GPS az élethez

Orvostól orvosig jártál már, egyik sem segített? Testi tüneted van, az orvosok nem találják az okát? Testi tüneteidet lelki problémák okozhatják? Orvoshoz betegek nagy többsége pszichoszomatikus tünetek miatt megy, gyógyszert kap ami nem oldja meg a valódi problémát. 

Pszichoszomatikus tünetek és a tudatalattink kapcsolata. Bővebben itt olvashatsz: http://www.gpsazelethez.hu/pszichoszomatikus-tunetek-es-a-tudatalattink-kapcsolata.html

Az alábbiakban olvashatod az őszinte vallomásokat klienseimtől közös munkánkról és változásukról, akik pszichoszomatikus tünetekkel kerestek meg:

Kopaszság. Nóri személyében egy öntudatos, okos, erős nőt ismertem meg. A fején lévő két tenyérnyi kopasz folt és a többi területen a hajritkulás a traumák (nehéz és veszteség-érzéssel kapcsolódó élethelyzet, pl. haláleset) hatására alakult ki. Igen, lehetünk erőssek, de lélekben nem feldolgozott emlékek  ilyen formában is megmutatkozhatnak (szomatizálódnak). A Nórival való közös munka örökre a szívemben marad :) Csak így tovább :)

32 éves férfi kliensem levele: A pánik,  hipochondria, magas vérnyomás .A vetélés után nem volt semmi ugyanolyan. Feleségével külföldön éltek évek óta, csodás egymásra odafigyelő, segítő, empatikus házaspár. Az ott történtek alapjaiban rengették meg a pár életét. Ma már idehaza élnek, túl vannak a nehézségeken, feldolgozták a veszteséget. 

Íme a levele: “ Tele félelemmel, stresszel, testi és lelki fájdalommal fordultam hozzád. Csalódott is voltam az elmúlt időszakban történt dolgok miatt. Kedves, belevaló nőnek ismertelek meg, aki válaszokat tud adni a kérdéseimre. Sok dologban megvilágosodtam, el tudtam indulni újra az élet útján. Igaz, még nem vagyunk teljesen késenz, de jó úton haladunk. Testi -és lelki fájdalmaim 90% -a elmúlt, dolgozunk a maradékon is. Csalódottságom is alábbhagyott, félelmeim nagy részén is túl tudtam magam tenni. Első alkalommal még nem volt meg a bizalom, de azóta minden megváltozott. A veled való munka nagyszerű, az összhang is jó, a légkör kellemes. Köszönöm az eddig elért eredményeket és várom a további munkát!“

3 gyerekes családanya, üzletkötő - területi képviselő, a kiégés( burnout) tüneteivel fordult hozzám. Feszültség, fáradtság, fejfájás, alvászavar. Egy határozott, talpraesett nőt ismertem meg, kiváló kommunikációs készséggel és maximalizmussal. A megoldásorientáltságának köszönhetően  időben észrevette a kiégés jeleit önmagán, és segítséget kért. A munkahelyiés magánéleti problémák megoldása, a szakmai és magáncélok felülvizsgálata, a szakma és a magánélet szétválasztása, a szociális kapcsolatok ápolása, az„énidő”, a szabadság és a prioritások meghatározása meghozta gyümölcsét: gyorsan haladtunk kifelé a hullámvölgyből.

"Az Angit amikor először felhívtam, totál "padlót fogtam" ,eljött az a pillanat nálam, amikor azt mondtam magamnak, hogy ha most nem csinálok valamit magammal, az életemmel, akkor nagy baj lesz a végén.
Ahogy az Angi is mondja, nagy és gyors változáson estem át..-keményebb lettem, és kiszűröm a nem  fontos dolgokat és embereket az életemből - lelkiismeret furdalás nélkül.
Nagyon sokat ad nekem az Angival eltöltött idő...nála mindig nagyon gyorsan megnyugszok.
Nagyon jó vele dolgozni, már első látásra látni és érezni, hogy "tudja"a dolgát. "

