Kliens visszajelzése az önmagára találásról, a tehermentesítő belső munkáról és a szemléletváltásról.

„Hogy mit adott nekem a tanácsadásod? Egy lelki tükröt, melyben elhalványulnak a jelentéktelen dolgok, és kiemelkednek az életem fontos, megoldásra váró részei – így arra tudok összpontosítani, ami igazán fontos.
Segítségeddel egy teljesen új életfilozófiát kezdtem el gyakorolni, melyben sokkal nagyobb szerepet játszik a felismerés és a helyzetek egészséges megértése.

A terheimet, amelyek korábban megoldhatatlanul komplikáltnak tűntek, levetted a vállamról, és egy könnyen emészthető formában kaptam vissza tőled – így már probléma nélkül meg tudtam birkózni velük.

Ezáltal mindeddiginél stabilabban állok a lábamon, ami megnyugvást és szabadságérzetet ad a magánéletben és az üzleti életben egyaránt.
Segítségeddel sikerült felismernem a képességeimet, és azokat rendeltetésszerűen alkalmazni konkrét életszituációkban.

Mindezért köszönettel és hálával tartozom Neked, Angi!”

Elolvasom

  —  31 éves férfi kliens az üzleti világból

Egy sikeres vállalkozónő hat évig élt egy mérgező kapcsolatban, amely lassan lerombolta az önbecsülését.

"Sikeres vállalkozónőként hat évig éltem egy mérgező kapcsolatban – és sokáig fogalmam sem volt, miben vagyok benne.

Az elején minden csodásnak tűnt: rengeteg ígéret, elhitette velem, hogy különleges vagyok, hogy szeret. Majd egyik pillanatról a másikra minden megváltozott.

Ezután éveken át ment a játszma: amikor akart valamit, én voltam a világ közepe. De miután megkapta, jött a hideg, elutasító viselkedés. Egy örökös „se veled, se nélküled” dinamika alakult ki, amit kívülről sokáig senki sem látott – ő még azt sem szerette, ha nyilvánosan említem a kapcsolatunkat.

Próbáltam kilépni többször is, de minden alkalommal manipulált: ott volt, ahol nem kellett volna, ráérzett a gyenge pontjaimra, és fokozatosan lerombolta az önbecsülésemet.

A végén már annyira eltorzult a helyzet, hogy egy halálos betegséget is kitalált, csak azért, hogy ne hagyjam el.

Amikor elmentem Angihoz, még mindig féltem. Attól, hogy bolondnak tartanak majd, vagy hogy nem értenek meg. De nem így történt.

Két konzultáció és egy életállítás elég volt ahhoz, hogy végre tisztán lássak. Megértettem az elmúlt hat év összes mintáját. Felismertem a manipuláció eszközeit, és azt is, hogy számára ez csak egy játék volt – egy mocskos játszma, amit velem játszott. És hogy amit velem elhitetett… abból semmi sem volt igaz.

Ma már tudom: ez nem szeretet volt. És tudom, hogy megérdemlek egy valódi, őszinte kapcsolatot – amit ma már élek is."

Megélésem:

Nagyon büszke vagyok erre a közös munkára. Egy életállítás és néhány konzultáció alatt egy okos, belevaló vállalkozónő új életet indított – tisztán, határozottan, méltósággal.

Imádom az ilyen helyzeteket. Ahol van belső erő, döntés, tempó. Ahol bírják is a gyorsítósáv ritmusát. Pont az a működés, amit a leginkább otthonosnak érzek.

Imádom az ilyen dinamikát, ezeket a helyzeteket. Ahol a manipulációt nem kerülgetjük, hanem felismerjük és nevén nevezzük.

Sok év munkája van abban, hogy ezt ennyire pontosan látom – a legmélyebb dinamikákat is, és a legfinomabbakat is. Ez a terep az egyik kedvencem: ahol a rezisztenciából mozgás lesz, és valaki visszaveszi a kezébe az irányítást.

---

Elolvasom

  —  Hat év mérgező kapcsolat után új élet

Kliensem korábban szorongással, megfelelési kényszerrel és határok nélkül élt, míg egy vizsgahelyzetben átélt lefagyás rávilágított: változtatnia kell.

„Lassan három éve lesz annak, hogy felkerestem Angit.
Mielőtt eljutottam hozzá, sok önismereti könyvet olvastam, de éreztem, hogy ezek már kevésnek bizonyulnak, külső segítségre van szükségem.

Fél éve jártam abba az iskolába, amit felnőtt fejjel választottam, hogy megtanuljam az alapokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy azzal foglalkozhassak, ami igazán érdekel. Az első nagy vizsgám majdnem padlóra tett. Ott álltam egy nagy akadály előtt, és lefagytam. Angi segített összerakni magamat, az elakadásom okát boncolgattuk, majd pár hét múlva beléptem arra a munkahelyre, ahol folyamatosan fejlődhetek és kiteljesedhetek.

Szárnyakat kaptam. Szépen lassan kezdett kikristályosodni előttem az utam, amelyre rá kellett lépnem ahhoz, hogy önmagam legyek. Ahogy kiléptem a megszokott, szürke életemből, és megerősítettem a saját magamba vetett hitem, egyre magabiztosabb lettem, és teljesen másképp látom a világot, mint azelőtt.

Nem a szorongásaim és a megfelelési kényszerem hajtanak, nem várom el senkitől, hogy megmondja, mi a jó nekem. Már tudom, mit akarok. Kezembe vettem az életem, és én irányítom a sorsomat. Szabad vagyok, és ez jó érzés. Régóta vágytam erre.

Megtanultam határokat szabni és megtartani, megtanultam uralni és használni az erőmet. Hullámvölgyeken utaztam át azért, hogy több legyek régi önmagamnál. Minden percét megérte.

A szakmai életemen túl a magánéletem is sokat változott. Együtt fejlődünk a párommal. Kiegyensúlyozottabb lett a kapcsolatunk, a gyermeknevelés is gördülékenyebb. Másképp állok a világhoz, az emberekhez, és önmagamhoz is. A belső iránytűm utat mutat, én pedig követem.

Angi bemutatott önmagamnak, és eszközöket adott a kezembe, hogy a bennem rejlő kincseket felszínre hozzam és jól használjam. Köszönöm, hogy tanulhatok Tőled!"

Megélésem:

A vele való közös munka igazi öröm és szakmai elégtétel számomra. Ez a fiatal, finom nőies nő tele van ambícióval, lelkesedéssel és jókedvvel, ami minden találkozásunkat energikussá és inspirálóvá teszi. Életét mély kíváncsisággal és tudásvággyal éli, és a munkáját igazi hivatásként tekinti, amiben szenvedélyesen hisz. Érzékenysége és empátiája különleges, támogató légkört teremt, ahol a fejlődés természetes módon valósul meg.

Elolvasom

  —  Egy vizsgahelyzetben átélt lefagyás rávilágított: változtatnia kell.

Egy kétgyermekes anya története. Hogyan talált vissza önmagához, és maradt együtt férjével?

„Hosszú évek tipródása, önmarcangolása után egy napon összeomlottam. Tudtam, hogy nincs tovább, segítséget kell kérnem, nem cipelhetem tovább a hátizsákomat, ezt már nem tudom egyedül feldolgozni.

Tudtam, kihez kell fordulnom, hiszen évek óta követtem Angi munkáját, olvastam a cikkeit, ismeretlenül is tartotta bennem a lelket.

Akkor még nem tudtam, hogy a kétségbeesett telefonhívásommal egy hosszú, fájdalmas, néha fárasztó utazás veszi kezdetét – egy belső utazás.

Most is pityergek, mert írás közben előtörnek az érzések, megélések, felismerések, amiket az elmúlt kilenc hónap alatt átéltem veled, a te segítségeddel.

Pityergek, mert félelmetes az út, ami még előttem áll, de megállíthatatlanul megyek előre – történjen bármi, mert tudom, hogy képes vagyok rá, és azt is tudom, hogy számíthatok rád. Végigkísérsz az utamon és támogatsz.

Köszönöm, Angi!”

A vele való munkáról:
A kétgyermekes anya, aki családi cégben dolgozott a férjével. Úgy érkezett hozzám, hogy elhatározta: válni akar, mert nem bírja tovább. Az első találkozáskor kimerült és összetört volt, tele kétellyel és fájdalommal.

A gyerekekkel is sok problémája akadt, ezek feldolgozása szintén része volt a munkának. Dolgoztunk a szüleivel való kapcsolatán és a gyermekkorán is, ahonnan sebeket hozott magával. Az apai oldalon alkoholizmus nehezítette a családi életet, amelyhez gyermekkorában túl korán kellett alkalmazkodnia. A parentifikációból fakadó terheket is feldolgoztuk, hogy végre a saját helyére állhasson.

A nehéz, fájdalmas felismerések mellett újra és újra megérkezett a bátorság is, amely átvitte a legnehezebb szakaszokon. Ma már nem a válás felé tart az útja: a férjével együttmaradtak, közösen átvészeltek egy súlyos krízist, és tovább építik az életüket.

A közös munka során lassan visszatalált önmagához.

Elolvasom

  —  Kétgyermekes anya a válás küszöbén

Egy külföldön élő fiatal nő története, aki hosszú éveken át önfeláldozással tartotta össze a házasságát, miközben háttérbe szorította saját szükségleteit. A válás egy új fejezetet nyitott: tisztább határok, stabilabb kapcsolatok és egy erősebb, önazonosabb működés került a helyére.

Kliensem története és tapasztalatai közös munkánkról:

„2023 áprilisában kerestem meg Angit azzal, hogy szeretném megmenteni a házasságomat.
28 évesen már 13 éve voltam együtt a férjemmel. Mellette nőttem fel igazán. 10 éve külföldön éltünk, vállalkozóként dolgoztam. Ez alatt a 13 év alatt úgy érzem, mindent megtettem a kapcsolatunkért. Mellette voltam, amikor az alkohollal akadtak problémái, amikor rendszeres egészségügyi gondjai voltak, amikor pszichiátriai kórképet állapítottak meg nála, és akkor is, amikor munkanélküli volt. Több mint egy évig én voltam az egyetlen, aki keresettel rendelkezett. Mindenhová mentem vele, mindent én intéztem, mivel jobban beszéltem az idegen nyelvet, mint ő. Én tartottam irányítás alatt a saját életemet, az ő életét és a közös életünket is.

Mindezek után már annak a bizonyos szakadéknak a szélén álltam – amit az ember segítség nélkül nem él túl – amikor felkerestem Angit. Elhanyagoltam magam, mindig utolsóként gondoltam magamra. Mindig mások voltak az elsők: a férjem, a családom, a munka, a barátok, de még a kutyák igényei is fontosabbak voltak, mint a sajátjaim.

Először Angi erősített meg abban, hogy legyen erőm véghezvinni, amire szükségem van. Segített, hogy legyen erőm meglátni, elfogadni és feldolgozni a valóságot, ami ellen azelőtt foggal-körömmel harcoltam, csak hogy ne kelljen szembenéznem vele. Intenzíven dolgoztunk, heti 3 órát. Gyorsan haladtunk, és kijózanított az igazság.

Nem volt könnyű bevallani magamnak és elfogadni, hogy a férjem – csakúgy, mint a szüleim – olyan viselkedésmintákat követett, amelyek mélyen befolyásolták a kapcsolatainkat. Ez egy nehéz időszak volt számomra, de most erősebbnek érzem magam, mint valaha.

Szeptemberre eljutottam oda, hogy közöltem a férjemmel: válni akarok. Decemberben el is váltunk.

Három hónap alatt jogosítványt szereztem, elváltam, egyedül fenntartottam egy 200 négyzetméteres házat, a vállalkozást, mellette volt egy hétvégi állásom, buliztam, ismerkedtem, nagy kanállal faltam az életet.

Mindig hálás leszek Anginak, hogy támaszt nyújtott ezekben az időkben. Szigorú volt a közös munka során, és kemény „pofonokat” kaptam, de úgy gondolom, erre volt szükségem ahhoz, hogy meg tudjam tenni a kellő lépéseket.

Az idei évem már inkább a belső gyermekről, a családról és az emberi kapcsolataimban az egészséges határok meghúzásáról szólt. Egyelőre úgy érzem, ez egy soha véget nem érő folyamat lesz, de állok elébe.

Nehéz és kemény a munka Angival, de abszolút kifizetődő. Annyi mindent kaptam tőle, mint még soha senkitől életemben. Megtapasztalhattam, milyen érzés az, amikor valaki szívből büszke rám önös érdekek nélkül, vagy aggódik értem hátsó szándék nélkül, vagy elfogad feltétel nélkül. Ezek mind-mind ismeretlen dolgok voltak számomra. Életem legjobb döntése és leghasznosabb befektetése volt a vele való közös munka. Köszönöm. ”

Kliensem példája is jól mutatja, milyen súlya van ennek a folyamatnak. Amikor elkezdtünk dolgozni, teljesen háttérbe szorította önmagát mások – különösen a párja – igényei miatt. 

A coaching folyamán sok klienssel dolgozom azon, hogy felismerjék és megtanulják tisztelni saját határaikat. Gyakran látom, hogy amikor valaki figyelmen kívül hagyja a saját szükségleteit és teljes mértékben a másikra koncentrál, az könnyen önfeláldozáshoz vezethet. Az énhatárok megtanulása arról szól, hogy hosszú távon is stabil és egyensúlyos kapcsolatok jöhessenek létre.

A parentifikált emberek felnőttként rendkívül felelősségtudók és gondoskodók. Sokszor túlvállalják magukat, mások igényeit a sajátjaik elé helyezik, és úgy érzik, a szeretet vagy elismerés csak akkor jár nekik, ha mindent megtesznek másokért. Nehezen mondanak nemet, túlterheltek, kimerültek lehetnek – és gyakran csak akkor veszik észre, milyen súlyokat visznek, amikor már az erejük végére értek.

Elolvasom

  —  Hosszú éveken át önfeláldozással tartotta össze a házasságát

Egy ilyen közegben könnyű beleragadni a napi rutinba, belenyugodni abba, hogy ennyi jut.

"Angelikával először személyes kapcsolódásban találkoztam, később klienseként már tudatosabban volt jelen mellettem.
Hosszú távon – tudatosan és tudattalanul is – segített és irányt mutatott. Ezt leginkább akkor értettem meg, amikor véget ért a nyolcéves kapcsolatom, amely életem egyik legnehezebb időszaka volt.

Soha nem adta fel velem.
Hagyta, hogy magam hozzak döntéseket, ugyanakkor képes volt őszintén, néha meglepően egyenesen megszólalni. Akkor talán váratlanul ért, ma viszont már tudom: pontosan erre volt szükségem ahhoz, hogy tisztábban lássam az utam.

Segített megtartani a saját szintemet, és újra felismerni az értékemet.
Nem engedtem alámenni önmagamnak, és ma már világosan látom, mit érdemlek meg, mit fogadok be az életembe, és mi az, aminek nincs helye többé.

Bátorságot kaptam tőle új dolgok elkezdéséhez.
Jelentkeztem az egyetemre, elindultam afelé, amit szeretnék, előre lépek és bízom magamban.

Büszke vagyok arra, amit ezen az úton elértem.
Hiszem, hogy ennél is tovább jutok. Angelikát bárkinek ajánlom, aki kiegyensúlyozott, őszinte, emberi hozzáállású szakembert keres – olyat, akivel valódi munka történik, és akinek jelenléte hosszú távon is épít."

Gondolataim a klienssel való munkához:

Bármekkora erő, intelligencia, potenciál él valakiben, egy alacsony működésű közeg lassít, visszatart és beszűkít. Ha a körülöttünk lévők rövid távon gondolkodnak, kevés figyelemmel kapcsolódnak, túlélési szinten maradnak, ebből a térből ritkán lép ki az, aki többre született. Ilyen helyzetben gyakran éveken át dagonyázik az ember — miközben bent hatalmas tartalék él, csak nincs, aki tükröt tartson hozzá.

