GPS az élethez

A depresszió a hangulati és az érzelmi élet zavara, az enyhe kedvetlenségtől a mély lehangoltságig, a gondolkodás meglassulása és az aktivitás csökkenése jellemzi. Olyan állapot, amelyben az élet sivár, terhei nyomasztóak, elhatalmasodik a kilátástalanság, az érdeklődés beszűkül, a gondolkodás lelassul, a lendület és kezdeményezőkészség elveszik. A depresszió korai tünete a figyelemzavar. A depresszió hátterében a csökkent motiváció figyelhető meg. Gyakran társul hozzá pánikbetegség. A hangulati élet zavarait testi tünetek jelentkezése kíséri.

Miért alakul ki? Mi a jellemzője? Mit eredményez?

Fontos hangsúlyozni a negatív életesemények szerepét, amelyek gyakori elindítói a depressziónak. Az ember ilyenkor nem képes egyedül alkalmazkodni a kudarcokhoz és krízisekhez. Az ember nehézségei, életvezetési problémái, elakadásai, családi, ill. munkahelyi kapcsolatai okozzák a stresszt, amivel az érintettek ezekkel nem tudnak mit kezdeni. Nehéz vagy veszteségérzéssel járó élethelyzetben, pl. szerelmi csalódás, gyerekek távolba költözése, költözés, csalódás, gyermek születése, vetélés, abortusz, munkahely elvesztése, munkahelyváltás, rossz párkapcsolat, válás, haláleset, betegség, orvosi beavatkozás, baleset, stb. megingatják hitünket a biztonságban. A bizonytalanság miatt szorongásos állapot alakul ki, ami az enyhe félelemtől kezdve egészen a pánikrohamokig, a depressziótól a betegségekig terjedhet. Súlyosabb esetekben a depressziónál kialakulhat a függőség (alkoholizmus, kábítószer, gyógyszer), és az öngyilkosság is bekövetkezet.

Genetikailag is van örökletes tényezője, depressziósok rokonainál 20 százalékban fordul elő a megbetegedés. 

Negatívan gondolkodnak önmagukról, az élményeikről és a jövőjükről, miközben alábecsülik a pozitív események jelentőségét és felnagyítják a negatívakét. A gyermekkorban elszenvedett veszteség okozta lelki sérülések is jelentősen befolyásolják a depresszió kialakulását. A depressziós embereknek általában magas a kortizolszintjük. A depressziót gyakran előzik meg komoly stresszhelyzetek. A stresszre adott válasz a szorongás, a félelem,  a harag, ezek pedig agresszióhoz vezetnek, a visszafojtott agresszió pedig betegséget okoz. Ha állandó stresszben élünk, és nem tudunk megküzdeni vele, a test kimerül, és az enerváltság depressziót eredményezhet!

Azokban az életszakaszokban, melyekben tartósan van jelen a stressz, nagy szerepet játszanak a depresszió, és a betegségek kialakulásában.

Tünetek: az örömtelenség érzése, döntésképtelenség, rágódás lényegtelen dolgokon, dekoncentráltság és figyelemzavarok, csökkent érdeklődés a világ dolgai iránt, gátoltság, nehézkesség, meglassultság, bűntudat, indokolatlan lelkiismeret-furdalás, szégyenérzés, gátlásosság, frusztráció érzése, fáradtság érzése, fáradékonyság, passzivitás, csökkent energia, alvászavar, a szexuális működés zavarai, étvágyváltozás, általában étvágytalanság, fogyás,  túlevés, halálvágy, öngyilkossági gondolatok, késztetések

Depresszió jelei lehetnek: fáradtság, fáradékonyság, gyengeség, alvászavarok, szorongás, krónikus fájdalom, a fájdalomküszöb csökkenése, túlérzékenység, testi fájdalmak ,de az orvos mindent rendben talál, csökkent szexuális érdeklődés, érdektelenség, csökkent munkaképesség.

Hogyan lehet megelőzni és miben tudok segíteni?