Pánik, depresszió, fejfájás, szívdobogás, gyomorpanaszok. 40 éves nő újjászületésének történetével ismerkedhettek meg, aki házassági tanácsadásra jár hozzám a párjával. Azzal érkeztek hozzám, hogy nem lehet gyermekük. Hogy most hol tartanak??? Megtudhatod a leveléből. Jelzem, hogy a házaspár őszinte, tiszta szívű hozzáállása nagyban megkönnyítette a dolgomat:)

„17 év házasság után úgy éreztem, változtatnom kell. Önmagamon is, és a párkapcsolatomon is. Mindkettőnkre ráfért már egy alapos „gatyábarázás”. Tele voltam félelmekkel, pánikrohamokkal, viaskodtam magamban, önmarcangolást folytattam, stb. Nem tudtam velük mit kezdeni. Mindig visszatértek hozzám. Sok mindenhez folyamodtam, kértem segítséget pszichiátertől, aki csak gyógyszerekkel adagolt, pszichológushoz is jártam, aki beleunt, hogy sokat megyek hozzá. Egyiktől sem kaptam olyan megoldásokat, amiket vártam. Nem értettem, mi a baj velem, a fejem meg csak egyre jobban fájt. Egyre inkább lejjebb csúsztam a lejtőn, önbizalmam egy csepp sem volt. Sokat sírtam magamban, nem tudtam és nem mertem kilépni ebből az állapotból. Még most is rémísztően hat rám, ha visszagondolok erre az időszakra. Majd lazítani kezdtem, masszázsokra jártam, kipróbáltam a kineziológiát, érzelmi felszabadulási technikát is tanultam. A neten több pozitív irányú olvasmányt böngésztem. Felfedeztem a vonzás törvényét is. Ezek hatására javult az állapotom, de a nyomasztó gondok a fejemben még mindig ott voltak, és a párkapcsolatom sem működött tökéletesen.

2013-ban felfedeztem a neten, hogy Párkányban egy életvezetési tanácsadó irodát nyitott. Elolvastam az általa felkínált lehetőségeket, és felcsillant a szemem, nála is megpróbálkozom. Hatalmas erő és bátorság kellett ahhoz, hogy megtegyem az első lépéseket feléje. Eleinte csak követtem az írásait, néha láttam őt a városban. Döntöttem: bejelentkeztem hozzá tanácsadásra. Bevallom, az első találkozás borzasztó volt. Rettegtem, szorongtam, nem is tudtam, mit mondjak, ugyanis annyi minden volt bennem. Tudtam, hogy egy óra kevés, ezért elmentem megint. Rengeteg tanácsot kaptam, csak úgy éreztem, hiába változtatok, ha a párom nem tesz semmit. 2014 telén aztán kiborultam otthon. Elmondtam a férjemnek, mit érzek, hogyan érzek, és hogy a válás gondolata foglalkoztat. Közös gyermekünk nem született, de ennek okáról sohasem beszéltünk igazán és őszintén. Én legjobban a gyereket hiányoltam az életemből, amit nem kaptam meg. Ennek keservében nyomtam le vele 17 évet. Mikor ezt bevallottam, Angival készítettünk egy rendszerállítást - vele vagy nélküle, gyerekkel vagy nem. Ekkor kezdett fordulni az életem. Megértettem, hogy a kapcsolatunkat nem kell annyira féltenem. Kimondhatom az érzéseimet a páromnak, attól még nem fog elhagyni.  Kiderült, hogy a kapcsolatunk szilárd alapokon áll, de ha csak a gyerekproblémára koncentrálok, nincs közös jövőnk. Féltem is, de valahol örültem is. Az is kiderült, mással nem lennék boldog, nem tudnám ennyire szeretni, még ha gyerekünk is lenne. Már bizakodóbb lettem. Kezdtek szűnni a félelmeim, szorongásaim. Beleláttam a házasságunkba, és tudatosult bennem ez az állapot. Majd rávettem a férjemet, hogy ő is menjen el hozzá. Nagy meglepetésemre el is ment. Mikor hazaért, mindent elmesélt: jót is, rosszat is. Valahol ekkor kezdtünk el őszintén beszélgetni az érzéseinkről. Ezek után többször kezdeményezett velem beszélgetést, amikor látta rajtam, hogy valami nyomaszt. Próbáltuk megbeszélni a problémáinkat, viszont sokszor furcsának tűnt nekem. Egy hirtelen támadt gondolatból készítettem neki kettőnk közös életéről meglepetés ajándékot. Ez annyira meghatotta, hogy a könnyei is kicsordultak. Ez az ajándék adott neki erőt, hogy tovább folytassa a változtatást önmagán, és felhagyjon régi beidegződésein. Hatalmasat nőtt a szememben. Ezek után kezdtem örülni a változásnak. Hasítottam, mint a szél, minél magasabbra akartam repülni. Ma már tele vagyok vágyakkal, kíváncsi vagyok mindenre és mindenkire. Minél több időt szeretnék vele együtt eltölteni. Azt hiszem, újra szerelmes lettem ugyanabba az emberbe, akibe 17 éve zúgtam bele. Frenetikus érzés ezt újra átélni! Bár még nincs vége, folytatom az önismeretet, ameddig húz magával. Tudom, hogy céljaim és álmaim elérése után sem fogom soha elfelejteni azt az időszakot, amikor elkezdtem kalandos utazásomat."