Olyan, mintha valaki mélyre húzó talajon állna: indulásra alkalmas, mégis egy helyben tart, mert a körülötte lévő emberek csupán túlélésre rendezkedtek be, gondolkodásuk rövidtávú, energiájuk gyakran kifelé szóródik.

Egy ilyen közegben könnyű beleragadni a napi rutinba, belenyugodni abba, hogy ennyi jut.
A belső lehetőség látszik ugyan, mégsem kap tükröt, visszajelzést, inspirációt. Aki szintet tartana, gyakran kimerül, mert mindent saját erőből próbál működtetni.

A fordulat ott kezdődik, ahol megjelenik egy ember magasabb működéssel.
Valaki, aki elbírja a súlyt, jelenléttel emel, gondolkodásban előrébb jár, és olyan tükröt tart, amelyben a lehetőség végre alakot kap. Egy kapcsolódás elég hozzá, egy hiteles figyelem, egy értő mondat — és az addig bent rekedt erő mozgásba lendül.

Ez az a pont, ahol a potenciálból élet lesz.

Potenciál akkor válik eredménnyé, amikor a közeg már képes megtartani azt a szintet, amely bennünk él.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elolvasom

  —  Túlélésre épül mindenki útja körülötte

Hatalmas félelemmel és aggodalommal szántam rá magam a babavállalásra.

„Angihoz 2019 augusztusában mentem először. Azóta szerencsére sok minden változott jó irányba. Különböző problémákkal voltam elfoglalva, azt sem tudtam akkor, hogy pontosan mi a bajom – de így visszagondolva, azt hiszem, mindegy is.
Bármilyen gonddal fordultam Angihoz, szerencsére nem zúdította rám a sok magyarázatot egy óra alatt, amit akkor úgysem tudtam volna elfogadni. Biztos vagyok benne, hogy ő már jóval előbbre járt a megoldásokkal, de egy hosszabb folyamat alatt kaptam meg, amire szükségem volt – lényegében beszélgetésekbe csomagolva.

Szinte hihetetlen, mire képesek a rendszeres találkozók Angival. Az ember annyi sérelmet cipel magával a múltból, amit nem könnyű elengedni és lezárni magunkban – főleg mert ehhez el kell fogadni, hogy mi irányítjuk az életünket, és ez felelősség. A saját felelősségünk.
Makacs természetemnek köszönhetően azért Anginak jó párszor rá kellett mutatnia a miértekre, és érthetővé tette számomra az életemben kialakult körülményeket.
Rájöttem, hogy egyszerűbb sajnálkozni, hogy valami miért pont velünk történik – de nem érdemes.

Elengedtem régi, mérgező kapcsolatokat. A szüleimmel való kapcsolatomban sok terhet levett a vállamról, és egy új szemszögből látom most őket – és persze magamat is. Javult a kapcsolatunk.
A munkahelyi gondjaimra is tudott tanácsot adni, hogyan dolgozhassak eredményesebben. Szembenéztem a félelmeimmel, ami a házasságot érinti. Volt egy vetélésem két éve. Hatalmas félelemmel és aggodalommal szántam rá magam a babavállalásra, de most egy boldog kismama vagyok, és a férjemmel alig várjuk, hogy a kis pocaklakó megszülessen.

Párkapcsolatunkon sokat tudtunk Angival dolgozni – lényegében egy számunkra újfajta kommunikációt kellett kialakítani. Megtanultuk, hogy a viták elkerüléséhez „csak” el kell mondanunk a másiknak, mivel hogy érzünk, és mik a szükségleteink. Egyszerűnek hangzik, de nem az – főleg az elején –, de beláttuk, hogy működik.
Bár sokszor odafigyelés kell, hogy ne a régi rendszer szerint működjünk automatikusan.

Először csak én jártam Angihoz, de aztán szerencsére a férjem is észrevette rajtam a pozitív változásokat, és ő is rászánta magát néhány alkalomra. Angival olyan változásokat értek el, hogy voltak ledöbbentő pillanatok számomra – a jó értelemben. A férjem megértőbb lett, figyelmesebb és türelmesebb.

Örülök, hogy eljutottam Angihoz, hogy mertem segítséget kérni.
Nagyon nehéz ez az egész folyamat – főleg elkezdeni –, de megérte. Most úgy látom, még sok mindenben van lehetőségem fejlődni, és mindig lesznek új félelmeim, de már másképp állok hozzá, és ez a legfontosabb.
Anginál nem egy megoldást kaptam egy problémára, hanem egy teljesen új rendszert magamban, amivel sokkal könnyebben boldogulok az életben.”

Elolvasom

  —  31 évesen azt hittem, nem leszek anya - ma boldogan várom a gyermekem

Első ízben egy pszichológust kerestem fel, aki azonban nem vette komolyan a problémámat

Amikor először felkerestem Angit, éppen egy párkapcsolati válságban voltam, és sok más változás is akkor állt be az életemben.

Nagy döntéseket kellett meghoznom, amikkel azonban tudtam, hogy megbántok majd embereket – és nem utolsósorban nekem is nagy fájdalmat okoztak.

Első ízben egy pszichológust kerestem fel, aki azonban nem vette komolyan a problémámat – „fiatal vagy még” legyintéssel intézte el az egészet.

Szerencsére a családom és a barátaim megértéssel fordultak felém, azonban éreztem, hogy szükségem van egy kívülálló segítségére, akinek őszintén, mindenféle fenntartás vagy szégyenkezés nélkül elmondhatom a helyzetem minden apró részletét.

Anginak az első perctől megnyíltam, és egyre könnyebbnek éreztem magamat, hiszen végre kimondhattam azokat a dolgokat is, amiket korábban még saját magamnak sem mertem bevallani.

Angi soha nem próbált befolyásolni, vagy egy bizonyos irányba terelni – hagyta, hogy én magam jöjjek rá, hogy mi nekem a legjobb.

Beszélgetéseink közben azt érzem, hogy beleképzeli magát a helyzetembe, és ami a legfontosabb: soha nem ítélkezik.

Nagyon kedvelem benne, hogy soha nem mondja meg, mit tenne, hanem irányzottan olyan kérdéseket tesz fel, amiket ha megválaszolok, lassan összeáll a kép.

Jó néhány olyan eszköz van Angi tarsolyában, amik segítségül szolgálhatnak egy-egy probléma felvázolásában – és végül megoldásában.

Nagyon sok mindenben kaptam felismerést Angitól – mind párkapcsolati, mind mindennapos vagy gyerekkorból hozott problémákat illetően.

Mindig feldobódva jövök el tőle, hiszen egy-egy beszélgetés után érzem magamban az erőt, hogy igenis képes vagyok változtatni, és olyanná alakítani az életemet, amilyenné szeretném.

Nagyon köszönöm Anginak, hogy kedvességével, de kellő határozottságával segít az önismereti utamon.

Elolvasom

  —  Párkapcsolati válságban voltam, és sok más változás is volt

Egy öt nyelven beszélő, több európai országban élt és dolgozott nő tíz éve él családjával Németországban. A honvágy és édesanyja betegsége miatt döntött úgy, hogy végleg visszaköltözik Magyarországra.

Levele:

„Már jó egy éve, hogy felfedeztem a honlapodat, de nem mertem kapcsolatba lépni veled. Mígnem a belső gyötrődésem hatására végül is felhívtalak. Bár nem tudhattam, milyen fogadtatásra számíthatok, a beszélgetésünk első percétől az ősbizalom megnyugtató érzése öntötte el a szívem. (Ezt külön köszönöm.)

Ennek fényében mindig nagy izgalommal vártam a személyes találkozásokat, ahonnan nemcsak pozitív érzésekkel, lelkileg megerősödve távoztam, hanem szinte újjászülettem. Nemcsak hogy rátaláltam régi önmagamra, de mindezt egy magasabb szinten.

Személyiségem olyan oldalát tártad fel, mutattad meg nekem, amely addig rejtve volt előttem. Tudatosabb lettem az élet minden területén. Bónuszként sok új embert ismertem meg, sőt már Budapestről is megkerestek egy nagyon izgalmas állásajánlattal.

Bár még nem sikerült minden félelmemen maradéktalanul átlépnem, és néhány zavaró tulajdonságot kidolgozni magamból, úgy érzem, egy ilyen ösztönző, inspiráló Mester vezetésével ez könnyen fog menni.

Mit is mondhatnék még: ezer köszönet, hogy vagy, és teszed a dolgod!”

Megélésem:
Ritkán látni ennyire tudatos és bátor döntést. A honvágy már évek óta ott élt benne, de kellett hozzá az a belső erő, amit a közös munka hozott felszínre. Jó volt kísérni, ahogy a bizonytalanság helyét egyre inkább átvette a tisztánlátás, a félelmekből pedig határozottság született. Megható volt látni, ahogy visszatalál önmagához – és ahhoz a helyhez, amit otthonának érez.

Elolvasom

  —  Honvágy és újrakezdés – egy Németországban élő nő története

Őszinteség kritika nélkül – önbizalom, megértés és új nézőpontok, hogy a konfliktusok helyett megoldások szülessenek.

„Azt szeretem Angiban, hogy őszinte. Mindig is erre vágytam, hogy legyen valaki, aki egyenes velem szemben, de nem kritizál. Önbizalmat ad, kedves, megértő, és ezzel együtt segít helyre tenni az érzéseimet. Rálátást nyújt, hogy más perspektívából nézzem a felmerülő problémát, így könnyebben megértem, és hasonló szituációban megfelelően tudok reagálni. Hagyja, hogy saját magamtól jöjjek rá a probléma valódi okára, és ezzel együtt a megoldásra is.

Sajnos szüleimtől, illetve a környezetemben élőktől nem tudok tanulni, hogyan lehet megfelelően kezelni a konfliktushelyzeteket. Angitól rengeteg megoldókulcsot kapok, amit aztán fel tudok használni.”

Megélésem a közös munkáról:
A közös munka elején világos volt számomra, hogy a kliens vágyik az őszinteségre, de biztonságos, bántásmentes formában. Gyerekkorában édesanyja gyakran volt kritikus és bántó vele, ezért megszokta, hogy főként azt hallja, mi nem jó. Emiatt különösen fontos volt, hogy finoman, óvatosan dolgozzunk együtt, miközben teret adtam az önbizalma épülésének. Már az első alkalmak során láttam, mennyire nyitott a fejlődésre, és milyen gyorsan képes beépíteni az új nézőpontokat a mindennapi helyzeteibe. Inspiráló volt látni, ahogy az addig konfliktuskerülő működés helyett egyre bátrabban vállalja fel az érzéseit és a határait.

Elolvasom

  —  Angitól megoldókulcsokat kaptam

Elveszítettem egy olyan embert, aki még a mai napig eszembe jut sokszor, azért, mert minél jobban kimutatta az irántam való érdeklődését, én annál jobban zárkóztam be.

„2019 október elején kerestem fel először Angit, mivel úgy gondoltam, hogy annak ellenére, hogy van 1-2 barátnőm, akivel mindent meg tudok beszélni, szükségem van egy hozzáértő szakember segítségére is.

Sokat gondolkodtam, hogy ki is lehetne az ideális ember, aztán – mivel sokszor olvastam Angi posztjait, és a róla írt referenciákat is – úgy gondoltam, ő lesz az.

Bevallom, kicsit féltem az elején, mivel ismertük egymást előtte is, és a családom egy részét is ismeri, de teljes mértékben megbízhatok benne, és 100%-os a diszkréció.

A fő problémám a következő volt: nem tudtam megnyílni az embereknek, főleg olyanoknak, akik iránt szorosabb érzéseim kezdtek lenni. Felépítettem magam köré egy falat, és eljátszottam az érzéketlent. Ideig-óráig ez működött is, de aztán kezdtem elveszíteni azokat az embereket, akik fontosak voltak nekem emiatt.

A legutóbbi esetnél telt be nálam a pohár, és rájöttem, hogy nem mehet ez így tovább. Elveszítettem egy olyan embert, aki még a mai napig eszembe jut sokszor, azért, mert minél jobban kimutatta az irántam való érdeklődését, én annál jobban zárkóztam be.

Sokat gondolkodtam, hogy mi lehetett az a nagy csalódás számomra, ami miatt ennyire bezárkóztam, és félek kimutatni az érzéseimet. Mindaddig, amíg nem jöttem el Angihoz, azt hittem, egy gyerekkori szerelmi csalódás miatt van ez – aztán ő rávilágított arra, hogy ennek teljesen más okai vannak.

A gyerekkorom rossz „élményei” állnak a háttérben. Mivel a szüleim elváltak, nem volt rózsás gyerekkorom.

Szóval elkezdtük mazsolázgatni a múltamat a gyerekkoromtól kezdve pontról pontra, mindent, egészen mostanáig. Körülbelül 6-7 alkalommal voltam eddig Anginál, de fejben máris máshogy állok az élethez.

Vannak céljaim – rövid- és hosszútávúak is –, sokkal kommunikatívabb vagyok, és aminek nagyon örülök: megtanultam a tiszta kommunikációt. Nem mondom, hogy mindig azt használom, de már egyre többször tudom alkalmazni.

Persze, még most is vannak nehezebb napjaim, de már jobban tudom magamat kontrollálni, és nem engedem, hogy padlóra kerüljek.

Emellett azért is szeretek Angihoz járni, mert teljesen feltöltődök általa. Néha úgy érzem, szárnyalok, mikor kilépek az utcára „coaching” után.

Sokat köszönhetek neki már most, és remélem, még többet fogok.

Egy idézettel zárnám soraimat:
„Még nem értem oda, ahol lennem kéne, de hála Istennek már nem ott vagyok, ahol voltam.”

Elolvasom

  —  Azt hittem, a szerelem sebzett meg

Kétségbeesve, kimerülten, tele félelmekkel kerültem hozzád.

Emlékszem a legelső találkozásunkra. Kétségbeesve, kimerülten, tele félelmekkel kerültem hozzád. Egy kiegyensúlyozott, vidám és kellemes megjelenésű személyként ismertelek meg.

Sok információt kaptam tőled, ami még nem elégített ki. Ezért tovább folytattam. Úgy éreztem, szükségem van egy külső személyre, aki rátermettségével és tudásával irányít az élet sűrűjében.

Bevallom, nehezen kezdtem a változtatást. Az első lépések megtétele megrémített. De az akaratom erősebb volt.
Mindig emlékeztem a szavaidra, a tanultakra – ennek tudatában valósítottam meg az új életutam kezdetét.

Minden egyes találkozásunk után az önbizalmam nőtt, félelmeim csökkentek, energetikus és felszabadult lettem.

Minőségi munkád gyümölcseként más szemszögből látok rá dolgokra, új kapcsolatokra teszek szert. A változás hatására sikerélményeim is megsokszorozódtak.

Boldogabban élem a mindennapjaimat, örülök az életnek – és legfőképpen Neked, Angi, hogy találkoztam veled, és segítesz életem jobbá tételében.

KÖSZÖNÖM.

Elolvasom

  —  Pedagógusként a kiégés szélén

Épp egy számomra nehéz, szakítás utáni helyzetben voltam. A munkahelyemen egy nagyon jó pozíciót töltöttem be, amit szerettem, de mégis úgy éreztem, valami hiányzik.

Amikor Angihoz kerültem, egy ideje lendületlen, befásult, motiváció nélküli életet éltem. Épp egy számomra nehéz, szakítás utáni helyzetben voltam. A munkahelyemen egy nagyon jó pozíciót töltöttem be, amit szerettem, de mégis úgy éreztem, valami hiányzik. Mindig céltudatos embernek tartottam magam, aki mindent elér, amit kitűz maga elé. Aztán egyszer csak egy helyben állt az életem, megrekedtem.

Egész életemben az volt a fontos, hogy mások mit mondanak rólam – mindenki elvárásának meg akartam felelni. Végül tehetetlennek éreztem magam. Legbelül viszont soha nem múlt el az érzés: nem adhatom fel, tovább kell lépnem. Egy véletlen találkozás után elhatároztam, hogy elmegyek Angihoz.

A vele való találkozások során feltárultak bennem a kérdések és lehetőségek. Új nézőpontokat, továbblépési utakat találtam. Inspirációt kaptam ahhoz, hogy felfedezzem a bennem rejlő képességeket, energiákat, lehetőségeket. Megtanultam, hogyan legyek életem saját kormányosa.

