„A család” szó, sokak számára jelent fájdalmat, szorongást, félelmet, hiányérzetet, haragot.
Minden embernek a szülei jelentik a legfontosabb emberi köteléket.
„A család” szó sajnos sokak számára jelent fájdalmat, szorongást, félelmet, csalódottságot, boldogtalanságot, haragot, hiányérzetet.
Egy gyermeket magára hagyni, kinevetni vagy megszidni szomorúságában, bánatában, félelmében, fájdalmában súlyos következményekkel járhat, gyakran felnőttként is cipeli azt a mérhetetlen fájdalmat.
Milyen hatással van egy gyerekkori emlék, sértés amit a szüleidtől hallottál?
„Te mindig utolsó vagy! A fiúk nem sírnak! Olyan leszel, mint (alkoholista, szerencsétlen......) apád/anyád! Nézd meg Pistikét/Marikát, ő bezzeg......! Soha nem viszed semmire! Semmirekellő vagy! Gyenge vagy! Buta vagy! Mindent elromlik a kezedben! Nem szeretlek!......stb” Na igen !!!! Visszagondolva ezekre, nagy hatással lehet felnőtt életedre. Gyakran hallom klienseimtől "pont olyan lettem, mint......" Gyakran nem is tudod, miért is alakultak rosszul a dolgaid. Sajnos, szülői szerepbe kerülve magad is továbbadod, ha időben nem tudatosodik benned. Ha felismered, tudsz tenni azért, hogy a szüleidtől kapott nehéz hátizsákot ösztönösen ne add tovább. A függőségek, stressz betegségek hátterében is gyakran családi problémák vagy éppen gyermekkori sérelmek állnak. A gyermekkori sérelmek felnőttkorra mélyen beágyazódnak a tudatba. A kisgyerekkorban elszenvedett sérelmek és a szeretet hiányának traumái pusztítást végeznek a személyiségben. Előfordul, hogy valaki gyermekkori sérelmeit teherként hurcolja magával, egész életében. A gyermekkori sérelmek következtében erősen alábecsülik önmagukat, feldolgozatlan gyermekkori sérelmek bukkannak a felszínre felnőttkorban is. Lelkileg leragadnak azon a szinten, és addig nem tudnak továbblépni, amíg felnőttként meg nem oldják a gyermekkori problémát.
Mit eredményezhetnek felnőttkorban:
-
Legszigorúbb kritikusa vagyok magamnak.
-
Kritikusabb vagyok magammal, mint másokkal.
-
Azt érzem, hogy inkább másoknak kell megfelelnem.
-
Nem mondom el, amit érzek vagy gondolok, mert félek mások véleményétől.
-
Tökéletességre törekszem.
-
Önmagamról kialakított véleményem attól függ, mit mondanak rólam mások.
-
Mások kívánságainak teljesítését helyezem előtérbe
-
Önmagamat marcangolom és emésztem.
-
Semminek nem tudok huzamosabb ideig örülni.
-
Üresség- és unalomérzéssel küzdök.
-
Gyakran hajszolom az izgalmakat, gyakran fogyasztok alkoholt vagy drogot, kényszeresen vásárlok.
Az egyik legfontosabb kapaszkodó lehet az önismereti munka, hitrendszerek felülírása, és a gyermekkori sérülések feldolgozása. Az önismeretet és az önbecsülést fejleszteni lehet, és tudatosan kell is! Az önismeret útján járó felnőtteknek ajánlom az önértékelés javítását, pozitív jövőkép kialakítását, önismeret fejlesztését, énkép korrekció végrehajtását. Szükségleteink, igényeink, képességeink, motivációink, hozzáállásunk, megküzdési stratégiánk, stressz-kezelés, szemléletváltás a személyiségünk megismerésével feltérképezhető és fejleszthető. Fejlődési lehetőségek, ami a mindennapi tudatos életvezetésben, emberi kapcsolataink minőségi javulásában, felelősségvállalásban, felelősségteljes viselkedésben (egy szituációban képes vagy a saját értékrended alapján dönteni és aktívan cselekedni), és az életminőség javulásában nyilvánul meg.
Önismereti elemekre épülő gyakorlatok során feltárjuk sérüléseid, aktiváljuk belső energiaforrásodat, hogy napról - napra bátrabban, magabiztosabban éld az életedet.
Fordulj hozzám bizalommal !