20 éves lány kliensem aki farkasszemet nézett a legnagyobb félelmével. Depresszió, pánik, szociális fóbia, több betegség. Vagány pasis hobbija van, ügyes vállalkozó, dinamikusan fejleszti a vállalkozását egyedi megoldásokkal. A nem mindennapi világlátása és érzékenysége, amit a munkájába visz, teszi egyedivé. Sajnos nehéz életszakasz van mögötte, ami a pánikrohamokat eredményez, de már jó úton van kifelé a kétségbeesésből és a bezártságból. Kitartása számomra példaértékű. Csak így tovább :) Ügyes vagy :) Íme a levele:

"Szerettem volna egy új irányba elindulni az életemben. Több mint egy éve küszködtem pánikbetegségemmel, szociális fóbiámmal és ezek miatt időnként kialakuló depressziómmal. Eleinte nem értettem mi történik velem, fenekestül felfordult az életem, nem láttam a kiutat csak a további szenvedést és fájdalmakat. Csak arra tudtam gondolni, milyen életet élhetek ilyen problémákkal. Aztán csoda történt velem, megismertem Angit, aki újra fényt hozott az életembe. Már 5 hónapja dolgozunk együtt, az első találkozásaink során nehezen értettem meg azt a sok új információt magamról és az emberek viselkedéséről, de tudni akartam mindent, magyarázatot akartam kapni minden egyes történésre. Szépen lassan kezdtem megérteni mindent, elkezdődött egy önismereti folyamat, rájöttem, hogy sokáig jelentéktelen dolgokkal foglalkoztam, ahelyett, hogy a saját problémáimra összpontosítottam volna, inkább mások problémáihoz menekültem. Elkezdtem újra ápolni a baráti kapcsolataimat. Jobban oda figyeltem a munkámra, több időt és energiát tudtam belefektetni. Újra lettek céljaim. De még mindig rabja voltam a szobámnak. Folyton az érzelmi biztonságot kerestem, úgy éreztem, hogy egy párkapcsolat tudná ezt nekem megadni. Annyira ragaszkodtam ehhez a biztonságérzethez, hogy inkább megragadtam egy rossz párkapcsolatban, csakhogy megtartsam az egyetlen biztonságos pontot az életemben. Emellett volt egy másik nagy félelmem is: a magány. Angi felajánlott egy lehetőséget, ami sokat segítene az állapotomon, egy tábort Visegrádon. Mikor megemlítette, rengeteg félelem átfutott rajtam, a pánikbetegségem, a fóbiáim. Úgy éreztem, ez túl sok lenne nekem. De végül rájöttem, hogy muszáj ezt a lépést megtennem, bármennyire is félek tőle. Az első naptól tartottam a legjobban. Amikor beléptem a panzióba, a csoport néhány tagja már ott volt, nagyon meglepődtem, nem is nagyon jutottam szóhoz. Máris jött a bemutatkozás személyesen mindenkivel. És mikor ezt befejeztük, mintha egy kő esett volna le a szívemről. Megnyugodtam, rájöttem, hogy felesleges volt az a sok félelem, amit a fejemben létrehoztam. Ezek az emberek nem olyanok, akiket a saját környezetemből ismerek, ők mások, ők megértenek és elfogadnak. Éreztem, hogy sokat fognak segíteni a fejlődésemben ezen a hétvégén. Az első pár órában még nem tudtam teljesen megnyílni, idegen volt nekem az a helyzet, de próbáltam kezelni. Szerencsére a maradék feszültségem is feloldódott a beszélgetések során. Egy igazán családias légkörben éreztem magam. Fantasztikus hangulat uralkodott mindennap, a tréningek és a beszélgetések alatt is. Sugárzott mindenkiből az energia, a boldogság. Sok emberen lehetett látni a fejlődést pár nap leforgása alatt. Mindenki egy új lépést tett meg az életében, egy lépést előre a boldogság útján. Sokat segítettek a fejlődésemben a házaspárok, nekik köszönhetően felnyílt a szemem, rájöttem arra, hogy megint egy olyan párkapcsolathoz ragaszkodom, amiben nekem nincs semmi szerepem. Mindegyik személytől külön-külön tanultam valamit. Szeretném irányításba venni az életem, mintha feltöltődtem volna, úgy érzem több lett bennem a pozitív energia, amit a csoporttagok hoztak ki belőlem, felébresztették a bennem rejtőző energiát, aminek segítségével harcba tudok szállni egy jobb, boldogabb életért. Mindenkinek rá kell jönnie arra, hogy a sorsunkat nem az határozza meg, mi történik velünk, hanem az, ahogyan reagálunk ezekre a történésekre. Nekem Angi és a csoport tagjai segítettek rájönni erre."