Nagy örömömre a konzultációkról mindig motiváltan, megerősödve és új célokkal távoztam. A pozitív események sorra jöttek: kiszabadultam a saját kis börtönömből, nem hagytam, hogy mások irányítsák tovább az életem. Új emberekkel ismerkedtem meg, új hobbikra találtam rá, tágult a látóköröm – fantasztikusan éreztem magam a bőrömben. Elmondhatatlan boldogság költözött az életembe.

Angitól mindig feltöltődve jöttem – és jövök el –, és tudom, hogy bármikor szükségem van a segítségére, tanácsára, számíthatok rá. A tanácsadások során sikerült kilépnem a komfortzónámból: új lendületet kapott és sokkal boldogabb lett a párkapcsolatom, külföldre költöztünk, munkahelyet váltottam. Nyitottabb és szabadabb életet élek. Elkezdtem rugalmasan és lendületesen venni az akadályokat, miközben törekszem a céljaim elérésére.

Mindezért hálás vagyok Neked, Angi!
Szívből köszönöm, hogy utat mutattál: lehet másképp is – boldogabban, szabadabban élni.
Szívből köszönöm!”

Elolvasom

  —  Szakítás után, karrierváltás, külföldi újrakezdés

Egy 36 éves férfi éveken át küzdött pánikrohammal és szorongással. Néhány konzultáció után visszanyerte az önbizalmát, rendezte párkapcsolatát, és új lendületet kapott az életéhez.

Az első pánikrohamom és szorongásaim 7 évvel ezelőtt jöttek. Akkor piszok nehéz volt belőle kijönnöm. Több mint 2 évig kínlódtam. Gyógynövények, sok pihenés, de végül munkahelyváltás és elköltözés szüleimtől hozta meg lassan az eredményt.

Akkor azt mondta a hölgy, aki abban az időszakban akupunktúrával és gyógynövényekkel kezelt, hogy jó lenne, ha találnék magamnak egy mentort.

Most, annyi év után, egy komoly élethelyzet újra előhozta a rohamot, és vele egy sokkal erősebb, durvább szorongást. Több mint 2 hónapig próbáltam mindent, de semmi nem segített, el voltam keseredve.

Ekkor találtam rá Angira a neten. Az, hogy milyen gyorsan kirángatott ebből, az valami megdöbbentő! Nagyon köszönöm, fantasztikus vagy!

Utólag belegondolva rájöttem, hogy az első rohamokkor az is gond volt, hogy hazaköltöztem a fősuli befejezése után. Új munkahely, sok stressz és elvárás. Az otthoni légkör sokszor feszültséggel volt teli. Édesanyám nem mindig tudott támogatni lelkileg – akart, de neki ennyire futotta. Gyakran kritikus volt velem, és apukámmal is rossz kapcsolatban élnek.

Gyerekkoromban gyakran veszekedtek, anyám egyszer azt mondta nekem, öngyilkos lesz apu miatt. Ilyenkor kisgyermekként úgy éreztem, hogy kihúzzák a lábam alól a talajt, és féltem, hogy mi lesz velem.

Angi pikk-pakk helyre tette bennem ezt, és azt is, hogy nem szabadna a szüleim támaszaként gondolni magamra. Ahogy magamat lelkiekben alájuk rendeltem, a kapcsolatunk is sokkal jobb fordulatot vett.

Most, hogy 7 év után visszatértek a rohamok, ekkor már 4 éve a párommal éltem. Elment a pénzünk, nem volt anyagi biztonság. Történtek a részemről mikro-megcsalások évekkel ezelőtt. A párom most lett igazán féltékeny, és amikor felmerült, hogy különválunk, úgy éreztem, megint, mint gyerekkoromban, hogy kihúzták a lábam alól a talajt.

Angi óriási támaszt nyújtott nekem, szüleim helyett szülőm volt. Párommal kapcsolatban is építő jellegű stratégiákat mutatott, amik beváltak. Helyreállt a bizalom. Mindezt néhány konzultáció alatt.

Jöttek a felismerések és az önismeret. Most tartok ott, hogy kb. minden rendben van, de sejtem, hogy van jóval feljebb is. Mindig is tudtam, hogy többet érdemlek, mint ahol tartok. Tele vagyok tervekkel, ötletekkel. Tudom, hogy megérdemlek egy jobb életet, és kész vagyok magamba bármekkora energiát fektetni.

Ezért is folytatom a konzultációkat, mert ő valóban egy Coach, egy Mentor. Egy milliárdos egyszer azt mondta: „Mindenkinek szüksége van mentorra, még nekem is.”

Most úgy érzem, újra szárnyalok, és tudom, vele sokkal könnyebben meg fogom valósítani a céljaimat, és sokkal boldogabb életet élhetek.

Elolvasom

  —  Pánikrohamtól újra szárnyalásig – 36 éves fiatalember története

Zoltán azzal a céllal érkezett, hogy visszahódítsa élete nőjét. Tudatosan, elemző szemlélettel és minden erőforrását mozgósítva kezdett bele az önismereti munkába. 

„Angelikát tudatosan választottam coachként, mivel ismertem. Korábban egy tanfolyamon vettünk részt. A meghatározó mégis az volt, hogy személyiségében, karakterében hasonlít a szerelmemre. Így azt gondoltam, ő lesz az, aki segíthet a konfliktusaink feloldásában.

Beszélgetéseink során egy külső nézőpontot, hiteles képet kaptam magamról, mely nagyban segített az életemben felmerülő problémák kezelésében. Javította a kommunikációmat, mely leginkább a krízishelyzetekben volt hiányos.

A legnagyobb döbbenet számomra a bábos családállítás volt. Hihetetlen, hogy mennyire igazak és beszédesek voltak az egyes figurák, és mennyire illettek a családtagjaimra.

Végső konzekvenciaként rájöttem, hogy a kulcs én vagyok az életemhez és a kapcsolataimhoz. Nagyon hálás vagyok! A munka folytatódik.”

Megélésem:

Zoltán azzal a céllal érkezett, hogy visszahódítsa élete nőjét. Tudatosan, elemző szemlélettel és minden erőforrását mozgósítva kezdett bele az önismereti munkába. Különleges élmény volt olyan klienssel dolgozni, aki már ismert, mégis újra tudott rám nézni más szerepben. Nyitottsággal és kíváncsisággal vett részt a beszélgetéseken és a bábos családállításon is. Jó volt látni, ahogy a felismerésekből valódi változások születnek, és ahogy egyre magabiztosabban veszi kézbe a saját életének irányítását.

Elolvasom

  —  Együtt vagy külön – egy visszahódítás története

Egy férfi története, aki egy rövid, mégis mély kapcsolat után elveszítette önbecsülését. A közös munka segített feldolgozni a veszteséget, újraépíteni a belső egyensúlyt és rátalálni arra, ami valóban erőt ad.

"Amikor Angihoz fordultam, épp egy fájdalmas szakításon voltam túl. Igaz, a kapcsolat nem tartott tovább három hónapnál, de részemről mély érzésekkel és nagy tervekkel volt tele. Az önbecsülésemet teljesen lenullázta. Testvérem és édesanyám tanácsára kerestem fel Angit, mivel ők már tanácstalanul álltak a helyzetem előtt. Sosem hittem volna, hogy egyszer ilyesféle segítségre lesz szükségem.

Első beszélgetésünk nagy részében a könnyeimmel küszködve, néha-néha sírva meséltem arról, mibe kerültem. Ő meghallgatott és kielemezte, mi is lehet a probléma. Nem mindig tetszett, amit hallottam, de be kell látnom, hogy igaza volt. Már az első találkozó után jobb állapotban tértem haza, amit ezúton is köszönök.

Igaz, hogy még mindig egyedülálló vagyok, de ha megtalálom az igazit, már tudom, milyen hibákat ne kövessek el. További két alkalommal találkoztunk, de ott már nem csak a párkapcsolati dolgaim kerültek szóba. Rávilágított, milyen értékek lapulnak bennem, és az ő tanácsára elkezdtem komolyabban foglalkozni azzal, amit szeretek – a fotózással.

Igaz, még mindig csak hobbiból, de jó úton haladok afelé, hogy egy szép napon a munkám a hivatásom is legyen. A vele való munka nagyszerű volt, egy pillanatig sem éreztem magam feszélyezve. Sok dologban kinyitotta a szemem, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Köszönöm!"

A kliensemmel való közös munka:

Nagyon szégyellte, hogy segítséget kellett kérnie, és az elején erősen tartotta magát – mindenben ellenállt. Ahogy haladtunk előre, fokozatosan megnyílt, és elkezdte más szemmel látni önmagát. Sok félelmet, belső bizonytalanságot hordozott, amelyeken dolgoztunk együtt. Ma már a fotózás a hobbija, és párkapcsolatban él – kiegyensúlyozottabban, mint korábban bármikor.

Elolvasom

  —  Egy férfi egy fájdalmas szakítás után

Elvált szülők gyermeke, édesapjával 22 évig nem tartotta a kapcsolatot, és súlyos élethelyzetek sorozata nehezítette az útját. 

„Legelső találkozásunkkor még nem tudtam, hogy Angi mit is csinál pontosan. Egy kellemes környezetbe érkeztem, és ő egyből segített, hogy beilleszkedjem. Akkoriban egy összetört, stressztől kimerült, frissen elvált, egyedülálló anyuka voltam. Barátságosan hajtott előre. Sokat beszélgettünk, és lassan, de biztosan rájöttem dolgokra, amelyeken változtatnom kell.

A beszélgetések során olykor kiforgatott, de a végén igaza volt. Az ülések után még hosszú ideig vegyes érzések kavarogtak bennem... Olyan gondolatok, amelyeknél átértékeljük azokat a dolgokat, ahol éppen tartunk, és ami a legfontosabb az életben. A legvégén szó szerint menekültem a komfortzónámból, amit a mai napig nem tudok, hogy jól tettem-e, de mindenesetre a mostani életem már jobb.

Ezek mellett segített a személyiségemet is fejleszteni. Köszönet a rengeteg beszélgetésért, amik gyakran az órákat is túlhaladták. A kritikákért, melyek előre vittek. Mint tanácsadó átlátott a mosolyomon, és egyből leszűrte, ha valami nincs rendben. Az arcomról olvasott le dolgokat, amiket a szám megtagadott.

Segített, amit a legjobb élményként éltem meg. Felülmúlt mindent, amit az ember a lelkében átélhet: enyhülést, elutasítást, megnyugvást és békét... Mintha minden egy lemezen lenne előtte, mintha a fejünkbe látna, és kisöpörne onnan minden rosszat. Megnyugodtam, megbékéltem azzal, hogy van, ami már nem lesz az enyém, bár szerettem. Kölcsönösen tanultunk valamit.

Meg kell dicsérnem őt a kiváló munkájáért, a kemény akaratáért, ahogy saját magán dolgozik. Csodálom, és felnézek rá ezért. Emberként mindig szeretni fogom, és elismerem őt, mint coachot és tanácsadót.” 

25 éves kliensem története. Elvált szülők gyermeke, édesapjával 22 évig nem tartotta a kapcsolatot, és súlyos élethelyzetek sorozata nehezítette az útját. Mindig is hiányzott az érzelmi biztonság az életéből. Elismerésem a kemény munkájáért önmagán.

 

Elolvasom

  —  Stressztől kimerült, frissen elvált anyuka újrakezdése

Tudatában voltam, mégsem tudtam kezelni őket, és minden alkalommal rettegtem, amikor bekövetkeztek. 

„Az elmúlt évek során többször is visszatértem Angelikához, amikor egyedül nem tudtam megoldani a problémáimat. Sokszor nagyon mély pillanatban találkoztunk, amikor fogalmam sem volt, hogyan fogok átlendülni az előttem álló akadályokon.

Az első perctől kezdve lenyűgözött a profizmusa: egyből átlátta a helyzetet, és olyan dolgokra világított rá, amikről nem is gondoltam, hogy belülről nyomasztanak. Egyből bizalmat szavaztam neki, és elindultunk közösen az úton.

Hosszú évekig küzdöttem pánikrohamokkal. Tudatában voltam, mégsem tudtam kezelni őket, és minden alkalommal rettegtem, amikor bekövetkeztek. Azután megismertem Angelikát, aki megtanított, hogyan tudom kezelni és együtt élni velük, de ami a legfontosabb: olyan utat mutatott, amelynek köszönhetően már szinte soha nem jutok el arra a pontra, hogy pánikrohamom legyen! Nélküle ez sosem sikerült volna.

Nagy része volt abban, hogy be tudtam fejezni az egyetemet, hogy csodálatos párkapcsolatom van, és kiegyensúlyozott életet élek. Örökké hálás leszek neked, és tudom, hogy bármikor vissza tudok menni hozzád, amikor azt érzem, egyedül már túl nehéz.

Köszönök mindent!”

 

Elolvasom

  —  Azt hitte, örökké küzdenie kell a pánikkal

Két gyermekét egyedül nevelő, ötvenes özvegy férfi vagyok, és egy nemzetközi tanácsadó cégnél dolgozom.

„Két gyermekét egyedül nevelő, ötvenes özvegy férfi vagyok, és egy nemzetközi tanácsadó cégnél dolgozom, nagy felelősségű pozícióban.

Feleségem halála után pár évvel elég nehéz időszakom volt, és tudtam, hogy egy szakember segítségére van szükségem az átvészeléséhez.

Ekkor akadtam rá az interneten Angelika honlapjára, és mivel korábban már ismertem őt magánemberként, bizalommal fordultam hozzá segítségért.

A krízis, amelyben akkoriban voltam, első látásra magánéleti természetű volt, de testi tünetek is kísérték, és csak a közös munka során vált számomra világossá, hogy ezek a feszültségek a munkámra is hatással voltak – csak nem láttam rá tisztán.

Ami számomra különösen értékes volt Angelika munkájában: a csendes erő, amellyel jelen volt, a pontos kérdések, amelyek mindig a lényegre mutattak, és az a biztonságos tér, amelyben valóban lehetett mélyen dolgozni.

Angelikával főként a múlt feldolgozatlan terheivel, családi mintákkal, belső működésmódokkal dolgoztunk. A konzultációk során nemcsak megértést kaptam, hanem fokozatosan belső tartást, nagyobb önbizalmat és egyensúlyt is. Ez nemcsak a személyes, hanem a szakmai életemben is érezhetően megjelent. Azóta egyszerűbben hozok döntéseket, jobban kezelem a konfliktusokat, valamint a stresszes helyzeteket, és jobb apa is lettem.

Bátran ajánlom őt mindazoknak, akik komplex élethelyzetekben keresnek mély és hiteles önismereti kísérést – különösen azoknak, akik üzleti területen működnek, de érzik, hogy itt az ideje befelé is dolgozni.”

 

Ez a közös munkánk – az extra prémium konzultáció keretében – valódi mélységeket nyitott meg. Az egyik legösszetettebb kíséréssé vált, ahol a szakmai felelősség, a személyes veszteség és az apaság belső rendszere egyszerre formálódott át. Az önismereti rétegek mellett a munkához való viszony, a vezetői jelenlét és a döntéshozatali működés is letisztult, megerősödött.

Extra prémium konzultáció

Azoknak szól, akik döntéshozói szerepben működnek: vezetők, tanácsadók, vállalkozók, cégépítők, szakmai irányítók – akik rendszerekben gondolkodnak, embereket tartanak, és komoly felelősséget visznek.

Gyorsak, strukturáltak, pontosan átlátják a külső dinamikákat – de a belső folyamataikhoz ritkán férnek hozzá. A közelség gyakran nem kapcsolódást, hanem kontrollt, dominanciát vagy projekciót hoz elő.

Ezekkel a kliensekkel kevesen dolgoznak érdemben. Vagy csak krízishelyzetben vállalják őket – felszíni beavatkozással. A valódi kísérés itt nem technika, hanem döntés kérdése. És másfajta jelenlétet, határtartást, pszichés stabilitást kíván.

