmből összeszedni magam. Nem sikerült. Hiába olvastam motivációs történeteket, idézeteket, nem segített. Tudom, milyen érzés a padlón csúszva vonszolni magad előre, vagy legalább egy helyben maradni és a mélység fölött egyensúlyozni. Ezek nem üres szavak. Van kiút. Nem szabad feladni. Nem másokért, hanem magadért."

 "Kétségbeesve, kimerülten, tele félelmekkel kerültem hozzád. Úgy éreztem, szükségem van egy külső személyre, aki rátermettségével és tudásával irányít az élet sűrűjében. Bevallom, nehezen kezdtem a változtatást, az első lépések megtétele megrémített. De az akaratom erősebb volt, mindig emlékeztem a szavaidra, a tanultakra, ennek tudatában valósítottam meg az új életutam kezdetét. Minőségi munkád gyümölcseként más szemszögből látok rá dolgokra, új kapcsolatokra teszek szert."

 "Amikor Angihoz kerültem, egy ideje lendületlen, befásult, motiváció nélküli életet éltem.. Egész életemben az volt a fontos, mit mondanak mások, mindenki elvárásának meg akartam felelni. Aztán csak tehetetlennek éreztem magam. Legbelül viszont soha nem hagyott fel az érzés, hogy nem adhatom fel, tovább kell lépni.Angival való találkozások során feltárultak a bennem lévő kérdések és lehetőségek. Új nézőpontokat, továbblépési utakat találtam. Inspirációt kaptam a bennem lévő képességek, energiák és lehetőségek felfedezéséhez. Megtanultam, hogy legyek életem saját kormányosa."

 "Egy kiegyensúlyozott nővé varázsoltál, aki tele van célokkal, életkedvvel, és igen, aki biztos abban, hogy céljai megvalósulnak. Megtanultam szeretni önmagam, s már tudom, hogy értékes ember vagyok."

 További saját élmények, tapasztalatok, vélemények, vallomások klienseimtől a közös munkánkról és változásukról a referenciákban olvashatsz.  http://www.gpsazelethez.hu/referenciak.html