26 éves fiú nagy álmokkal egy kis faluból, remények nélkül. Depresszió, pszoriázis, erős hajhullás. Szülei azt hitték, számítógépfüggő.Amikor először találkoztunk, elmondta, hogy 3 éve csak otthon, emberi kapcsolatok és munka  nélkül a számítógépbe menekülve tölti mindennapjait, és arról ábrándozik, hogy nagyon gazdag lessz. Kissé nehézkesen indult a beszélgetés, de nagy meglepetésemre, amikor elkezdett kinyílni, egy intelligens, jó humorú fiút ismertem meg, aki pár éve külföldön dolgozott. Az álmairól beszélgettünk, és lassan célokká formáltuk őket. Következetesnek kellett maradnom vele mindvégig. Kihívást jelentett számomra, mert a 3 év elszigeteltség minden életterületét érintette. Óceánjáró hajón bármixer szeretett volna lenni. Ügyes vagy, gratulálok, és sok sikert Neked a hajón,  remélem, a lamborghini is meglesz :)

"Édesanyám hívta fel a figyelmemet Angira, és intézte el a találkozót, és mivel jómagam is változást akartam elérni az életemben, főleg azért, mert az életemet a négy fal között éltem, nem jártam emberek közé, és bár nagyon sok álmom volt, mégsem mertem belekezdeni egyikbe sem, pont azért, mert félénk vagyok, ezért beleegyeztem és elmentem. Izgatott voltam és szorongást éreztem, de nem futamodtam meg. Az első benyomás Angiról pozitív volt, és tudtam, hogy jó helyen vagyok. Kedes volt és nyitott, de egyben egyfajta szigort is alkalmazott. Biztonságban éreztem magam mellette, ezért képes voltam megnyílni neki óráról órára egyre jobban. Egyre erősebbnek éreztem magam, és hamarosan már munkám is volt, így kiszakadtam a megszokott unalmas életemből. Felismertette velem, hogy, ha nem lépek ki a komfortzónámból, soha nemjutok előre Elkezdtem tornázni, és elmentem Budapestre Bols Mixer Akadémián tartott tanfolyamra, amit sikeresen el is végeztem, Bartender képesítést szereztem. Most ott tartok, hogy elmentem egy hajózási céghez, akik munkákat ajánlanak óceánjáró hajókon. Remélhetőleg osszejön, de ha nem, akkor se adom fel, mert eleget pocsékoltam el az életemből. Végszóként a munka Angival csodálatos volt. Sokat segített, és bár voltak jobb és rosszabb napok részemről, azt mondhatom: megérte elmennem, mert talán még mindig azt várnám a négy fal között, hogy minden az ölembe hulljon."