Ezért jött létre az extra prémium konzultáció – azok számára, akik már nemcsak kívül, hanem belül is újrarendeződnének. A munka mélyebb működési rétegekre irányul – arra, ami nem látszik, de mindent mozgat.

Ez a kísérés nem elérhető bárki számára. Külön elbírálással, előzetes beszélgetés után vehető igénybe. Nem megrendelhető szolgáltatás, hanem közös szakmai döntés.

A tér, amiben dolgozom, zárt és tartott. A titoktartás és a részletek előre rögzítettek. A közös munka megállapodáson alapul.

 

Elolvasom

Sok félelemmel küzdöttem, de a legnagyobb az utam során a nőiességem elfogadása volt – az új szerepkörök, mint a feleségről, az anyaságról nem is beszélve…

Kedves Angelika,

3 éve volt az egyik legnagyobb fordulópontom. Akkor mint egy villám, becsapódtál az életembe, és szembesítettél sok olyan dologgal, amit akkor nem úgy értettem – vagy talán még nem értem meg rá érzelmileg?!

Akkor volt az első olyan érzelmileg nagy munkám magammal: elfogadni a JÓT, és érezni, hogy MEGÉRDEMLEM. Egyszerűen elfogadni, hogy egyedi ember VAGYOK!

Sok félelemmel küzdöttem (még most is van pár), de a legnagyobb az utam során a nőiességem elfogadása volt – az új szerepkörök, mint a feleségről, az anyaságról nem is beszélve…

Rengeteg múltbéli lelki sérüléssel jöttem Angihoz, aki rétegről rétegre fejtette le rólam, hogy megtaláljam a bennem rejlő erőt, szeretetet – ne féljek érezni és felvállalni, ki vagyok.

Fejlődéseim során egyre többet és többet akartam tudni magamról, határaimról – és ezt meg is kapom tőle a mai napig.

A lelkivilágom egyre gazdagabb, mind az eszközöktől, amit folyamatosan kapok tőle, mind azoktól, akikkel összeismerkedtem ezekben az önismereti folyamatokban – és együtt biztonságban növünk egyre nagyobbra.

Rengeteg dolgot tudnék még írni, miért is jó veled együtt dolgozni, de ami a legfontosabb számomra, hogy nem adod a számba a szavakat, hagyod, hogy azok megérjenek, és kiteljesedjenek bennünk – a magunk kis lassúságában vagy gyorsaságában.

Hogy hol tartunk 3 év után?

Rengeteget fejlődött az önbizalmam, elfogadom, ki vagyok, és a hibáimat csak emberi mivoltomnak tudom már be.

Nemrégiben elkezdtem nem másoknak és társadalmi ideáloknak, hanem MAGAMNAK megfelelni – ez még viszonylag kezdetleges, de alakulóban van.

Mivel egyre jobban szeretgetem magam, egyre jobban tudom értékelni a párommal és a lányommal töltött időt. Ennél több szerintem most nem is kell ebben a pillanatban számomra.

Rengeteg ismerősömet másképpen látom azóta, hogy tanulok tőled, és sajnos azt kell, hogy mondjam, egyre több az a felismerésem, hogy sok olyan ember kell a világunkba, mint TE.

Emiatt szerencsésnek mondhatom magam, hogy találkoztunk.

Köszönöm az eddigi támaszodat, erőt, türelmet és még számtalan sok érzést és élményt.
Remélem, eljön az a pillanat, mikor már csak mellettem vagy – de nem lesz szükségem rád.

Elolvasom

  —  A női szerepekkel volt a legnagyobb harcom

Nagy nyomásnak, dominanciaharcnak és rizikós döntéshozataloknak vagyok kitéve napi szinten – mindez krónikus kialvatlansággal karöltve.

Aki az üzleti világban él és mozog, tisztában van a mindennapok nehézségeivel – milyen nehéz fenntartani az ellenállóképességet, optimizmust és dinamizmust.

33 éves magánvállalkozóként több nemzetközi cégben is vezetői feladatokat látok el egyidejűleg, így nagy nyomásnak, dominanciaharcnak és rizikós döntéshozataloknak vagyok kitéve napi szinten – mindez krónikus kialvatlansággal karöltve.

Angival régebbtől dolgozom együtt, magánéleti és üzleti téren egyaránt. Bármilyen ügyes is az egyén, mindenkinek szüksége van a megfelelő külső visszajelzésekre, hogy a helyes úton tudjon maradni. Az elvesztegetett idő az, ami megfizethetetlen. Ebben kapok rendszeresen segítséget Angitól.

Nincs szüksége arra, hogy átlássa a szakmámat – elég számára, ha megismeri a mozgatórugókat, valamint a munkahelyi kapcsolati dinamikát –, majd a megfelelő módszerrel rávilágít a lehetséges megoldásokra.

Sokszor a zűrzavarban elveszik a lényeg, amit segít felfedni, így alkalmanként óriási terhet képes levenni a vállamról. Nem befolyásol – a döntéseimért és a cselekedeteimért minden esetben én felelek.

Kommunikációink során megerősíti személyiségem erősségeit, és ösztönöz, hogy sikeresen tudjam alkalmazni azokat.

Angi számomra rengeteg energiát, időt és pénzt spórol azzal, hogy a helyes úton tart – amiért szakmailag és barátként is hálás vagyok.

Elolvasom

  —  Vezetőként is szükség van külső támaszra

Egy 38 éves, mérnök meséli el, hogyan segített számára az önismereti munka és a személyiségfejlesztő tréning abban, hogy mélyebben értse a nőket, és jobban megismerje önmagát.

"Az ember élete hullámos: van, amikor a hullám tetején lovagolunk, amikor érezzük, hogy erősek és sebezhetetlenek vagyunk, de ahogy szokták mondani: egyszer fent, egyszer lent… És ott lent nagyon nehéz sokszor.

Ezért nagyon jó, ha a hullámos tengeren van egy világítótorony, ami segít behatárolni életed irányát – mint egy GPS az életedhez. Már egy ideje együtt dolgozunk Angival, aki segít beállítani ezeket a GPS-koordinátákat. Én, mint a kapitány, és Angi, mint a navigátor. És így együtt azon dolgozunk, hogy ne fusson zátonyra a hajó.

A szombati személyiségfejlesztő tréning is csak erősítette ezt, hisz sok mindent megtanultam a nőkről és a bennük lakozó Istennőkről. Mert ha jobb férfivá akarok válni, meg kell hozzá ismernem a nőket és működésüket, illetve a saját női oldalamat.

Köszönöm ezt a lehetőséget, hogy megint előbbre léptem önismeretben, megismertem jobban magam és a nőket."

Megélésem:

Mikromegcsalás után, egy szakítást követően érkezett hozzám. Gyors felfogású, jó humorú ember, akivel élmény volt együtt dolgozni. Elkötelezetten kezdte járni az önismereti utat, majd elhozta a párját is, akivel közösen is dolgoztunk. Jó volt látni, ahogy tisztábban lát, erősödik, és új alapokra helyezi a kapcsolatát. Ma már házasságban élnek, és megszületett első gyermekük. Hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek az útnak.

Elolvasom

  —  Hogyan értette meg egy 38 éves férfi a nőket

20 éves kliensem egy rendkívül nehéz élethelyzetben érkezett hozzám. Elkezdett egy főiskolát, de hamar rájött, hogy a választott szak nem illik hozzá. A bizonytalanság, a csalódás és a kilátástalanság érzése teljesen maga alá gyűrte.

"Tisztelt Angelika!

Ugyan csak egy alkalommal jártam Önnél, de az az egy alkalom is hatalmas erőt adott számomra. Önnek azonnal meg tudtam nyílni, pedig ez általában nem jellemző rám.

Szeretném hálásan megköszönni a bátorító, megértő szavakat, amiket akkor kaptam, és mindenekelőtt azt, hogy rájöjjek: nem érdemes olyan szakmát választani, ami nem teljesen illik a személyiségünkhöz – bármilyen régóta és bármilyen erősen is vágytunk rá. Hiszen igazán kiteljesedni és jó eredményeket elérni csak ott lehet, ahol már van egy alap adottságunk, amit tovább tudunk fejleszteni.

Segített rájönnöm arra, hogy néha jobb elengedni valamit, mint görcsösen ragaszkodni hozzá. Ön nélkül ez a bizonyos fokú lemondás nem biztos, hogy sikerült volna. De már tudom, hogy amit helyette kapok az élettől, az sokkal jobb lesz számomra, mint amit eredetileg szerettem volna.

Köszönöm azt is, hogy akkor, amikor a legmélyebben voltam, segített megtalálni azt az egyetlen utat, amin elindulhatok. Hálás vagyok a támaszért és azért is, hogy ha sírtam, zsebkendőt és biztonságot adott.

Utólag visszagondolva örülök és szerencsésnek érzem magam, hogy mindez megtörtént velem. Ha nem így történik, sosem találkozhattam volna egy ilyen csodálatra méltó, energiával teli emberrel, mint Ön. Biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki Önnél járt, szerencsésnek érezheti magát mindezért.

Sajnálom, hogy mindezt akkor nem tudtam elmondani, de remélem, így utólag is eljut Önhöz, amit szerettem volna megköszönni."

Megélésem:

„Nem érdemes olyan dolgokhoz ragaszkodnunk, ami nem éppen a hozzánk való, és néha jobb valamit elengedni, mint görcsösen ragaszkodni hozzá.“

Konzultációnk három órán át tartott – ezalatt lépésről lépésre végignéztünk minden lehetőséget, átgondoltuk a lehetséges irányokat, és megtaláltuk azt az utat, ami valóban illeszkedik hozzá.

Azóta örömmel láttam a közösségi oldalán, hogy beiratkozott egy új főiskolára, és az új szak választása meghozta számára a lelkesedést és a megkönnyebbülést. Egyetlen találkozás, ami nemcsak a döntését segítette megszületni, hanem az önbizalmát is visszaadta.

 

Elolvasom

  —  Egy fiatal lány bátor döntése: változtatni az életén

Egy 33 éves, karrierista nő története, aki önbizalomhiányból, önértékelési nehézségekből és gyerekkori sérülésekből indulva érte el a munkahelyi áttörést.

"Önbizalomhiánnyal, önértékelési problémákkal és evészavarral küzdöttem egész életemben. 33 éves koromra jött el a fordulópont, amikor úgy éreztem, hogy az igazi változáshoz szakember segítségére van szükségem.

Előretörő, karrierista típus vagyok, így a célom az volt, hogy magasabb pozíciót érjek el az aktuális munkahelyemen. Egy bizonyos ponton viszont mindig megakadtam – gyerekkori sérüléseim, mint egy gumikötél, visszahúztak.

Angi már az első pár alkalommal teljesen felnyitotta a szemem. Praktikus tanácsaival szinte egyik napról a másikra változtatta meg a társas kapcsolataimat, a főnökömhöz való viszonyulást, az energiaszintemet, és ezáltal az önértékelésemet is.

A legnagyobb gondot a határhúzás és a saját érzelmeim megélése okozta. Ezen dolgozva, sikerült egy jobb pozíciót kapnom, amit a cég kifejezetten számomra alakított ki.

Angi oldott, felszabadult közeget teremt a konzultációk során, ahol az ember bátran megnyílhat."

Megélésem:

A közös munka kezdetén enervált állapotban volt, tele bizonytalansággal és önértékelési kérdésekkel. Bár karrierjében mindig előretört, egy ponton rendre elakadt – a régi, gyerekkorból hozott sérülések és minták visszahúzták. A konzultációk során ezek feltárása mellett a belső erőforrások mozgósítására helyeztük a hangsúlyt. A változás nemcsak a munkájában hozott áttörést, hanem a mindennapi energiaszintjében, emberi kapcsolataiban és önbizalmában is.

Elolvasom

  —  33 éves nő útja az önbizalomhiánytól a karrier-csúcsig

3 gyerekes üzletkötőnő kiégés jeleivel fordult hozzám. Az önreflexió, a határok újradefiniálása és a tudatos irányváltás gyorsan meghozta az eredményt.

Az Angit, amikor először felhívtam, totál padlót fogtam. Eljött az a pillanat nálam, amikor azt mondtam magamnak, hogy ha most nem csinálok valamit magammal, az életemmel, akkor nagy baj lesz a végén.
Ahogy az Angi is mondja, nagy és gyors változáson estem át – keményebb lettem, és kiszűröm a nem fontos dolgokat és embereket az életemből, lelkiismeret-furdalás nélkül.

Nagyon sokat ad nekem az Angival eltöltött idő… nála mindig nagyon gyorsan megnyugszom.
Nagyon jó vele dolgozni, már első látásra látni és érezni, hogy tudja a dolgát.

Elolvasom

  —  Kiégésből vissza - üzletkötőként, anyaként

Kliensem harmadik alkalommal vett részt személyiségfejlesztő hétvégén. Az anyaság küszöbén megerősödve, hálával zárta a hétvégét.

„Már harmadik alkalommal vehettem részt ilyen személyiségfejlesztő hétvégén, és ismét rengeteg élménnyel gazdagodtam. Megint bővült a látóköröm – bár ez nem meglepő. Sokat köszönhetek ezeknek az önismereti utaknak, amiket veled járunk.

Rengeteg olyan eszközt nyújtasz, amelyek nemcsak az éppen aktuális problémák megoldásában segítenek, hanem a későbbiek során is fel tudjuk használni más helyzetekben. Bár már „veteránnak” számítottam a mostani hétvégén, mégis sok mindent tudtam tanulni, és „aha” momentumokkal azonosulni. Jó érzés látni, hogy jó úton járok életem egyik legfontosabb szakaszának kezdetén, az anyaság kapuja előtt.

Persze nemcsak élményekkel és látókörrel bővült az én kis világom, hanem újabb, hihetetlen lelki erővel és befogadóképességgel rendelkező, nyíltszívű emberekkel, „társakkal” is gazdagodott a „kincsestáram”.

Megint csak annyit tudok mondani: hálás vagyok, hogy résztvevője lehettem ezeknek – másoknak talán kicsi, de számomra, és szerintem a többi résztvevő számára is nagy – csodáknak: az emberi lelkierőnek és az önismeret fejlődésének. Köszönöm!”

Megélésem:
Kliensem a szülőkkel, testvérekkel és párkapcsolattal kapcsolatos elakadásain dolgozott egyéni konzultációkon és személyiségfejlesztő hétvégéken. Lényegében minden olyan emberi kapcsolatában voltak elakadások, ahol erős érzelmi szálak jelentek meg. Jó volt látni, ahogy ezekben a területekben fokozatosan tisztult a kép, oldódtak a feszültségek, és egyre szabadabban tudott kapcsolódni másokhoz – és önmagához is.

Elolvasom

  —  Új felismerésekkel – az anyaság kapuja előtt

Mély önbecsülési válságban és számos félelemmel küzdött – ez lett közös munkánk kiindulópontja. A folyamat során nemcsak párkapcsolati mintáira látott rá.

„Amikor Angihoz fordultam, épp egy fájdalmas szakítás után voltam. Igaz, a kapcsolat nem volt több három hónapnál, de részemről mély érzésekkel, nagy tervekkel volt tele. Az önbecsülésemet teljesen lenullázta.

Testvérem és édesanyám tanácsára fordultam hozzá, mivel ők már tanácstalanul álltak a helyzetem előtt. Sosem hittem abban, hogy egyszer ilyesféle segítségre lesz szükségem. Első beszélgetésünk nagy részében a könnyeimmel küszködve, néha-néha sírva meséltem a helyzetemről, amibe kerültem. Ő meghallgatott és kielemezte, hogy mi is lehet a probléma. Nem mindig tetszett az, amit hallottam, de be kell látnom, hogy igaza volt.

Már az első találkozó után jobb állapotban tértem haza, amit ezúton is köszönök. Igaz, hogy még mindig egyedülálló vagyok, de ha megtalálom az igazit, már tudom, hogy milyen hibákat ne kövessek el.