Már a tudatosítás, a szemléletváltás is sokat segíthet. Cél a kliens pozitív megnyilvánulásainak elősegítése, automatikus gondolatok érvénytelenítése és a negatív hozzáállás megváltoztatása, szembesítés a viselkedésének másokra gyakorolt következményeivel. Az emberi kapcsolatokat érintő problémakör helyrerakása: a gyász, a szerepek eltérő értelmezése, a szerepváltás - mint a szülés vagy a válás.

Tanácsadó, coach segítségével a fejlődési pontok és életterületek feltérképezhetőek, képzés és fejlesztés révén megtanulhatod, hogyan boldogulj könnyebben. Ha van olyan területe az életednek, melyre ráférne egy alapos átalakítás, ha régóta nyomasztanak munkahelyi, családi vagy párkapcsolati problémák, és szeretnél rajtuk változtatni, de nem tudod, hogyan fogj hozzá, segítségre van szükséged.

A tudatos foglalkozásválasztás vagy egyéb váltás, szükségleteink, igényeink, képességeink, motivációink, hozzáállásunk tudatosítása, megküzdési stratégiák kialakítása, stressz-kezelés, szemléletváltás és személyiségünk ismerete, ill. a tudatos életvezetés és életmód segíthet igazán abban, hogy elkerüljük ezt az állapotot. A munkahelyi és magánéleti problémák megoldása, a szakmai és magáncélok rendszeres felülvizsgálata, a szakmai és a magánélet szétválasztása, a szociális kapcsolatok ápolása, az„énidő”, a szabadság és a prioritások meghatározása mind nagyon fontos szerepet játszanak a megelőzésben. 

Részletek klienseim leveleiből:

”Tele voltam félelmekkel, pánikrohamokkal, viaskodtam magamban, önmarcangolást folytattam, stb. Nem tudtam velük mit kezdeni. Mindig visszatértek hozzám. Sok mindenhez folyamodtam, kértem segítséget pszichiátertől, aki csak gyógyszerekkel adagolt, pszichológushoz is jártam, aki beleunt, hogy sokat megyek hozzá. Egyiktől sem kaptam olyan megoldásokat, amiket vártam. Nem értettem, mi a baj velem, a fejem meg csak egyre jobban fájt. Egyre inkább lejjebb csúsztam a lejtőn, önbizalmam egy csepp sem volt. Sokat sírtam magamban, nem tudtam és nem mertem kilépni ebből az állapotból. Még most is rémísztően hat rám, ha visszagondolok erre az időszakra."

"Az Angit amikor először felhívtam, totál "padlót fogtam" ,eljött az a pillanat nálam, amikor azt mondtam magamnak, hogy ha most nem csinálok valamit magammal, az életemmel, akkor nagy baj lesz a végén.
Ahogy az Angi is mondja, nagy és gyors változáson estem át..-keményebb lettem, és kiszűröm a nem  fontos dolgokat és embereket az életemből - lelkiismeret furdalás nélkül.
Nagyon sokat ad nekem az Angival eltöltött idő...nála mindig nagyon gyorsan megnyugszok.
Nagyon jó vele dolgozni, már első látásra látni és érezni, hogy "tudja"a dolgát. "

„ Nehéz belső félelmeinket és korlátainkat felismerni, és még nehezebb megszüntetni azokat, azonban ő megtanított rá, hogy nem szabad félni tőlük, hiszen ezek is életünk alkotórészei, akár csak a pozitív dolgok. Így, más szemszögből tekintve az életet, az ember képes átvészelni akár egy halálesetet is. Nincs szüksége pszichiátriai beavatkozásra ahhoz, hogy meg tudja érteni problémáit és gyógyírt tudjon találni lelki sebeire. Mindig van kiút, szenvedhet bármitől is az ember, hiszen az élet sokkal csodálatosabb annál, mint ahogy azt mi, emberek, keserűségeinken át szemlélve értékeljük."

"Tudjátok, amikor padlón voltam, igyekeztem a saját erőmből összeszedni magam. Nem sikerült. Hiába olvastam motivációs történeteket, idézeteket, nem segített. Tudom, milyen érzés a padlón csúszva vonszolni magad előre, vagy legalább egy helyben maradni és a mélység fölött egyensúlyozni. Ezek nem üres szavak. Van kiút. Nem szabad feladni. Nem másokért, hanem magadért."