36 éves nő kliensem és 4 évnyi közös munkánk története. Alkoholizmus, depresszió, gyomorpanaszok. A nehéz gyermekkor rá is rányomta a bélyegét, és otthagyta nyomait. Ma már külföldön él párjával, sikeres családi vállalkozók. Akinek tud, segít. Több szlovákiainak ad munkát. Csodálatos ember. Családját emberileg, anyagilag és minden elképzelhető formában maximálisan támogatja. Segélyszervezetben tevékenykedik. Hamarosan egyéni vállalkozást is indít Sok sikert Neked!!!

 „Drága Angi! Három év. Igen, három év, talán van több is. Ennyi év telt el az első találkozásunk óta. Sosem felejtem el, mint ahogyan a többit sem. A megnyerő mosolyod, meleg tekinteted szinte áthatott. Már akkor tudtam, nem ez lesz az utolsó. Az életem mindig egy harc volt, harc a túlélésért. Lelkem tele fájdalmakkal, bántásokkal, szeretet utáni vágyódással. Korán felnőtté kellett válnom, megismertem a pokol legrejtettebb bugyrait. Próbáltam saját erőmből talpra állni, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Aztán jött ő: egy alattomos szer, az alkohol. Anélkül, hogy észrevettem volna, már nem volt kiút. Mint a vízesés, úgy zuhantam a mélybe. Gyógyszerek követték, nem kellett már az életem sem. Tudtam, segítség nélkül elvesztem. Pszichiátriai kezelések, egyik a másik után, nem sok eredménnyel. Végül jött ő az életembe, aki nélkül nem ment volna. Bízott bennem. Ő az én szerelmem, akivel a mai napig együtt vagyok! Saját erőmből és az ő segítségével sikerült. Igen, nincs alkohol, nincsenek gyógyszerek, négy éve tiszta vagyok. A lelkem azonban szenvedett, vergődött. Kerestem a válaszokat a miértekre. Drága Angi, aztán azon a bizonyos első napon te elindítottál valami hihetetlent. Bizalmamba fogadtalak, mint még senkit. Kipróbáltunk mindenféle kezelést, belevájtunk, apró darabokra szedtük a legfájóbb emlékeket, hogy aztán újra építsük. Minden egyes alkalommal éreztem, hogy könnyebb a lelkem. Elégedetten és nyugalommal léptem ki ajtódon megannyiszor. Tőled megkaptam a válaszokat a miértekre. Megtanítottál megérteni az emberek cselekedetit, viselkedésüket, legyen az jó vagy rossz. Segítettél feldolgozni minden fájót az életemben. Sikerült!!! Nincs bennem harag, gyűlölet. Lelkemet szabaddá tetted, most már szárnyalhat. Nagy kincset kaptam tőled, amelyre nagyon fogok vigyázni. Visszanyertem önbizalmam, megnyíltam az emberek felé, kapcsolatok rendeződtek, már nincs „b-terv“, nincs hátizsák, hátam mögött hagyva mindent. Igen, már megfoltozom a lyukas zoknit, és nem dobom el. Hihetetlen, hogy változásom által hogy változnak körülöttem az emberek, általam nekik is segítettél. Már nincs megoldhatatlan probléma, hát ezt kaptam tőled, Angi, erre is megtanítottál. Higgadtan tudok helyzeteket kezelni, tudok nemet mondani anélkül, hogy ettől rosszul érezném magam, amire szinte képtelen voltam. Egy kiegyensúlyozott nővé varázsoltál, aki tele van célokkal, életkedvvel, és igen, aki biztos abban, hogy céljai megvalósulnak. Megtanultam szeretni önmagam, s már tudom, hogy értékes ember vagyok. Tudok így írni magamról, ezért csak szívem minden szeretetével tudok rád gondolni. Keresem a szavakat, hogy tudnám kifejezni, milyen nagy dolgot adtál nekem. Egy más ember, új élet, nincs olyan nap, hogy a tőled tanultak ne lennének ott apró kis mozzanatokban. Szavaid belém vésődtek. Amit te elértél nálam, arra senki nem volt képes, sem doktorok, sem több hónapi kórházi kezelések. Sokszor elmosolyodom, és a lépcsőfokokra gondolok, aminek a legtetején az van írva: „Megcsináltam.“ Igen! MEGCSINÁLTAM!!! Könny szökik szemembe, de ez már nem szomorúság, ezek örömkönnyek. Nem lehetek elég hálás a sorsnak, hogy az utadba vezérelt. Tudom, jönnek még bukkanók, mint ahogy most is egy nehezebb életszakaszt élek meg, de már emelt fejjel nézek elébük. Te képes voltál olyan erőket felszabadítani bennem, melyekről még én sem tudtam. Tudom, ki vagyok, hova vezet utam, köszönöm. Furcsa érzés kerít hatalmába, mikor írom-e pár sort, igen mert talán ez a „Finálé“. Talán még nem kerek az egész, de ha eljön az életembe a fényes csillag, te leszel az első ember, kivel megosztom. Köszönöm, Angi, ezerszer köszönök mindent, nélküled nem ment volna. Köszönöm, hogy mint embert megismerhettelek, különleges tehetséggel rendelkezel. A jó Isten áldjon meg, és kísérjen utadon! Nagyon sok sikert kívánok munkádhoz! Az egyik szemem sír, a másik meg nevet... igen... hiányozni fogsz nagyon!!!“