További két alkalommal találkoztunk még, de ott már nemcsak a párkapcsolati dolgaim kerültek szóba. Rávilágított, hogy milyen értékek is lapulnak bennem, és az ő tanácsára elkezdtem komolyabban foglalkozni azzal, amit szeretek csinálni: a fotózással. Igaz, még mindig csak hobbiból, de jó úton haladok afelé, hogy egy szép napon a munkám a hivatásom is legyen.

A vele való munka nagyszerű volt. Egy pillanatig sem éreztem magam feszélyezve. Sok dologban kinyitotta a szemem, és ezért nagyon hálás vagyok neki. KÖSZÖNÖM!”

Megélésem:
Emlékszem, kliensem mennyire megtört állapotban érkezett, és mennyi félelmet hordozott magában – még engem is meglepett, amikor mindezt meghallottam. Megkértem, hogy írja le a tíz legnagyobb félelmét. Amikor ezt elém tette, volt benne meglepetés és felismerés is, de ez lett a kiindulópontunk. Nyitottan fogadta a visszajelzéseket – még akkor is, ha azok elsőre kényelmetlenek voltak. Jó volt látni, ahogy a párkapcsolati csalódásból erőt kovácsolt, és új irányt talált az életében.

Elolvasom

  —  29 éves férfi fájdalmas szakítás után

Hosszú külföldön töltött idő után az otthonba való visszailleszkedés folyamata került a középpontba, amelyet a kiégés és a válás mélyen megérintő érzelmi terhe is kísért.

39 éves férfi kliensem levele

„2024 januárjában találkoztam először Angival. Hogy ez mennyire volt véletlen vagy sorsszerű, mai napig nem tudom… Az viszont biztos, hogy néhány ember akkor lép be az életünkbe, amikor annak ideje és helye van.

Sokáig azt hittem, hogy értem az embereket – a magánéletemben és a szakmámban egyaránt. Aztán Angi megmutatta, hogy valójában „egy másik mozit nézek” – ezt sokszor hallottam tőle. Minél többet beszélgettünk, annál inkább kezdtem látni, hogy igaza van.

A munkám során különböző nemzetiségű, vallású, bőrszínű emberekkel dolgozom együtt. Vezetőként azt hittem, hogy jól látom az embereket, de Angi rámutatott arra, hogy bár megértem őket, mindenkihez ugyanúgy viszonyulok. Ez hiba volt, amit fel sem ismertem.

A legmeglepőbb felismerésem az volt, hogy a munkám lényege nem az, amit a külvilág lát. Valójában egy csapat vezetője vagyok, ahol egy kicsit mindenhez érteni kell. Gyorsan átharcoltam magam nehézségeken, és azt hittem, mindent megoldottam… vagy legalábbis ebben a hitben éltem.

Az életem viszont tele volt kihívásokkal: kiégés, gyász, válás utáni lelki harcok, drogproblémák, költözések – akár ezer kilométeres távolságokra. Elkezdtem figyelni magamra, és úgy éreztem, rendben vagyok. Aztán Angi megjelent az életemben, és ráébresztett, hogy valójában még mindig nem hozok jó döntéseket, és hagyom magam kihasználni.

Rövid idő alatt segített újra felfedeznem azokat a belső értékeimet, amelyeket talán már el is felejtettem. Mindig könnyen barátkoztam, többféle társaságban mozogtam, de sosem értettem, miért érzem magam sokszor kívülállónak. Angi rámutatott, hogy mi áll ennek hátterében.

Mivel érzelmileg erősen beállítódott a személyiségem, sok döntést hoztam érzelmi alapon – rosszul mérve fel az embereket és helyzeteket, mind a magánéletemben, mind a munkámban. Ő segített meglátni az objektív valóságot, és támogatott abban, hogy változtassak.

Angi mindig ott volt, amikor kellett – még akkor is, ha én nem éreztem úgy. Elengedett, amikor arra volt szükség, és „elrugdosott”, amikor tovább kellett lépnem.

Hónapokkal azelőtt, hogy elutaztam, már tudtam, hogy ez is eljön. Amikor elbúcsúztam, láttam a tekintetén, hogy örül az utamnak.

Mit tanultam Angitól?

Hogy kevés ember az, aki valóban megmutatja, ki is ő valójában. Az emberek gyakran azt mutatják, amit a másik látni akar. Ha azonban mellettünk van egy megfelelő ember, aki segít objektíven látni magunkat és helyzeteinket, az felbecsülhetetlen.

Köszönök mindent!”

Megélésem a kliensemmel való munkáról

A kliensemmel való munka különleges és meghatározó élmény volt számomra. Hosszú külföldön töltött idő után az otthonba való visszailleszkedés folyamata került a középpontba, amelyet a kiégés és a válás mélyen megérintő érzelmi terhe is kísért. Ezek az életesemények sok kihívást állítottak elé, de mindvégig lenyűgözött az az őszinte emberség, segítőkészség és jószívűség, amely belőle sugárzott.

Csupaszív emberként mindig igyekezett másoknak segíteni, még akkor is, amikor saját belső küzdelmei próbára tették. A közös munka során hihetetlen energiát fektetett a feladatok elvégzésébe. Néha a sokféle kihívás egyszerre nehezedett rá, és láttam, hogy időnként túlságosan megterhelő számára a folyamat. Mégis, soha nem adta fel. Mindig megkereste azt a belső erőt, amely átsegítette a nehéz pillanatokon, és újra és újra bizonyította önmagának – és nekem is –, hogy képes előre lépni.

Az ő fejlődése nemcsak az önállóságról és az otthon való újbóli megerősödésről szólt, hanem arról is, hogy újra rátalált saját értékeire és erejére.

Elolvasom

  —  Hosszú külföldi évek után: kiégés és válás terhei között

Gyermekkori fájdalmak kísértenek anyám részéről, aki testileg és lelkileg bántalmazott. Több mint 26 éve nem beszéltem vele.

31 éves vagyok, a régi énem elveszett. A Budapesti Gazdasági Egyetem Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Karára jártam, szerettem az életet és a kihívásokat. Mostanság depresszió és pánikbetegség vette át az uralmat.

Angihoz 2019 júniusában kerültem, amikor annyira mélyre estem az előző hónapok során, hogy nem láttam kiutat – nagy volt az üresség és a fájdalom. Legjobb barátnőm már nem tudta nézni, és választás elé állított: vagy elmegyek segítséget kérni, vagy nem fogja tudni ezt tovább nézni, és a barátság így lehet, kárba veszhet.

Hozta a sors, hogy ezt kijelentette, és a kedvenc együttesem egy számának a szövege arra késztetett egy nyári délután során, hogy „okés csajszi, itt az ideje, már muszáj megtenned ezt a lépést.” Barátnőm már ekkor járt Anginál, és mondta, hogy nagyon jó volt nála, így hát ráírtam időpontért.

Rettegtem menni, vissza akartam mondani, tiszta para kezdett rajtam úrrá lenni. Az első találkozáskor is bennem volt, hogy nem szállok le a villamosról, kész, ennyi, nem vagyok én erre képes, hisz jobb a szarban csücsülni, mint felkelni belőle. De a sors úgy akarta, hogy eljussak.

Így hát ott termettem ebben a kellemes helyiségben, és az első találkozásom meglepően nagyon elfogadó és meleg fogadtatás volt – nagy megkönnyebbülésemre. Jártam előtte pszichológusnál, de ég és föld volt: ott csak egy szám voltam. Egy újabb „eset”, mint a szalagtermék.

Legnagyobb problémám az volt, hogy lassan 10 éve szenvedtem on/off depresszióban, a szorongás eléggé mindennapivá vált. Volt idő, amikor üzletbe nem tudtam menni anélkül, hogy valaki velem legyen. Nem jártam ki emberek közé – ha mentem is, csak alkohollal ment a szocializálódás. Emberfélelmem volt – és még van is. A félelmek minden részen behomályosítják az életem.

A kis depihez meg „szorimorihoz” még odacsöppen egy kis hipochondria, álmatlanság is, és amikor mind egyszerre jön… kibírhatatlan.

Sokszor eszembe jutott az évek során az is, milyen lenne, ha nem lennék itt. Mennyivel könnyebb lenne, mert nem kellene éreznem ezt a sok dolgot – vagy amikor éppen nem a sok dolgot, akkor a teljes ürességet.

Most, ennyi hónappal azután, hogy Anginál járok, kijelenthetem, hogy ezek a gondolatok a „nemlevésről” a Földön nem jöttek vissza. Egy bizonyos „lesz ez még jobb is, még ha most szar is” alakult ki az agyamban, amihez próbálom magam tartani.

Gyermekkori fájdalmak kísértenek anyám részéről, aki testileg és lelkileg bántalmazott. Több mint 26 éve nem beszéltem vele, pedig egy városban lakunk. Nagyon sok csúnya dolgot tett velem és a családommal – ez mostanáig kihat életem minden részére.

A szeretethiány, az anya hiánya nagyon mélyen belém van rögződve. Nem tudom önmagam elfogadni és szeretni, mert ha anyám sem tudott, akkor miért kellene saját magamnak?

Ez kihat a párkapcsolataimra is, mert mindig olyan embereket húzok be, akik ugyanúgy semmibe vesznek, ahogy én is magam. Azokat, akik szeretnek, sokszor taszítom magamtól, mert mélyen bennem van, hogy úgyis elhagynak majd, mint ő is megtette – akkor minek is ez?

Segítséget sem tudtam elfogadni. Egy kuporgó kislány voltam a sarokban (néha vagyok). Nem tudom elhinni, hogy értékes ember vagyok.

Nem tudom elfogadni, amit anyám tett, de Angi nagyon sokat segít abban, hogy észrevegyem és megtanuljam, hogy már nem vagyok az a kicsi, göndör hajú kislány, akit tud még bántani.

Már nincs hatalma felettem. Egy felnőtt nő vagyok, aki saját életéről dönt, és tudja kezelni, ha konfrontációba kerül. Segít, hogy ne kerüljek regresszióba, hanem az a nő, aki most vagyok, álljon anyám elé, és tudja azt mondani: „elég, nem kívánom ezt, hagyj békén.”

Az anyám egy hosszú munka lesz még, amíg ezt teljesen fel tudom dolgozni. Sok a múltbéli sérülés, a saját énem nem elfogadása, az egyedüllét, munka, stb. – de Angi fejti le ezeket, és dolgozunk rajtuk. Építi lassan fel az önbizalmam.

Rádöbbentett, hogy bármit is változtatok a külsőmön, az igazi szeretet bizony belülről kell, hogy jöjjön – bármennyire klisé és nehéz is ezt hallani.

Angi nagyon sokat segített. Mindig azt hozta az üléseink során, ami pont kellett. Amikor viccel próbáltam a dolgokat oldani (mert az nálam eléggé működő dolog), nevetett – de amikor elég volt, azért oda tartotta a tükröt eléggé keményen, és csak eggyé váltam olyankor a kanapéval. :D

Rájöttem, mennyi bajom van a felelősségvállalással. Honnan ered, hogy dolgozzak rajta, még ha apró lépéseken keresztül is. Hogy voltak dolgok, amiket nem kellett volna nekem teljesítenem 19 éves koromban. Nem kellett volna hagynom, hogy helyettem döntsenek, és hogy jogos haragudnom azért, hogy rá voltam kényszerítve.

Néha felszabadító tudni, hogy igenis van jogom haragudni, és azt a haragot kiereszteni. Ráébresztett, hogy nem kell mindenki szemetesládájának lenni, és igenis meg kell tanulni nemet mondani. Hogy vannak „barátok”, akik nem tartoznak az életünkbe, mert csak lehúznak.

Egyaránt arra is megtanított, hogy nem kell mindig sajnálkozni mindenen, vagy az embernek magát sajnáltatnia. És igazán mi vagyunk azok, akik a sorsunkat irányítjuk – senki más. És mindenkivel annyit tehetnek csak meg, amennyit megenged.

Ez nagy lecke volt tőle megtanulni, és ez még mindig egy folyamatban lévő tanulás. Ez főleg az apukámmal való kapcsolatban segített – kicsit egészségtelenül élünk együtt. Angi tudott vele is beszélni, és változást hozni, amit csak néztem, mivel apukám aztán keményfejű férfi. :D

Mint ahogy abban is segített, hogy hogyan kezeljem a dolgokat, hogy jobb legyen, és ne legyek az anyukája, hanem szülő–gyermek kapcsolat legyen. Hogy nem vagyok apukám anyukája, hanem ő is egy felnőtt ember, aki tud saját magával törődni. Néha nem sikerül, de ez is egy út, amit napi szinten tanulni kell kezelni – és minél többször csinálja az ember, annál könnyebb lesz.

Sok a félelmem, de Angi szavai nagyon sokszor rámutatnak a forrásukra – és amikor ezek a szavak eljutnak az agyamig, el is tudnak oszlani ezek a félelmek.

Amikor a hipochondriám magasan szárnyalt, és azt hittem, szívrohamom lesz ilyen fiatalon – már testileg is előjöttek a jelek –, Angi elmagyarázta egy emberi testképen azt, hogy honnan ered a baj, és amikor ezt megértettem, másnapra már elmúltak a tünetek is, és a testem lenyugodott.

Hihetetlen, mikre képes ez a nő! Minden ülés után kicsit könnyebbnek éreztem magam.

Az önfejlesztő hétvégéket, amiket csinál, tényleg sehogy máshogy nem lehet megnevezni, mint egy NAGY CSODA – szintúgy, mint az életállításai. Az emberek, akik ott vannak, imádnivalóak, és egy ilyen hétvége hozott is az életembe egy barátnőt, akiért nagyon hálás vagyok.

Angitól sokat tanulok. El tudott nálam érni olyan dolgokat, amiket senki más nem tudott volna. És bár lehet, nem megy sokszor úgy, ahogy kellene az én részemről – mert néha csiga vagyok, vagy picit bezuhanok –, ennek ellenére nagyon sokat köszönhetek neki.

Ez alatt a 7 hónap alatt más nő lettem. Mások is látják, hogy jobban vagyok, máshogy kezelek dolgokat. Nagyon sok tükröt, nevetést, jó beszélgetést és utat mutatott nekem.

Sokat köszönhetek neki most is – és a jövőre nézve is.

És szinte jó azt írni, hogy nagyon jó, hogy nem vagyok ott, ahol múlt évben ilyenkor! Mert az csak sötétség volt. Itt már látni valami fényt…

---

Elolvasom

  —  A depresszió és a pánikbetegség uralta a mindennapjaimat

Szülei azt hitték, számítógépfüggő. Amikor először találkoztunk, elmondta, hogy három éve csak otthon van, emberi kapcsolatok és munka nélkül, a számítógépbe menekülve tölti a mindennapjait, és arról ábrándozik, hogy egyszer nagyon gazdag lesz.

Édesanyám hívta fel a figyelmemet Angira, és ő intézte el a találkozót.
Mivel én magam is változást akartam elérni az életemben – főleg azért, mert az életemet a négy fal között éltem, nem jártam emberek közé, és bár nagyon sok álmom volt, mégsem mertem belekezdeni egyikbe sem, pont azért, mert félénk vagyok – beleegyeztem, és elmentem.

Izgatott voltam, és szorongást is éreztem, de nem futamodtam meg. Az első benyomásom Angiról pozitív volt, és tudtam, hogy jó helyen vagyok. Kedves volt és nyitott, de egyben egyfajta szigort is alkalmazott. Biztonságban éreztem magam mellette, ezért képes voltam megnyílni neki – óráról órára egyre jobban.

Egyre erősebbnek éreztem magam, és hamarosan már munkám is volt, így kiszakadtam a megszokott, unalmas életemből. Felismertette velem, hogy ha nem lépek ki a komfortzónámból, soha nem jutok előre. Elkezdtem tornázni, és elmentem Budapestre, a Bols Mixer Akadémián tartott tanfolyamra, amit sikeresen el is végeztem – Bartender képesítést szereztem.

Most ott tartok, hogy elmentem egy hajózási céghez, akik munkákat ajánlanak óceánjáró hajókon. Remélhetőleg összejön, de ha nem, akkor sem adom fel, mert eleget pocsékoltam el az életemből.