Részletek klienseim leveleiből:
"Egész életemben az volt a fontos, mit mondanak mások, mindenki elvárásának meg akartam felelni. Aztán csak tehetetlennek éreztem magam. Legbelül viszont soha nem hagyott fel az érzés, hogy nem adhatom fel, tovább kell lépni."
"Sokszor megfordult a fejemben, hogy nekem ez sok, nem folytatom. Aztán mégis újra elmentem Angihoz. Megmutatta, hogy a dolgokat több szemszögből kell nézni, és az életemet nekem kell irányítani."
"Bevallom, nehezen kezdtem a változtatást, az első lépések megtétele megrémített. De az akaratom erősebb volt, mindig emlékeztem a szavaidra, a tanultakra, ennek tudatában valósítottam meg az új életutam kezdetét. Minden egyes találkozásunk után az önbizalmam nőtt, félelmeim csökkentek, energikus és felszabadult lettem. Minőségi munkád gyümölcseként más szemszögből látok rá dolgokra, új kapcsolatokra teszek szert. A változás hatására sikerélményeim is megsokszorozódtak."
"Az elmúlt alkalmak során főként arra döbbentem rá, hogy el kell fogadnom egyediségemet, minden hibámmal és tévedésemmel együtt."
"Minden alkalom után érzem magamban az erőt az újításra és küzdésre, azonban a belső összhang az emberben nem egy, de nem is két óra alatt születik meg, így ha tehetem, mindenképp visszatérek majd hozzá, mert tudom, ha elakadok utamon, hozzá mindig visszatérhetek."
"Egyre inkább lejjebb csúsztam a lejtőn, önbizalmam egy csepp sem volt. Sokat sírtam magamban, nem tudtam és nem mertem kilépni ebből az állapotból. Még most is rémísztően hat rám, ha visszagondolok erre az időszakra."
"Nagy kincset kaptam tőled, amelyre nagyon fogok vigyázni. Visszanyertem önbizalmam, megnyíltam az emberek felé, kapcsolatok rendeződtek, már nincs „b-terv“, nincs hátizsák, hátam mögött hagyva mindent."
"Megtanultam szeretni önmagam, s már tudom, hogy értékes ember vagyok. Tudok így írni magamról, ezért csak szívem minden szeretetével tudok rád gondolni. Keresem a szavakat, hogy tudnám kifejezni, milyen nagy dolgot adtál nekem. Egy más ember, új élet, nincs olyan nap, hogy a tőled tanultak ne lennének ott apró kis mozzanatokban. Szavaid belém vésődtek."
"Az életem nagy részében mások sorsát helyeztem az enyém elé. Úgy éreztem, ezt kell tennem. Erre születtem. Szenvedtem."
"A hangulataim percről percre változtak. Az egyik pillanatban a családom miatt még tovább akartam élni, mert úgy éreztem, nélkülem nem működnének, nem lehetek annyira önző, hogy magukra hagyom őket, aztán olyan fájdalmat éreztem, amelybe majdnem belerokkantam."
"Ilyenkor, a végső elkeseredettség állapotában kerültem Angihoz. Feleslegesnek találtam magam egészen addig, míg ő a szó legpontosabb értelmében újjáélesztett. Hagyott beszélni, rávezetett a megoldásra, nem pedig csak az elmélettel traktált. Elsőként értett meg az életben. Mindaddig elnyomtam magamban a haragot, én akartam lenni mindenki „jókislánya“."
"Ma már tudom, hogy ez egyrészt lehetetlen feladat, másrészt soha nem tett és nem is tenne boldoggá, ha csak mások akaratát követem. Nem volt véleményem. Féltem, hogy valami rosszat mondok, és nem fognak szeretni, ugyanakkor már úgyis úgy vélekedtem, csak kihasználnak, elviselnek."
"Nem szabad beletörődnünk egy helyzetbe, ha boldogtalanok vagyunk. Én magam elhatároztam, harcolni fogok."
"Többé nem engedem, hogy más irányítson, mondja meg mi a helyes, mi a dolgom. Most, hogy már tudatában vagyok értékeimnek és hiányosságaimnak egyaránt, mások is megbecsülnek, és nem egy sajnálatraméltó kislányt látnak bennem, hanem egy erős nőt, akinek én is tartom magam."
" Tudom, hogy az élet nem mindig habostorta, de én készen állok a harcra. Sajnos sosem fogom tudni meghálálni neki mindazt, mit értem tett. Az enyémmel együtt az egész családom életét megváltoztatta."
További saját élmények, tapasztalatok, vélemények, vallomások klienseimtől a közös munkánkról és változásukról a referenciákban olvashatsz.