"Legelső találkozásunkkor még nem tudtam, hogy Angi mit is csinál pontosan. Egy kellemes környezetbe érkeztem, és ő egyből segített, hogy beilleszkedjem. Akkoriban egy összetört, stressztől kimerült, frissen elvált, egyedülálló anyuka voltam. Barátságosan hajtott előre. Sokat beszélgettünk, és lassan, de biztosan rájöttem dolgokra, amelyeken változtatnom kell. A beszélgetések során olykor kiforgatott, de a végén igaza volt. Az ülések után még hosszú ideig vegyes érzések kavarogtak bennem...Olyan gondolatok, amelyeknél átértékeljük azokat a dolgokat, ahol éppen tartunk, és ami a legfontosabb az életben. A legvégén szó szerint menekültem a komfort zónámból, amit a mai napig nem tudok, hogy jól tettem-e, de mindenesetre a mostani életem már jobb. Ezek mellett segített a személyiségemet is fejleszteni. Köszönet a rengeteg beszélgetésért, amik gyakran az órákat is túlhaladták. A kritikákért, melyek előre vittek. Mint barát, és mint tanácsadó átlátott a mosolyomon és egyből leszűrte, valami nincs rendben. Az arcomról olvasott le dolgokat, amiket a szám megtagadott. Cranio-sakrális terápiával is segített, amit legjobb élményként éltem meg. Felülmúlt mindent, amit az ember a lelkében átélhet: enyhülést, elutasítást, megnyugvást és békét... mintha minden egy lemezen lenne előtte, mintha a fejünkbe látna, és kisöpörne onnan minden rosszat. Megnyugodtam, megbékéltem azzal, hogy van, ami már nem lesz az enyém, bár szerettem. Kölcsönösen tanultunk valamit. Meg kell dicsérnem őt a kiváló munkájáért, a kemény akaratáért, ahogy saját magán dolgozik, csodálom, és felnézek rá ezért. Emberként mindig szeretni fogom, és elismerem őt, mint coachot és tanácsadót."

 27 éves, csupaszív, csodálatos fiatal hölgy, nehéz gyermekkorral. Hipofízis adenóma (az agyalapi mirigynél lévő jóindulatú daganat) . Lassan kezdett kibújni a megkövült kis világából. A vele való munka alatt kinyílt számára a világ a biztatásomra munkát váltott, és szociális szférában helyezkedett el. Megismerkedett egy  együttérző, emberséges fiatalemberrel és összeházasodtak. Örülök a változásának, mert látni, hogy boldog és nyitott a világra. Sok sikert a további életedben!