 "Kétségbeesve, kimerülten, tele félelmekkel kerültem hozzád. Úgy éreztem, szükségem van egy külső személyre, aki rátermettségével és tudásával irányít az élet sűrűjében. Bevallom, nehezen kezdtem a változtatást, az első lépések megtétele megrémített. De az akaratom erősebb volt, mindig emlékeztem a szavaidra, a tanultakra, ennek tudatában valósítottam meg az új életutam kezdetét. Minőségi munkád gyümölcseként más szemszögből látok rá dolgokra, új kapcsolatokra teszek szert."

 "Amikor Angihoz kerültem, egy ideje lendületlen, befásult, motiváció nélküli életet éltem.. Egész életemben az volt a fontos, mit mondanak mások, mindenki elvárásának meg akartam felelni. Aztán csak tehetetlennek éreztem magam. Legbelül viszont soha nem hagyott fel az érzés, hogy nem adhatom fel, tovább kell lépni.Angival való találkozások során feltárultak a bennem lévő kérdések és lehetőségek. Új nézőpontokat, továbblépési utakat találtam. Inspirációt kaptam a bennem lévő képességek, energiák és lehetőségek felfedezéséhez. Megtanultam, hogy legyek életem saját kormányosa."

 "Egy kiegyensúlyozott nővé varázsoltál, aki tele van célokkal, életkedvvel, és igen, aki biztos abban, hogy céljai megvalósulnak. Megtanultam szeretni önmagam, s már tudom, hogy értékes ember vagyok."

"Sosem gondoltam volna, hogy válhat belőlem ilyen ember, és élhetek akár a mostanihoz csak egy kicsit is hasonló életet. Eddigi, bár a többség szerint rövid életem alatt sokszor megjártam a poklot. Úgy éreztem, nincs kiút: napról napra, óráról órára éltem csak tovább. Egyszer csak egy olyan gödörben találtam magam, ahonnan nem láttam a kiutat, és inkább meg akartam halni, mintsem tovább szenvedni. Angihoz egy másik angyal, a keresztmamám vezetett el. Már az első találkozásunk során felismertem, hogy különleges emberrel állok szemben. Nagyon szimpatikus volt. Abban a pillanatban, mikor megpillantottam, megkezdődött a változás. Mindaddig nem hittem abban, hogy van számomra remény, hogy akár csak egy kicsit is boldogabb lehetek. Előtte már számtalan lélekdoktornál megfordultam, nyugtatókat, altatókat szedtem. Sosem voltam egy hallgatag típus, mindig is szerettem beszélni. Az addigi orvosaimnak is sok részletet beszámoltam múltamról, emlékeimről, de mindaz hiábavaló volt. Sosem éreztem megnyugvást. Egyszerűen nem segítettek. Egy idő után már nekik is elkezdtem hazudni, azt mondtam, jobban érzem magam. Nem bíztam meg bennük. Nekik csak egy szám voltam a sok közül. Csak később jöttem rá, miért nem tudtak meggyógyítani. Erre csak Angi volt képes. Olyannyira odafigyelt rám, mint még senki más. Ő igazán meghallgatott, és elmondta a véleményét. Kiutat kínált. Megnyugtatott, ugyanakkor, ha éppen az kellett, harciassá tett. Életképessé. Múltam olyan foszlányairól is beszámoltam neki, melyekről senki másnak. Hála neki, ma már megbecsülöm magam. A szorongásom, mely többek közt abból adódott, hogy világrajövetelem folytán hibáztattam magam szüleim félresiklott élete miatt, önbecsülésbe fordult át."

