GPS az élethez

Elég torzkép él sokak fejében a családi együttműködésről. Sajnos a húszas éveikben lévő ifjak kényelmesnek találják a szülői házban maradást, keresetüket szórakozásra és egyéb műszaki cikkekre költik, alig vagy egyáltalán nem járulnak hozzá a költségekhez, élnek a szülők háztartásában, jövedelméből, igénybe véve szolgáltatásait.

Elmúltam 18 felelősségteljes felnőtt vagyok.

A felnőttség azt jelenti, hogy részt veszek és részt vállalok a család működésében anyagilag, fizikailag, érzelmileg. A ház lakója és a család tagja vagyok.

Azért takarítok, mert én is itt élek, és az én feladatom is ezt megtenni. Azért főzök, mert én is éhes vagyok. Elmosogatom az edényeket, mert én is használom azokat. Mosok, mert az enyémek is köztük vannak. Elvégzem a ház körüli teendőket, mert az udvart és egyéb helységeket én is használom. A ház lakójaként és a család tagjaként tudom, hogy a takarítás, fűtés, villany , víz, étkezés , mosószerek, higiénai eszközök nagy költségeket visznek el havonta, ezért önrészt vállalok a rezsi és egyéb költségekből arányos mértékben. Ezt azért teszem, mert gyakorlom az „addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér”-t.

Tudom, tudatosítom:

Gyakran vagyok fáradt és kimerült, sok a feladatom, néha ki sem látszom a problémákból, de tudom a családom többi tagja is hasonló vagy ugyanilyen problémákkal küszködik, ezért erőt veszek magamon és megpróbálom beosztani az időm, hogy mindenre jusson. Tudom családom minden tagjának ugyanúgy, mint nekem 24 órából áll 1 nap és be kell osztani a munkát, háztartási teendőket, szórakozást, pihenést, alvást. Egy családon belül a különböző életkorokba lépő embereknek más-más életfeladatokat kell megoldania. Én az enyémet tudatosítom és a legjobb tudásom szerint oldom. Úgy akarok viselkedni, mint aki a család tagja, nem úgy, mint aki vendég otthon, és csak enni, aludni, fürödni, meg az egyéb szükségleteit kielégíteni jár haza. Ezeket a dolgokat azért teszem, mert készülök az önálló életre, ahol ezen feladatok a napi teendőimmé vállnak. A saját lábamra akarok állni, többé nem gyártok kifogásokat és érzelmi magyarázatokat, hogy milyen nehéz nekem, meg hogy nincsenek lehetőségeim, hogy még azt gondolom, gyerek vagyok és van időm a saját lábamra állni....... stb.

Tudom, a felnőttség a különéléssel mutatkozik meg igazán,ez a folyamat feltétele az egészséges felnőtté válásnak,erre készülök, ez most a feladatom.

Tudom, szüleimnek nagyon fogok hiányozni, nehéz lesz megszokni nekik is a különköltözésem, de tudom, hogy ez az élet rendje. Ők már megtették, hogy felneveltek, itt lezárul egy szakasz az életükben. Boldogok lesznek, ha már látják, hogy önálló életet élek, és életképes vagyok, hisz akkor érik be a munkájuk gyümölcse. A szüleimmel való kapcsolat átalakul, bizalomra és egyetértésre épül, a konfliktusokat közös erőfeszítéssel oldjuk meg, biztos támaszaim maradnak, és számíthatok rájuk továbbra is. A nyílt konfrontáció, az őszinte beszélgetés és a múlt sérelmeinek tisztázása kialakítja köztünk a felnőtt-felnőtt viszonyt. Ilyenkor átalakul a szülő-gyerek kapcsolat, ami a kölcsönös tiszteleten és barátságon alapul.

SZÜLŐRŐL VALÓ LEVÁLÁS  folyamata feltétele az egészséges felnőtté válásnak

Szülőről való leválás - leválási konfliktusok és elakadásokról az alábbiakban olvashatsz:

http://www.gpsazelethez.hu/szulorol-valo-levalas-levalasi-konfliktusok-es-elakadasok.html

Üdvözöllek !

Nyitrai Angelika vagyok, life coach, életvezetési- és párkapcsolati tanácsadó,"face to face" tréner, szexuálpszichológiai konzulens.

Folyamatok elindításában és végigvitelében vagyok segítő partner, amely fejlődést, változást eredményez. www.gpsazelethez.hu

Konzultációk helyszinei PÁRKÁNYBAN, KOMÁRNOBAN, BUDAPESTEN
ELÉRHETŐSÉGEKET, ÓRADíJAKAT, NYITVATARTÁSI IDŐT, BEJELENTKEZÉSI FELTÉTELEKET, IRODÁK CíMEIT ITT TALÁLOD: http://www.gpsazelethez.hu/elerhetoseg