"Nagyon nehéz szavakkal kifejezni olyan érzéseket, amik bennem folytak (és a mai napig is más formában játszódnak le bennem), amikor Angival találkoztam…-talán mert, ha leírom, már nincs visszaút és tudatosítanom kell ezeket a félelmeket, szorongásokat, negatív érzéseket, amiket átéltem. Rengeteg kisebb-nagyobb kövekbe estem el az eddigi utam során: Az első és a legmeghatározóbb a testvérem halála volt. Bár kicsi voltam mikor meghalt –másfél évesen-, de rám még így is nagy hatással volt. Nem csak rám, az egész családomra… Nálam főleg az emberi kapcsolataimra hatott: Minden férfiemberben a testvéremet kerestem. Ha megkopott egy barátság, azt úgy éltem meg, mintha újra elveszteném a testvéremet. Persze, ha már göröngyös az életem útja, miért ne lehetne még csavarni…kb. 3-4 évesen egy rokonom megerőszakolt.. - akkori fejemmel azt hittem papás-mamást játszunk, mert ő ezt így nevezte- és a szőnyeg alá söpörtem, mint minden sérelmemet, ahogy megszoktam. Ennek köszönhetően, a mai napig küzdök a nőiességem elfogadásával. Persze a későbbiekben ezek a dolgok még több gondot generáltak az életemben. Pl. középiskolásként otthon tanuló lettem egy betegség miatt, amit egy Hipofízis adenóma-nak (az agyalapi mirigynél lévő jóindulatú daganat) hívnak. Szokták mondani,hogy aki ilyen betegségben szenved,nagy valószínűséggel érzelmi sokkon ment keresztül…”de erős vagyok és mindent kibírok” Szóva:l otthon, a világtól távol, szocializálódás nélkül ,szerintetek mi történik az emberrel? Igen… Letaszított még mélyebbre. Nem akartam senkivel sem beszélni, magamba fordultam és olyan gondolataim voltak, ha meghalnék, talán senkinek se hiányoznék. De volt egy pont, aminél fogtak és megráztak a szüleim. Nagy nehezen, de leérettségiztem és munkát vállaltam… ahogy nagyobb lettem, másképp kezdtem sanyargatni magam, olyan férfiakat kerestem az életembe, akikről legbelül tudtam, hogy képtelenek velem sokáig megmaradni és persze sajnáltattam magam, hogy miért hagytak el, vagy miért lett vége…és persze olyan munkáim voltak, amik jóval az érdemeim alatt voltak, mert azt gondoltam, ezt érdemlem, és jobbat úgysem kaphatok.

Majd jött egy fordulat az életembe, ami rengeteget változtatott rajtam. Egy olyan ember lépett az életembe, aki mindent megváltoztatott bennem, persze először ezt is el akartam veszíteni és a tettem is bizonyította: már a kapcsolatunk elején teherbe estem és a tudta nélkül elvetettem a babát.  Akkor úgy gondoltam ez a legmegfelelőbb megoldás és persze nem szóltam neki róla. Idővel rájöttem, hogy ő az, akit a másik felemnek szeretnék. Még így is, hogy minden rendben ment az életemben, nem voltam boldog. Úgy éreztem magam, mint egy néző a tv előtt, láttam a boldogságot, de nem jutott el a szívemig. Nem voltam képes elmondani mi bajom van, még megfogalmazni se. A párom ezt igen jól látta, jobban, mint én és ravasz, de működő lépéssel eljuttatott Angihoz. Az első találkozásunk minden részletére nem emlékszem, de arra a biztonságos érzésre annál inkább, amit ő teremtett ahhoz, hogy megnyíljak teljes valómban és megindítson nálam egy olyan érzésekkel teli „CUNAMIT”, ami felnyitotta a szemem a sok régi szunnyadó sérelmekre, amiket azt hittem begyógyítottam, mert én erős vagyok, mindent kibírok : P -. Elsősorban új látásmódot mutatott meg a problémáimra.  Őszintén bevallom: nagyon nehezen emésztettem az elején a dolgokat, amikre felnyitotta a szemem. Sokáig nem is tudtam megfogalmazni ezt az egész helyzetet és a vele járó érzéseket. Az, hogy így le tudtam írni, már annak a jele, hogy tisztába vagyok és tudatosítom, miken kell változtatni, persze a „hogyan” módszerén még folyamatosan dolgozom Angival, van rá egy egész életem és most már egyre több olyan ember, akik úgy gondolom, biztos pontjaim lesznek ezen az úton.