"Rendszeresen jártam pszichológusokhoz, antidepresszánsokat szedtem, de a lelkemben továbbra is hatalmas vihar dúlt. Mindentől féltem. A sötéttől, az egyedülléttől, a haláltól, a büntetéstől, az érzelmektől, hogy senki sem szeret... A felsorolás a végtelenségig folytatódhatna. Rémálmok gyötörtek, éjjel sikoltozva ébredtem, napközben pedig nem tudtam, mi a valóság, és mi fikció. Gyűlöltem magam a gyengeségem miatt. Aztán egyszer csak eljött a már említett pont, mikor már nem akartam tovább élni. Sokáig az Istenbe vetett hitem volt az, ami megóvott a végső lépés elkövetésétől, de egy határt túllépve már az sem érdekelt. Megvetettem Istent. A hangulataim percről percre változtak. Az egyik pillanatban a családom miatt még tovább akartam élni, mert úgy éreztem, nélkülem nem működnének, nem lehetek annyira önző, hogy magukra hagyom őket, aztán olyan fájdalmat éreztem, amelybe majdnem belerokkantam.Ilyenkor, a végső elkeseredettség állapotában kerültem Angihoz. Feleslegesnek találtam magam egészen addig, míg ő a szó legpontosabb értelmében újjáélesztett. Hagyott beszélni, rávezetett a megoldásra, nem pedig csak az elmélettel traktált. Elsőként értett meg az életben. Mindaddig elnyomtam magamban a haragot, én akartam lenni mindenki „jókislánya“. Ma már tudom, hogy ez egyrészt lehetetlen feladat, másrészt soha nem tett és nem is tenne boldoggá, ha csak mások akaratát követem. Nem volt véleményem. Féltem, hogy valami rosszat mondok, és nem fognak szeretni, ugyanakkor már úgyis úgy vélekedtem, csak kihasználnak, elviselnek. Hiányzott a szeretet. Kívántam a gyerekkort, azt, hogy gondtalan lehessek. Angi segített megtalálni az egyensúlyt. Mindaddig túl merev voltam magammal szemben, szigorú. Megengedtem másoknak, hogy a fejemen ugráljanak. Ő talpra állított. Segített magamban megtalálni az erőt. Igen, azt, ami bennem volt."

"Szerettem volna egy új irányba elindulni az életemben. Több mint egy éve küszködtem pánikbetegségemmel, szociális fóbiámmal és ezek miatt időnként kialakuló depressziómmal. Eleinte nem értettem mi történik velem, fenekestül felfordult az életem, nem láttam a kiutat csak a további szenvedést és fájdalmakat. Csak arra tudtam gondolni, milyen életet élhetek ilyen problémákkal. Aztán csoda történt velem, megismertem Angit, aki újra fényt hozott az életembe. Már 5 hónapja dolgozunk együtt, az első találkozásaink során nehezen értettem meg azt a sok új információt magamról és az emberek viselkedéséről, de tudni akartam mindent, magyarázatot akartam kapni minden egyes történésre. Szépen lassan kezdtem megérteni mindent, elkezdődött egy önismereti folyamat, rájöttem, hogy sokáig jelentéktelen dolgokkal foglalkoztam, ahelyett, hogy a saját problémáimra összpontosítottam volna, inkább mások problémáihoz menekültem. Elkezdtem újra ápolni a baráti kapcsolataimat. Jobban oda figyeltem a munkámra, több időt és energiát tudtam belefektetni. Újra lettek céljaim. De még mindig rabja voltam a szobámnak. Folyton az érzelmi biztonságot kerestem, úgy éreztem, hogy egy párkapcsolat tudná ezt nekem megadni. Annyira ragaszkodtam ehhez a biztonságérzethez, hogy inkább megragadtam egy rossz párkapcsolatban, csakhogy megtartsam az egyetlen biztonságos pontot az életemben. Emellett volt egy másik nagy félelmem is: a magány. Angi felajánlott egy lehetőséget, ami sokat segítene az állapotomon."