Végszóként: a munka Angival csodálatos volt. Sokat segített, és bár voltak jobb és rosszabb napok részemről, azt mondhatom: megérte elmennem, mert talán még mindig azt várnám a négy fal között, hogy minden az ölembe hulljon.

Elolvasom

  —  26 éves fiú nagy álmokkal, remények nélkül

Őszinte döntést hozott párkapcsolatáról, és új irányt adott életének.

"Szeretném megköszönni azt az erőt, energiát és visszaigazolást, amit beszélgetésünk során kaptam. Másnap, az első adandó alkalommal beszéltem a párommal, és azt tettem, ami hosszú távon nekem a legjobb: elváltak útjaink. Sokkal bizonytalanabb lettem volna segítség nélkül.
Azóta sok mindent megértettem vele kapcsolatban is, és valamelyest talán sikerült felnyitnom a szemét. Remélem, ebből mindannyian tanulunk és építkezünk majd.
Köszönöm!"

Megélésem:
A konzultáció során a fókusz az önbizalom visszaépítésén és az érzelmi tisztánlátás erősítésén volt. A döntés, amelyet meghozott, új lendületet adott az életének, és segítette abban, hogy visszanyerje erejét és irányítását saját jövője felett.

25 éves kliensem egyetlen konzultáció után visszanyerte önbizalmát és erejét. Őszinte döntést hozott párkapcsolatáról, és új irányt adott életének.

Elolvasom

  —  Bátorság szakítani – egy 25 éves nő története

20 éves lány visszajelzése, aki édesapja halála után keresett támogatást. A közös munka során belső erejére talált, és új szemszögből kezdte látni az életet.

Közös beszélgetéseink alkalmával számos, általam felfedezett gonddal fordultam hozzá. Minden ilyen találkozó végén rádöbbentem: soha nem a valódi gondokra összpontosítottam igazán. Mindig pozitív hatással volt rám, így miután átbeszéltünk egy általam hitt problémát, mindig sikerült a helyzet tisztább átlátása.

Az elmúlt alkalmak során főként arra döbbentem rá, hogy el kell fogadnom egyediségemet – minden hibámmal és tévedésemmel együtt. Fiatal korom ellenére sok mindenben volt már részem, de annyi felismerésben és segítségben még sehol nem részesültem, mint nála. Úgy érzem, soha nem lehetek elég hálás mindazért, amit tőle kaptam.

Minden alkalom után érzem magamban az erőt az újításra és küzdésre. Azonban a belső összhang az emberben nem egy, de nem is két óra alatt születik meg, így ha tehetem, mindenképp visszatérek majd hozzá, mert tudom: ha elakadok utamon, hozzá mindig visszatérhetek.

Mentorként számos példával szolgált nekem, mindig segített kioldani a kusza csomóimat. Nagyon tisztelem őt magas szellemi tudásáért, ami szinte minden alkalommal elámít. Nehéz belső félelmeinket és korlátainkat felismerni, és még nehezebb megszüntetni azokat, azonban ő megtanított rá, hogy nem szabad félni tőlük – hiszen ezek is életünk alkotórészei, akárcsak a pozitív dolgok.

Így, más szemszögből tekintve az életet, az ember képes átvészelni akár egy halálesetet is. Nincs szüksége pszichiátriai beavatkozásra ahhoz, hogy meg tudja érteni problémáit, és gyógyírt tudjon találni lelki sebeire. Mindig van kiút, szenvedhet bármitől is az ember – hiszen az élet sokkal csodálatosabb annál, mint ahogy azt mi, emberek, keserűségeinken át szemlélve értékeljük.

Elolvasom

  —  Édesapa elvesztése után

Betegségektől való rettegés, munkahelyi és az élet más területén való megfelelési kényszer, valamint egy kezdődő párkapcsolattól való félelem – ez jellemzett.

Hiszem azt, hogy minden okkal történik.

Angi nem is tudja, de 2011 őszén találkoztunk először. Ekkor nem ismertem őt, ő sem engem. Ám emlékszem rá. Egy szórakozóhelyen voltunk, és felfigyeltem egy 40 körüli nőre. Valami volt benne, hogy kiszúrtam a tömegből. Akkor még nem is sejtettem, hogy kicsoda ő, mivel foglalkozik, és hogy pár év múlva milyen szerepe is lesz az életemben.

Két évvel ezelőtt egy kapcsolat után voltam. Kerestem önmagam, több mindenbe belefogtam, és aztán megjelent az FB-n Angi „GPS az élethez” oldala. Mivel nyitott voltam mindenre, és épp egy életállításos szombatot tervezett, elmentem.

Na, akkor tán még nem voltam készen arra, hogy „felforgassa az életem”. Az igazi áttörés pedig április 17-én következett be. Mikor újra felhívtam Angit, úgy éreztem, fuldoklom. Betegségektől való rettegés, munkahelyi és az élet más területén való megfelelési kényszer, valamint egy kezdődő párkapcsolattól való félelem – ez jellemzett.

Hát, az utolsó lökést épp egy férfi adta, aki erről nem is tud, de épp ezért volt szükség a jelenlétére az életemben. :)

Angi olyan rejtett dolgokat hozott elő a lelkemből, melyeknek mély pecsétjük volt az életemben – viszont nem is tudtam róla. Mikor beszél vele az ember, egyfajta nyugalom árad lényéből.

Minden egyes találkozást nagyon vártam, ill. várok. Feltölt, önbizalmam a mennyekig ível. Biztatása új reményeket, a lehetőségekbe fektetett erőt hozza ki belőlem.

Az ember társas lény, nem magányos farkasnak születtünk. Így hiszem azt: ha az életben elakadunk, sok egyszerre minden, amit megélünk – keressünk fel ilyen embereket, mint Angi, a világ bármely pontján. Ugyanis léteznek ők, akik kihozzák belőled azt, ami rejtve van, és felnyissák a szemed.

...mert minden okkal történik.

Elolvasom

  —  Egy kezdődő párkapcsolattól való félelem

A gyermekeim „elvesztése” – ha Angi nincs, lehet, már én sem... Élnek a gyermekeim, csak én már nem férek az életükbe bele.

E sorokat köszönhetem egy csodás Nőnek, aki Feleség, Anya, Segítő. Aki maga is folyton tanul, és sokaknak segít meglátni a bennük rejlő csodát – hisz mindannyian egy-egy csoda vagyunk: egyedi és megismételhetetlen.

Köszönöm a kitartást, mellyel kiugrasztott a mókuskerekemből, és elindultam a fejlődés, önismeret, önszeretet és önbecsülés útján.

Sok önismereti foglalkozásán vettem részt, ahol szembesültem, és tisztánlátást kaptam. Bábos családállítás módszerrel dolgoztunk. A legelső bábum, ami belém égett: az ősemberre nincs szükségem.

Ráébredtem arra, hogy nem is volt igazán gyerekkorom, és ezt mindeddig cipeltem a cuki hátizsákomban. De Angi betolta, szembesített vele a csodás tudásával. Az energiák, mikor közösen lehozzuk őket, megindulnak. Az ott résztvevők számára mind elindul egy folyamat.

Augusztusban még nem álltam készen – talán félelemből, talán a „nem tudás nem fáj annyira”. De novemberben lépést tettem előre, amit köszönök a csoport minden résztvevőjének.

Mint kiderült, kilencéves koromban már felnőttként kellett tennem napi feladatokat. Ez eddig természetes volt, de NEEEM AZZZ! Hisz… volt nekem gyerekkorom? NEEEM!! Ezt egészen 46 éves koromig cipeltem, azzal a tudattal, hogy ez volt az én feladatom.

A gyermekeim „elvesztése” – ha Angi nincs, lehet, már én sem... Mindig erőt adott, és terelt az úton.

Élnek a gyermekeim, csak én már nem férek az életükbe bele.

A novemberi önismereti hétvégén elindult egy folyamat, tisztánlátást kaptam... És mikor hazamentem, a legkisebb gyermekem ridegsége, robotos viszonya velem átalakult (lelkemben már többször meghaltam) – egy meghittebb és közvetlenebb kapcsolattá.

Ha változtatsz magadon, akkor a környezeted – ha figyeled – veled együtt változik. Apró lépések, de annál nagyobb csodaként éled meg.

A lényeg: hálás vagyok és köszönöm, Drága, hogy megismertelek. Köszönöm a kitartást, és a hitet.

Nincs minden veszve.

Ma már könnyebben tudom feldolgozni a bennem zajló eseményeket. Rövidebb idő kell a felismeréséhez. Keresem a jót az adott helyzetben – hisz a rossz az nem mindig rossz. Egy tanítás, és előrébb visz. Csak HINNI kell magunkban.

Elolvasom

  —  Ráébredtem arra, hogy nem is volt igazán gyerekkorom

Egy 43 éves nő és férje története, aki a szexuális gátlásaitól való felszabadulás útjára lépett. A kommunikáció újranyitásával 23 év házasság után ismét közel kerültek egymáshoz.

Íme a leveleik:

A feleség levele:

„Szia Angi!
Valami elképesztő dolog történt! Nem tudom, mit és hogyan csináltál velem tegnap, de úgy érzem, mint akit fejben kicseréltek! Vagy a sok beszélgetés a párommal tette meg a hatását, vagy valamit te varázsoltál szombaton – nem tudom, nem értem, csak azt remélem, hogy így maradok!

Akkorát szexeltünk tegnap este a párommal, hogy csoda! Engem mintha kicseréltek volna fejben! A legkisebb érintésére úgy begerjedek, hogy alig bírok magammal.

Már addig jutottam, hogy szexshop-oldalt együtt nézegettük át a párommal, és nem volt kellemetlen. Szexfilmig még nem jutottunk, mivel a fiunk otthon van, de úgy érzem, probléma nélkül simán végig tudnék nézni bármilyet a párommal.

Annyira jó! Elképesztő! Még arra is képes voltam, hogy szex közben beszéljek – hogy most itt jó, vagy ott jó. Erre az együtt töltött 23 év alatt nem volt példa!

Párommal madarat lehetne fogatni, annyira boldog. Szinte sírva kérdezte, hogy hol volt bennem ez a szenvedély eddig?

Egy istennő, egy kincs vagy, hogy ezt el tudtad érni nálam!
Nagyon-nagyon hálás vagyok Neked minden percért, amit rám áldoztál, hogy segíts! A párom úgyszintén!

Mindent meg fogunk tenni azért, hogy ez a szuper érzés megmaradjon. Természetesen az egyenlő adok-kapok-ra mindketten igyekszünk odafigyelni továbbra is.
Nagyon-nagyon köszönöm a segítségedet!”

A férj levele:

„Kedves Angelika!
Köszönöm szépen, amit eddig is értünk tettél. Hatalmas a változás!!!
23 év alatt talán most érzem azt, hogy úgy tudok a párommal beszélgetni, mint még soha. Másról nem is beszélve. :-)
Hol volt ez a nő eddig elbújva??? Úgy muzsikál az ujjaim érintésére, hogy csak ámulok és bámulok.

Nagyon szeretném megtartani ezt az állapotot.
Bárcsak így éltünk volna eddig is.
Még egyszer nagyon köszi!”

Elolvasom

  —  Újraéledt vágy – 23 év házasság után

40 éves házaspár visszajelzése egy hosszú, kihűlt kapcsolat újraépítéséről. A közös munka során megtanultak újra őszintén beszélni, kapcsolódni, és önmagukhoz is közelebb kerültek.

Férj levele:

„Jónéhány év házasság és egy rakás probléma után eljutottunk oda, hogy a feleségemmel már csak éltünk egymás mellett, de a kapcsolatunk kihűlt. A távolság közöttünk egyre csak nőtt. Ő kezdett el tenni ez ellen, Angihoz járni, és láthatóan pozitívan változni. Én persze ebből semmit sem értettem, és férfiként nem is hittem az ilyen dolgokban. A feleségem Angit ajánlotta. El is mentem hozzá.

Beszélgettünk – sokat kérdezett, és rengeteg dologra felhívta a figyelmemet. Fura érzésekkel távoztam tőle, mert rájöttem, rajtam is múlik, hogy helyreálljon az életünk. Nagyon felkavaró volt, de tőlem szokatlanul már én is akartam. Belevágtam. A beszélgetések során úgy éreztem, feltöltődtem az Angiból áradó pozitív energiával. Ebből merítettem erőt a folytatáshoz. Sok mindent felszínre hozott a tudatalattimból, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek.

Felhívta a figyelmemet azokra a problémákra, amikről én azt hittem, már a múltba vesztek – pedig nem. Megmutatta, mivel és hogyan okozok lelki fájdalmat a feleségemnek, mit tehetek ez ellen, és talán a legfontosabbat: ki is vagyok, és milyen is vagyok valójában. Irányított, és sok jó tanácsot kaptam tőle. Sokszor nagyon összezavart, de aztán mindig minden a helyére került. Sokszor megfordult a fejemben, hogy nekem ez sok, nem folytatom. Aztán mégis újra elmentem Angihoz.

Megmutatta, hogy a dolgokat több szemszögből kell nézni, és az életemet nekem kell irányítani. Szerencsére a kapcsolatunk bírta a strapát. Most már ott tartunk, hogy újra meg tudjuk beszélni a dolgainkat, őszinték vagyunk egymáshoz, több időt töltünk együtt. Páromat sokkal boldogabbnak látom, és nincs jobb érzés annál, mint látni, hogy újra boldog az, akit szeretünk, és aki a legtöbbet jelenti számunkra.

Én sokáig semmit nem vettem észre magamon, de a feleségem a tükör, aki megmutatja, hogy jó irányba indultam el. Erőt ad, hogy újra és újra megvívjam a harcomat önmagammal. Talán ez a legnehezebb: kockából gömböt, egy kerekebb, boldogabb embert faragni magamból. Nehéz, de megéri. Persze ehhez kell Angi, aki megmutatja a lehetőségeket, a helyes utat.
Nagy-nagy köszönet érte.”

Feleség levele: 

„17 év házasság után úgy éreztem, változtatnom kell – önmagamon is, és a párkapcsolatomon is. Mindkettőnkre ráfért már egy alapos „gatyába rázás”. Tele voltam félelmekkel, pánikrohamokkal, viaskodtam magamban, önmarcangolást folytattam stb. Nem tudtam, mit kezdjek velük. Mindig visszatértek hozzám.

Sok mindenhez folyamodtam: kértem segítséget pszichiátertől, aki csak gyógyszerekkel adagolt; pszichológushoz is jártam, aki beleunt, hogy sokat megyek hozzá. Egyiktől sem kaptam olyan megoldásokat, amiket vártam. Nem értettem, mi a baj velem, a fejem meg csak egyre jobban fájt. Egyre inkább lejjebb csúsztam a lejtőn, önbizalmam egy csepp sem volt. Sokat sírtam magamban, nem tudtam és nem mertem kilépni ebből az állapotból. Még most is rémisztően hat rám, ha visszagondolok erre az időszakra.

Majd lazítani kezdtem, masszázsokra jártam, kipróbáltam a kineziológiát, érzelmi felszabadulási technikát is tanultam. A neten több pozitív irányú olvasmányt böngésztem. Felfedeztem a vonzás törvényét is. Ezek hatására javult az állapotom, de a nyomasztó gondok a fejemben még mindig ott voltak, és a párkapcsolatom sem működött tökéletesen.

2013-ban felfedeztem a neten, hogy Párkányban egy életvezetési tanácsadó irodát nyitott. Elolvastam az általa felkínált lehetőségeket, és felcsillant a szemem: nála is megpróbálkozom. Hatalmas erő és bátorság kellett ahhoz, hogy megtegyem az első lépéseket feléje. Eleinte csak követtem az írásait, néha láttam őt a városban. Döntöttem: bejelentkeztem hozzá tanácsadásra.

Bevallom, az első találkozás borzasztó volt. Rettegtem, szorongtam, nem is tudtam, mit mondjak – ugyanis annyi minden volt bennem. Tudtam, hogy egy óra kevés, ezért elmentem megint. Rengeteg tanácsot kaptam, csak úgy éreztem, hiába változtatok, ha a párom nem tesz semmit.