Ezt mint neked köszönhetem,Angi! Megtisztelő,hogy megismertelek és nagyon hálás vagyok,hogy egy olyan hihetetlen világot tártál elém,ami tele van olyan csodálatos energiával,amit csak minden embernek ajánlani tudok,mert MINDENKI MEGÉRDEMLI! "

Legkisebb kliensem a tündéri Hajnalka és szépséges, életvidám anyukája :) Hajnalka védőoltás után kapott gyermekbénulást. Anyukája kitartásának és következetességének köszönhetően Hajnalkán szinte észre sem lehet venni a betegség nyomait. Nehéz, embertpróbáló életszakaszon vannak túl, minden elismerésem az édesanyáé, aki egyedül neveli gyermekét. Hajnalka craniosacralis holisztikus kezelésben részesült, anyukájával az életvezetési tanácsadás holisztikus formájával és a craniosacralis holisztikus kezeléssel dolgoztam . Az édesanya önismereti munkát is kezdett velem :) 

"Mikor a sors keze Angihoz iranyított , magam sem gondoltam volna, hogy a kislányon első alkalom után  ekkora javulást figyelek majd meg. Pl. elhagyta a fogcsikorgatást ,ami elèg durva volt. Közvetlenebb, nyitottabb lett az emberek felè. Nem zavarja őt , ha az állatok körülveszik. Lehet, apróságnak tűnik, de nekem jelentős. A második kezelès után sokkal nyugodtabb, rendezettebb lett, önállóbb, nem igènyelte allandó jelenlètemet úgy, mint korábban, immunrendszere is sokat javult, ezt főleg az ovin vettem észre.... Mivel minden második hèten beteg lett, utolsó alkalommal viszont 5 hetet húzta az ovit. Mozgás terén is magabiztosabb.Már alig varom az újabb fejlemènyeket... Köszönjük mindketten."

20 éves lány. Édesapja halála után érkezett hozzám. Gyászidőszak , depresszió.Kivételes képessége van, amit sokan nem értenek. Magas az érzelmi intelligenciája. Lenyűgözött a világlátása. Sok lelki kincset hozott fel önmagából. Öröm a vele való munka.

„Közös beszélgetéseink alkalmával számos, általam felfedezett gonddal fordultam hozzá. Minden ilyen találkozó végén rádöbbentem, soha nem a valódi gondokra összpontosítottam igazán. Mindig pozitív hatással volt rám, így miután átbeszéltünk egy általam hitt problémát, mindig sikerült a helyzet tisztább átlátása. Az elmúlt alkalmak során főként arra döbbentem rá, hogy el kell fogadnom egyediségemet, minden hibámmal és tévedésemmel együtt. Fiatal korom ellenére sok mindenben volt már részem, de annyi felismerésben és segítségben még sehol nem részesültem, mint nála. Úgy érzem, soha nem lehetek elég hálás mindazért, amit tőle kaptam. Minden alkalom után érzem magamban az erőt az újításra és küzdésre, azonban a belső összhang az emberben nem egy, de nem is két óra alatt születik meg, így ha tehetem, mindenképp visszatérek majd hozzá, mert tudom, ha elakadok utamon, hozzá mindig visszatérhetek. Mentorként számos példával szolgált nekem, mindig segített kioldani a kusza csomóimat. Nagyon tisztelem őt magas szellemi tudásáért, ami szinte minden alkalommal elámít. Nehéz belső félelmeinket és korlátainkat felismerni, és még nehezebb megszüntetni azokat, azonban ő megtanított rá, hogy nem szabad félni tőlük, hiszen ezek is életünk alkotórészei, akár csak a pozitív dolgok. Így, más szemszögből tekintve az életet, az ember képes átvészelni akár egy halálesetet is. Nincs szüksége pszichiátriai beavatkozásra ahhoz, hogy meg tudja érteni problémáit és gyógyírt tudjon találni lelki sebeire. Mindig van kiút, szenvedhet bármitől is az ember, hiszen az élet sokkal csodálatosabb annál, mint ahogy azt mi, emberek, keserűségeinken át szemlélve értékeljük."