"Nagyon nehéz szavakkal kifejezni olyan érzéseket, amik bennem folytak (és a mai napig is más formában játszódnak le bennem), amikor Angival találkoztam…-talán mert, ha leírom, már nincs visszaút és tudatosítanom kell ezeket a félelmeket, szorongásokat, negatív érzéseket, amiket átéltem. Rengeteg kisebb-nagyobb kövekbe estem el az eddigi utam során: Az első és a legmeghatározóbb a testvérem halála volt. Bár kicsi voltam mikor meghalt –másfél évesen-, de rám még így is nagy hatással volt. Nem csak rám, az egész családomra… Nálam főleg az emberi kapcsolataimra hatott: Minden férfiemberben a testvéremet kerestem. Ha megkopott egy barátság, azt úgy éltem meg, mintha újra elveszteném a testvéremet. Persze, ha már göröngyös az életem útja, miért ne lehetne még csavarni…kb. 3-4 évesen egy rokonom megerőszakolt.. - akkori fejemmel azt hittem papás-mamást játszunk, mert ő ezt így nevezte- és a szőnyeg alá söpörtem, mint minden sérelmemet, ahogy megszoktam. Ennek köszönhetően, a mai napig küzdök a nőiességem elfogadásával. Persze a későbbiekben ezek a dolgok még több gondot generáltak az életemben. Pl. középiskolásként otthon tanuló lettem egy betegség miatt, amit egy Hipofízis adenóma-nak (az agyalapi mirigynél lévő jóindulatú daganat) hívnak. Szokták mondani,hogy aki ilyen betegségben szenved,nagy valószínűséggel érzelmi sokkon ment keresztül…”de erős vagyok és mindent kibírok” Szóva:l otthon, a világtól távol, szocializálódás nélkül ,szerintetek mi történik az emberrel? Igen… Letaszított még mélyebbre. Nem akartam senkivel sem beszélni, magamba fordultam és olyan gondolataim voltak, ha meghalnék, talán senkinek se hiányoznék."

"Úgy éreztem magam, mint egy néző a tv előtt, láttam a boldogságot, de nem jutott el a szívemig. Nem voltam képes elmondani mi bajom van, még megfogalmazni se. A párom ezt igen jól látta, jobban, mint én és ravasz, de működő lépéssel eljuttatott Angihoz. Az első találkozásunk minden részletére nem emlékszem, de arra a biztonságos érzésre annál inkább, amit ő teremtett ahhoz, hogy megnyíljak teljes valómban és megindítson nálam egy olyan érzésekkel teli „CUNAMIT”, ami felnyitotta a szemem a sok régi szunnyadó sérelmekre, amiket azt hittem begyógyítottam, mert én erős vagyok, mindent kibírok : P -. Elsősorban új látásmódot mutatott meg a problémáimra.  Őszintén bevallom: nagyon nehezen emésztettem az elején a dolgokat, amikre felnyitotta a szemem. Sokáig nem is tudtam megfogalmazni ezt az egész helyzetet és a vele járó érzéseket. Az, hogy így le tudtam írni, már annak a jele, hogy tisztába vagyok és tudatosítom, miken kell változtatni, persze a „hogyan” módszerén még folyamatosan dolgozom Angival, van rá egy egész életem és most már egyre több olyan ember, akik úgy gondolom, biztos pontjaim lesznek ezen az úton. Ezt mint neked köszönhetem,Angi! Megtisztelő,hogy megismertelek és nagyon hálás vagyok,hogy egy olyan hihetetlen világot tártál elém,ami tele van olyan csodálatos energiával,amit csak minden embernek ajánlani tudok,mert MINDENKI MEGÉRDEMLI! "

Klienseim teljes referencialeveleit itt olvashatod "Amikor a lélek beteg"

 Itt olvashatod: http://www.gpsazelethez.hu/amikor-a-lelek-beteg-oszinte-vallomasok.html 

További saját élmények, tapasztalatok, vélemények, vallomások klienseimtől a közös munkánkról és változásukról a referenciákban olvashatsz.  http://www.gpsazelethez.hu/referenciak.html   

Pszichológus vagy életvezetési tanácsadó ? Stressz és a betegség kapcsolatáról bővebben: 

http://www.gpsazelethez.hu/pszichologus-vagy-eletvezetesi-tanacsado--stressz-es-a-betegseg.html

Elérhetőségek: e-mail: info@gpsazelethez.hu, Tel.:+ 421 908 443001,

Facebook: GPS AZ ÉLETHEZ-Hozzuk ki magunkból a legtöbbet- https://www.facebook.com/www.gpsazelethez.hu/