2014 telén aztán kiborultam otthon. Elmondtam a férjemnek, mit érzek, hogyan érzek, és hogy a válás gondolata foglalkoztat. Közös gyermekünk nem született, de ennek okáról sohasem beszéltünk igazán és őszintén. Én legjobban a gyereket hiányoltam az életemből, amit nem kaptam meg. Ennek keservében nyomtam le vele 17 évet.

Mikor ezt bevallottam, Angival készítettünk egy rendszerállítást – vele vagy nélküle, gyerekkel vagy nem. Ekkor kezdett fordulni az életem. Megértettem, hogy a kapcsolatunkat nem kell annyira féltenem. Kimondhatom az érzéseimet a páromnak, attól még nem fog elhagyni.

Kiderült, hogy a kapcsolatunk szilárd alapokon áll, de ha csak a gyerekproblémára koncentrálok, nincs közös jövőnk. Féltem is, de valahol örültem is. Az is kiderült, mással nem lennék boldog, nem tudnám ennyire szeretni – még ha gyerekünk is lenne. Már bizakodóbb lettem. Kezdtek szűnni a félelmeim, szorongásaim. Beleláttam a házasságunkba, és tudatosult bennem ez az állapot.

Majd rávettem a férjemet, hogy ő is menjen el hozzá. Nagy meglepetésemre el is ment. Mikor hazaért, mindent elmesélt: jót is, rosszat is. Valahol ekkor kezdtünk el őszintén beszélgetni az érzéseinkről. Ezek után többször kezdeményezett velem beszélgetést, amikor látta rajtam, hogy valami nyomaszt. Próbáltuk megbeszélni a problémáinkat, viszont sokszor furcsának tűnt nekem.

Egy hirtelen támadt gondolatból készítettem neki kettőnk közös életéről meglepetésajándékot. Ez annyira meghatotta, hogy a könnyei is kicsordultak. Ez az ajándék adott neki erőt, hogy tovább folytassa a változtatást önmagán, és felhagyjon régi beidegződésein. Hatalmasat nőtt a szememben. Ezek után kezdtem örülni a változásnak. Hasítottam, mint a szél, minél magasabbra akartam repülni.

Ma már tele vagyok vágyakkal, kíváncsi vagyok mindenre és mindenkire. Minél több időt szeretnék vele együtt eltölteni. Azt hiszem, újra szerelmes lettem ugyanabba az emberbe, akibe 17 éve zúgtam bele. Frenetikus érzés ezt újra átélni! Bár még nincs vége, folytatom az önismeretet, ameddig húz magával. Tudom, hogy céljaim és álmaim elérése után sem fogom soha elfelejteni azt az időszakot, amikor elkezdtem kalandos utazásomat.”

Elolvasom

  —  Jónéhány év házasság után kapcsolatunk kihűlt

Egy külföldön élő édesanya, aki volt férje alkoholproblémái után egyedül próbálja megóvni kislányát a láthatatlan sebektől. Lelkileg megfáradt, mégis kitart – szeretete és ereje viszi előre.

"Sokat gondolok rád, kár, hogy nem járhatok hozzád rendszeresen.
Kislányom nagyon megváltozott, aminek nagyon örülök! Egészen biztosan te is belesegítettél.

Most már próbálom a nehéz helyzeteket úgy megoldani, hogy ne érintsék a lányomat annyira.
Amiben változtattam a beszélgetések hatására, az az, hogy nem a lányommal és nem előtte beszélem meg a problémákat, amik az életemben kialakultak.

Ha esetleg mégis előtte zajlik le valami a volt párommal, a gyermekem apjával kapcsolatban, nem omlok össze, nem engedem magam manipulálni.

Neked köszönhetően!"

Elolvasom

  —  Egy édesanya, aki erején felül próbál helytállni

Másfél év szenvedés, el nem múló fájdalom (női betegség), ebből kifolyólag depresszió, pánikbetegség és pszichoszomatikus tünet…

Az én történetem késő őszi napon kezdődött, amikor úgy gondoltam: csak egy kis felfázás. Ami ezután történt, talán legrosszabb álmomban sem gondoltam volna.

Másfél év szenvedés, el nem múló fájdalom (női betegség), ebből kifolyólag depresszió, pánikbetegség és pszichoszomatikus tünet…

Hozzáteszem, amit addig nehezen összespóroltam, kiadtam magánorvosokra. Segíteni csak ideig-óráig tudtak.

Aztán 8 hónap szenvedés után rátaláltam Facebookon Angira. Elolvastam mások referencia leveleit, és gondoltam, bejelentkezem hozzá utolsó reményként. Bevallom, nem hittem benne, de gondoltam, egy próbát megér.

Emlékszem, első alkalommal azt mondta: fél év – ha én is szeretném –, és rendben leszek. Szépen, lassan haladtunk, és hétről hétre sikerült megértenem mindent.

Rájöttem: ha a lelkünk sérült – hozzáteszem, az enyém romokban hevert –, akkor a test sem tud gyógyulni.

Fél év sikeres terápia után elmondhatom magamról, hogy meggyógyultam, és azóta is jól vagyok. Ennek már három éve.

Voltak nehéz napok a kezelés alatt, de hétről hétre éreztem belül: lassan, de gyógyulok. Voltak gyermekkori elakadások, amire felnőttként nem gondoltam, hogy ez lehet betegség forrása.

Megtanultam értékelni és örülni minden pillanatnak.

Hálás vagyok Anginak a visegrádi fejlesztő hétvégékért, a sok életállításért, a fél év kezelésért.

Megtanultam, hogy érdemes küzdeni magunkért, családunkért, és örülni mindennek, amit az élet ad.

Van egy mottóm azóta:

„Tanuld meg, hogy a dolgok megtörténnek, és pallérozd a lelked, hogy a jót és a rosszat is tudd kezelni összeomlás nélkül! Mert az erő ott van benned! Legjobb dolog a világon benne lenni saját erőmben!”

Na, ebben segít az életállítás, pszichológus, coach, életvezetési tanácsadó, varázsló – bármi!
Nekem Angi volt a pszichológus, coach, életvezetési tanácsadó, családállító és varázsló… egy személyben. :)
Köszönöm!
– Szilvia

Elolvasom

  —  Női betegség, pánik, depresszió

Mit élnek át a résztvevők, mit visznek haza a közös munkából?

„A visegrádi hétvégére örömmel emlékezem. Szerettem ott lenni. Úgy gondolom, írhatom mindkettőnk, párom és az én nevemben, hogy nagyon szeretünk az Angi által szervezett programokra / hétvégékre eljárni. Az az energia, amivel ezeken a hétvégéken feltöltődünk, hihetetlen sok erőt ad. Már egy közösen eltöltött nap után az az érzésem, mintha már egy hete együtt lennénk. És mindez csupa pozitív értelemben.

Úgy gondolom, sok ember fél kilépni a komfortzónájából, mert „minek is az, jó ez így nekem, ahogy van, nem kell nekem fejtágítás” címszó alatt beletörődünk abba az életbe, ami lehet, nem is olyan jó nekünk, de félünk a változástól, a jobbtól. Igen, valahol megérthető, ezt szoktuk talán meg, így tanultuk. Nem könnyű elmenni egy olyan helyre, ahol tudatosítani tudjuk, miben hibázunk. Nekem sem volt könnyű, de változni, változtatni akarok.

Én szeretem meghallgatni, megtapasztalni az előadásokat, és igyekszem belőlük elvinni magammal azt, amire szükségem van, és amit be tudok építeni az életembe, a mindennapjainkba úgy, hogy boldog, kiegyensúlyozottabb életet éljek–éljünk. Az előadásokon elhangzó információk által elgondolkodtam. Nemcsak a párkapcsolatról, amiről a leginkább a hétvége szólt, hanem mindenről és mindenkiről. Az emberekkel, szülőkkel, családtagokkal, barátokkal való kapcsolatról. Sok mindent megértettem és megtanultam. Nem vagyunk egyformák, és ezt meg kell tanulnunk, ahogy az egymás iránti tiszteletet is.

Ez csak egy kis szelet abból, amit hazavittem, de azt a rengeteg dolgot, amit még kaptam, már senki nem veszi el tőlem. Bevallom, olykor nehéz elfogadni azt az érzést, ami felszabadul bennem egy-egy „AHA“ momentum után, de tudom, ennek megértése és elfogadása visz előre. Igen, változtak bennem belsőleg dolgok. Egy varázspálcaütésre persze nem fog rögtön minden megváltozni. Tenni kell érte. Ehhez nagyon jó alapokat kaptunk!

Számomra nagyon pozitív, hogy párommal mindketten jelen voltunk az előadásokon. Az elhangzottak nagyon aktuálisak és igazak, van belőlük mindenkinek mit hazavinni. Engem személy szerint megleptek az olyan információk, amikről azt hittem, csak én élem úgy meg a dolgokat, közben pedig más is küzd velük. Meglepő és egyben megnyugtató egyaránt, hogy nem vagyok egyedül. És persze rálátást kaptunk a megoldásokra is.

A hétvégi csapat ismét csupa fantasztikus emberekből állt össze, akik nagyon megértőek, s akikkel nyitottan és barátként fordulunk egymáshoz. A hangulat leírhatatlan volt, az ott készült képek is ezt tükrözik. Ezúton is köszönjük a lehetőséget, hogy ott lehettünk! Legközelebb is örömmel megyünk.”

Anita és Ádám

„Elképesztő és fantasztikus volt a hétvége! Tökéletes minden szempontból! Nagyon ügyesen összeraktad a dolgokat, Angi, látszott, hogy nem kis agyalás és szervezés volt mögötte. Még sosem voltunk ilyen tréningen, és mondhatjuk, hogy a legmerészebb álmainkat is felülmúlta!

Mindenki nagyon kedves és közvetlen volt, a végén pedig szinte testvérként váltunk el egymástól. Hihetetlen megnyílások történtek olyanoktól is, akikről elsőre nem is gondoltuk volna. Mindenki úgy jött el vasárnap, hogy valami megváltozott az addigi életéhez képest. Más, jobb és okosabb emberként indultunk haza. Minimum egy-két szintet mindenki feljebb került az önismereti létrán.”

Moni és Tibi

„Tudtam, hogy ott a helyem. Egy olyan belső késztetést éreztem, mint még soha. Mint kiderült, nem véletlen, megint csak kaptam, tanultam, fejlődtem, mély érzelmek szabadultak fel bennem. Néha úgy érzem, még mindig a hatása alatt vagyok.

Ami számomra egy fantasztikus élményt nyújtott, az az „életállítás”, ami szinte elvarázsolt... amikor saját bőrödön érzékeled idegen emberek érzelmeit. Szembesültünk problémáink valódi okaival, melyek olykor elég fájóak, de számomra hatalmas segítség, felismerés, továbblépés.

Egy ilyen életállítás minden alkalommal egy csoda, ami elvarázsol, hogy ez létezik és működik. Nagyon imádtam ezt a három napot. Az emberkék, akiket megismertem, vagy akiket már ismertem, mind nagyszerűek egytől egyig. Fantasztikus volt az elejétől a végéig. Olyan szeretet, energiákat éreztem egész végig. Igen, engem érzelmileg nagyon megérintett ez a három nap, sok mindent kaptam a hátizsákba.

Köszönöm, hogy a részese lehettem, köszönöm neked, Angi, ezt az utat.
UI: „Ha könnyeidben nem tudsz szóhoz jutni, többet ér minden szónál.”

„Elsősorban szeretném megköszönni Anginak a lehetőséget, hogy részt vehettem Visegrádon. Őszintén szólva úgy indultam, mint akinek semmi kedve, mivel elég zárkózott vagyok. Féltem, hogy hogyan fogok beilleszkedni idegen emberek közé.

Be kell vallanom, kellemesen csalódtam, úgy éreztem magam, mint aki több ideje ismeri ezeket az embereket. Szeretetreméltó, emberbarát társaság vett körül. Nagyon sok hasznos tanácsot, tapasztalatot kaptam. Fantasztikus volt a szállás és a GPS–életállítás. Az állítás mélyreható érzelmeket kavart fel bennünk.

Soha nem gondoltam volna, hogy számomra ismeretlen emberek így el tudják játszani azt, ami az én lelkemben történik. Sok tapasztalatot és erőt gyűjtöttem. Köszönöm mindenkinek, és legfőképp Anginak, hogy segít visszavezetni önmagamhoz, nőiességemhez és megtalálni a helyes utat.”

„Egy csodálatos hétvégét tölthettünk el újra Visegrádon Angival! Szinte már otthon éreztük magunkat a környezetben, és házigazdaként fogadtuk az új „családtagjainkat“, kiket rövid idő alatt megszerettünk és befogadtunk.

Több generáció találkozott ezen a hétvégén, szinte minden korosztály képviseltette magát. Angi hozta 200%-os formáját, és tyúkanyóként mindenki lelkére teljes mértékben odafigyelt. Előadásán megismerhettük a bennünk élő istennőket, és azokat is, amelyek egyelőre hiányoznak belőlünk. Felismertük, mely istennőket kell még erősíteni magunkban, hogy jobb legyen az életünk.

Izgalmas és mozgalmas állításokban vehettünk részt. Felszínre törtek „elbújtatott“ dolgok is, és a végén felbátorodva már az is részt vett az állításokban, aki nem is gondolta volna magáról az elején. Rengeteget tanultunk, fejlődtünk, a legzárkózottabbak is megnyíltak elképesztő gyorsasággal! Olyan erők voltak jelen, hogy fáradhatatlannak éreztük magunkat!

A hétvége hamar eltelt, mégis mindenki úgy érezte magát a végén, mintha hónapokat pihent volna. Teljesen kikapcsoltunk a mindennapok mókuskerekéből! Köszönjük, Angi, jól esett!”

13 éves lány visszajelzése:

„Vártam ezt a hétvégét, mert kíváncsi voltam, miről fog szólni ez a tréning. Már az első pillanat nagyon tetszett, hisz mindenki kedvesen fogadott mindenkit.

Megismertem Angit, akit nagyon pozitív, kedves nőnek tartok, és árad belőle a szeretet, nagyon megkedveltem őt. Próbáltam a programokon részt venni és megtudni többet magunkról. Ezen a hétvégén nekem olyan érzésem volt, mintha már régóta ismerném a többieket, és nagyon örültem, hogy megismerhettem őket.

A szállás csodaszép volt, és kényelmesen éreztem magam. Jó volt anyut végre nyugodtnak látni, és úgy gondolom, jó úton halad, támogatni fogom őt továbbra is. Biztos vagyok benne, hogy nem volt neki könnyű mesélni pár dologról, de vannak céljai, amiket el akar érni. Bízom abban, hogy lassacskán minden rendbe jön, és rátalál önmagára.

Nagy-nagy köszönettel tartozom én is (pedig én csak egy szemlélő voltam), hogy megbíztak bennem, és hogy csodálatos embereket ismerhettem meg, akik nagyon jó példák lehetnek valakik számára az életben. Összegzésül még annyit: szerintem rengeteg kitartás és akaraterő kellett, hogy ekkora mérföldköves utat megtegyenek ezek a NŐK.”

„A visegrádon eltöltött hétvége fantasztikus élmény volt. A csoport néhány tagját már ismertem, de az új arcokban, emberekben is csodálatos, barátságos személyekre találtam.

Angival való találkozásunk óta más szemszögből nézem a világot, az emberi kapcsolataimat, férjemmel közelebb kerültünk egymáshoz, amit köszönök Anginak, s hogy megmutatta, és rájöttem, mennyire tévesen gondolkodtam, cselekedtem azelőtt. Mindenkinek köszönöm, és csak ajánlani tudom, hogy érdemes elindulni egy új, nyitottabb úton, másképp nézni a dolgainkat, hogy boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet élhessünk.”

„Már 3. alkalommal vehettem részt ilyen hétvégén, és ismét rengeteg élménnyel gazdagodtam. Megint bővült a látóköröm, bár ez nem meglepő. Sokat köszönhetek ezeknek az önismereti utaknak, amiket veled járunk.

Rengeteg olyan eszközt nyújtasz nemcsak az éppen aktuális problémák megoldásában, hanem olyat is, amit a későbbiek során is fel tudunk használni más helyzetekben. Bár már „veteránnak” számítottam a mostani hétvégén, de még én is sok mindent tudtam tanulni, és „aha” momentumokkal azonosulni, hogy jó úton járok az életem egyik legfontosabb szakaszának kezdetén, az anyaság kapuja előtt. :)

Persze nemcsak élményekkel és látókörrel bővült az én kis világom, hanem újabb hihetetlen lelki erővel és befogadóképességgel rendelkező, nyíltszívű emberekkel, „társakkal” bővült a „kincsestáram”. Megint csak annyit tudok mondani: hálás vagyok, hogy résztvevője lehettem ezeknek, másoknak kicsi, de számomra és szerintem a többi résztvevő számára is nagy csodáknak: az emberi lelkierőnek és az önismeret fejlődésének. Köszönöm!”

„Nagyon készültem az újabb táborra. Alig vártam, hogy elmesélhessem az ismerősöknek, milyen sok változás állt be az életemben, amióta nem találkoztunk. A táborban töltött idő minden egyes perce hasznos volt, és hiszem, hogy az elkövetkező időszakban is sok hasznát fogom venni.

Rádöbbentem, hogy az életem nagyon fontos terén kell lépéseket tennem. Köszönöm, Angi, hogy részese lehetek ennek a történetnek!”

Üdv: Zsuzsi

„Kedves Angi! A visegrádi élményeim: köszönet, hogy ott lehettem. Az első, amit kaptam, hogy a komfortzónámból ki kellett lépnem, így rájöttem, hogy képes vagyok új dolgokra (itt a vezetés idegenben).

A megérkezésem pillanatától a végéig minden perc értékes volt. Neked és csodás szervezésednek köszönhetően. Lányom is kérdezte: „Itt ismerünk valakit?”, hisz úgy lettünk köszöntve, mint családtagok.

Energia- és élménydús hétvége után még most is erőt merítek az ott kapott tanításokból és energiaáradatból, amit szavakkal nem lehet leírni. Olyan sok pluszt kaptam mindenkitől. Tanultam, és van bátorságom a mindennapokban is alkalmazni.

Állításkor megtanultam: ott legyek, ahol jól érzem magam, ha valami nem „klappol”, merjek lépni és tenni. Érzéseimet nyugodtan kimutathatom, hiszen vannak érzéseim, nem? De igen.

A foglalkozások, szuper előadók és a szuper visegrádi család összhangja, mint egy ritmikus tánc, ahol mintha ezer éve együtt táncolnánk. Köszönet a felejthetetlen élményekért. Puszi a mi visegrádi anyukánknak, Anginak.

Üdv: Andulka”

„Angi felajánlott egy lehetőséget, ami sokat segítene a gyógyulásomban: egy tábort Visegrádon. Mikor megemlítette, rengeteg félelem átfutott rajtam: a pánikbetegségem, a fóbiáim. Úgy éreztem, ez túl sok lenne nekem. De végül rájöttem, hogy muszáj ezt a lépést megtennem, bármennyire is félek tőle.

Az első naptól tartottam a legjobban. Amikor beléptem a panzióba, a csoport néhány tagja már ott volt, nagyon meglepődtem, nem is nagyon jutottam szóhoz. Máris jött a bemutatkozás, sorban személyesen mindenkivel. És mikor ezt befejeztük, mintha egy kő esett volna le a szívemről. Megnyugodtam, rájöttem, hogy felesleges volt az a sok félelem, amit a fejemben létrehoztam.

Ezek az emberek nem olyanok, akiket a saját környezetemből ismerek, ők mások, ők megértenek és elfogadnak. Éreztem, hogy sokat fognak segíteni a fejlődésemben ezen a hétvégén. Az első pár órában még nem tudtam teljesen megnyílni, idegen volt nekem az a helyzet, és próbáltam kezelni. Szerencsére a maradék feszültségem is feloldódott a beszélgetések során.

Egy igazán családias légkörben éreztem magam. Fantasztikus hangulat volt az összes napon, a tréningek és a beszélgetések alatt is. Sugárzott mindenkiből az energia, a boldogság. Sok emberen lehetett látni a fejlődést pár nap leforgása alatt. Mindenki egy új lépést tett meg az életében, egy lépést előre a boldogság útján.

Sokat segítettek a fejlődésemben a házaspárok, nekik köszönhetően felnyílt a szemem, rájöttem arra, hogy megint egy olyan párkapcsolathoz ragaszkodom, amiben nekem nincs semmi szerepem. Mindegyik személytől külön-külön tanultam valamit.

Szeretném irányításba venni az életem, mintha feltöltődtem volna, úgy érzem, több lett bennem a pozitív energia, amit a csoporttagok hoztak ki belőlem, felébresztették a bennem rejtőző energiát, aminek segítségével harcba tudok szállni egy jobb, boldogabb életért.

Mindenkinek rá kell jönnie arra, hogy a sorsunkat nem az határozza meg, mi történik velünk, hanem az, ahogyan reagálunk ezekre a történésekre. Nekem Angi és a csoport többi tagja segített rájönni erre.”

Nika

„2. alkalommal vettem részt ilyen hétvégén. Angi biztatására férjemet is rábeszéltem, hogy jöjjön velem. Kicsit tartottam tőle, hogy a párom jelenléte zavarni fog engem a teljes odafigyelésben. Az ellenkezője történt.

Férjem olyan oldalát ismertem meg, amiről álmodni sem mertem. Nemcsak értette, mi történik, de a végén azt mondta, hogy a legközelebbi ilyen hétvégére megint elmegyünk. A téma, amivel a visegrádi tréningen foglalkoztunk, számomra sok érdekes információt nyújtott. Sokat tanultam belőle.

Köszönöm, Angi, a magam és férjem nevében is! Alig várjuk az új találkozást!”

„Hát, mint mindig, most is sok élményben és új találkozásban volt részem Visegrádon. Bár az én gondolataim cikáztak folyamatosan a most lévő helyzetemre fókuszálva, de így is sok igazságot fedeztem fel újból, mind bennem, mind a páromban, és természetesen a kapcsolatunkban.

Igaz, javarészt visszaigazolás volt számomra, hogy jó úton haladunk. Szerencsésnek tudhatom magam, hogy ezt így tudatosíthattam is a hétvégén. Sok jó momentuma volt a hétvégének, amit persze felsorolhatnék, de az, aki nem volt ott velünk, nem biztos, hogy értené.

Elég annyit mondanom, hogy ismét új nézőpontot, új „szemüveget” kaptam a világra. Köszönöm, a párom nevében is!”

„Kedves Angi! Nagyon szépen köszönöm a visegrádi párkapcsolati tréninget. Fantasztikus volt a hangulat, megismerkedhettem új emberekkel, új hozzáállásokkal a párkapcsolatokhoz.

Kaptam nagyon ötletes és használható segítséget, hogy a párommal tartalmasabban tudjuk élni a szürke hétköznapokat. Sok jó tanácsot, amikre oda kell figyelni. Egy-két dolognál szinte fény gyúlt az agyamban, hogy hol is a bibi.

Finomakat ettünk, jót tornáztunk. Szóval kellemes volt az egész hétvége. Köszönöm szépen!”

Moncsi és Tibi

„Ismét nagy várakozással készültem a visegrádi hétvégére. Örültem, hogy találkozhatok a régi ismerősökkel, és ismét újakat is megismerhetek.

Az előadások nekem részben ismétlést adtak – de mint tudjuk: az a tudás anyja –, másrészt viszont most értettem meg sok dolgot, most kerültek a helyükre az információk. A pszichológus előadása nagyon tetszett, nekem kicsit ismétlés volt, de mégis kaptam új infókat is.

Érdekes volt a boldogságterapeuta-előadás. Kicsit szkeptikusan fogadtuk a fiammal, de azért volt benne valami... Kaptam onnan is használható ötleteket. Minden előadásból összecsipegettem, ami új volt, vagy „megvilágosodást” hozott, illetve amit később sem szeretnék elfelejteni.

A Te előadásodban is még mindig tudtál újat mondani, a leginkább akkor „gyulladtak fel a kis lámpák a fejemben”. Az életállítások nagy energiákat mozgattak meg, még fizikálisan is érezhető volt. Még az állításban éppen nem szereplőként is éreztük a feszültséget.

Fiam is tisztára el volt képedve, hogy milyen erős érzelmeket tud elindítani egy ilyen állítás. A mi életállításunk alaposan meghintáztatott, mostanra tudtam magam összekanalazni. Mindent összevetve nagyon örültem, hogy ott lehettem.”

„Elsősorban szeretném megköszönni Anginak a lehetőséget, hogy részt vehettem ezen a csodálatos hétvégén. Bevallom, kételyeim voltak, hogy is fogok beilleszkedni, viselkedni, beszélgetni az emberekkel, akikkel soha nem találkoztam, de ahogy megérkeztünk, az aggodalmam eltűnt, és egy vidám, emberbarát, szeretetreméltó emberek társaságában találtam magam.

Nagyon sok tanácsot, tapasztalatot tanultam a pár nap alatt, amit a mindennapjaimban alkalmazni fogok. Köszönöm mindenkinek!”

„A hétvégére örömmel emlékezem. Sok új élményben és új találkozásban volt részem. Fantasztikus volt a szállás, ellátás és a hangulat. Kaptam nagyon jó és használható segítséget a GPS-életállításnak köszönhetően. Sok jó tanácsot, amikre oda kell figyelni.

Mindenki nagyon kedves és közvetlen volt. Más, jobb és okosabb emberként indultam vissza az élet taposómalmába. Köszönöm szépen mindannyiótoknak! Angi, soha nem fogom tudni megköszönni, amit tőled kaptam a pár nap alatt.”

„A táborban Angi vezetésével a GPS-életállítás nagyon tetszett, nekem ez a módszer bemutatta, hogy mi zajlik le az életemben, amiről azt gondoltam, hogy már nem létező probléma. Be kellett lássam, hogy nagyon is valóságos az életemben. Ráláttam magamra.

Meglepett, hogy idegen személyek, akik állítottak, mennyire átszellemültek és hozták a szerepet. Ha szerepben voltam, némelyik szerep leterhelt, egy másik viszont felszabadított, és vissza sem adtam volna azt a szabadságot. Érdekes módszer, az biztos.”

„A hétvége ismét nagyon jól sikerült! Szinte teljesen más volt, mint az eddigiek, a fizikai és a lelki egészség került „terítékre“. Angi hozta 1000%-os formáját, nem csalódtunk a szervezésben. Minden gördülékenyen ment, fantasztikusan összerakott, átgondolt terv szerint.

Szépen illeszkedtek a témák egymás után sorban. Információt kaptunk a helyes táplálkozásról, rengeteg kérdésre válaszolt a kedves előadó hölgy. Örömmel fogadtuk a biogazdaság tulajdonosát leányával, akit mindannyian a szívünkbe zártunk. A vendégelőadók sorát egy különleges hölgy zárta, aki kételkedő tekinteteink kereszttüzét állva bebizonyította, hogy a nyers cukkini igenis ehető, sőt finom!

A sok élményt egy kellemes feszültségoldó, lazító fejmasszázzsal koronázhattuk, amit egymáson begyakorolva könnyen elsajátítottunk. Ismét új tagokat ismerhettünk meg, akikkel mély problémákat oldottunk meg közösen a GPS-életállításokon Angival.

A felismerések, az „aha“ érzések, a hatalmasnak tűnő problémák pofonegyszerű megoldásai mind-mind Angi lankadatlan figyelméről, felkészültségéről és tudásáról adtak bizonyságot. Minden helyzetet átlátott, és bölcs stratégaként sakkoztatta ki velünk a megoldásokat és a következményeket.

Mély drámákat éltünk át, melyekkel segítettük társunk gondjainak feltárását, megértését, megoldását. Nem lehetünk elég hálásak a munkájáért és türelméért.”

„Az elmúlt hétvége egyszerűen: szuper volt, köszönöm! Sok újat tanítottál és mutattál, Angi, ezért hálás vagyok, és köszönöm.

Köszönöm, hogy megismerkedhettem sok új és fantasztikus emberrel! Köszönöm mindenkinek! És legfőképpen annak a személynek, aki elérte, hogy ott legyek. KÖSZÖNÖM!”

Krisztián

„Hát, ez a szó szoros értelmében egy energiabomba hétvége volt! Minden percben ezernyi és ezernyi emberi érzés, információ éri az embert, csak győzze feldolgozni… hihetetlen fejlődés megy végbe, mint magadon, mint a többi résztvevővel, akik körülvesznek, és hogy ennek a részese lehettem, nagyon megtisztelő…

Az a biztonságos érzés, hogy ismerik és tapasztalták ugyanúgy a negatív és pozitív dolgokat, amin keresztül mentél, akkora bizalmat nyújt mindenkinek, hogy még ha ellenkeznél, se tudnál nem kinyílni ott. Rengeteg dolgot tudsz meg, mint magadról, mint sorstársaidról, ami olyan erőt ad, hogy az egész világot meg tudnád rengetni ezzel.

Javaslom minden egyes embernek, hogy vegyen részt egy ilyen hétvégén, mert rengeteg csodálatos élménnyel leszel gazdagabb, és mindez hihetetlen emberek társaságában! KÖSZÖNÖM!”

Zsófi és Laci

„Angi drága, ezúttal is bőségesen kitettél magadért, csodás munkát vittél véghez! A tábor az első pillanattól kezdődően az utolsóig minden elképzelésemet felülmúlta, rengeteget fejlődtem általa. Lehet, ez sokak számára (akik nem ismernek bennünket) túlontúl idealistának tűnik, de a személyiségfejlődés / önismeret eme fokán (melyre Te segítettél fel, világítottál nekem a sötétben), már igenis lehetséges.

Szállás: a környezet, hová a „varázslatot” megálmodtad, a legkisebb túlzás nélkül festői volt. Kiemelt (szó szerint :) ) bennünket a hétköznapok malomkerekéből, biztonságos közeget jelentett testünk megpihenéséhez, lelkünk feltárásához és gyógyításához.

Étkezés: az ételek választhatósága ( a környező boltok és éttermek sokszínű kínálatából) hatalmas pozitívumot jelentett, akár a legjobb nyaralásokon, kedvünk szerint válogathattunk, megfizethető áron vásárolhattunk.

Előadások: mind az életcélokra, a hitvilágra, a segítségnyújtásra irányuló előadásaid rendkívül érdekesek és aktuálisak voltak. Köszönöm / köszönjük, hogy az alapos lexikális tudás átadása mellett beszélgetéseinket élvezetessé, örömtelivé alakítottad.

Hálás vagyok, hogy nem olyan fajta szakember vagy, ki a kliensei szájába rágja a megoldást, hanem idődet és energiádat nem sajnálva támogatsz bennünket, újabb és újabb kérdéseket felvetve kalauzolsz a megfejtés irányába. Köszönöm szépen, hogy minduntalan egyre több és több megoldási útvonalat társz elénk, tágítod nézőpontunkat, hogy nem önmagad másolataivá, hanem mi magunk legjobb változatává segítesz nekünk érni.

Hálával szólok azért is, hogy olyan nagyszerű emberekkel nyújtottál nekünk találkozási lehetőséget, mint Szilárd Judit, feng shui tanácsadó és Molnár Zsuzsanna, tai chi, chi kung oktató. Bemutatóik könnyedek, kicsit sem dogmatikusak, annál inkább gyakorlatiasak voltak, tanácsaik a mindennapokban könnyen alkalmazhatóak.

Életállítás: az életállítás ezúttal is erőteljes, fájdalmas, felszabadító, gyönyörű volt. Szavakba önteni mindazt, mit általa tapasztaltam, a folyamatokat, melyek végbementek bensőmben, szinte lehetetlen. Ezt átélni kell, nem olvasni róla.

Csapatszellem: kis csapatunkat összetartóvá edzetted. Biztonságban tudtam magam a körötökben, abban is voltam.

Köszönöm Nektek, hogy
– teljesen megnyílhattam előttetek
– vigasztaltatok fájdalmaimban, erőt öntöttetek belém, mikor egyedül túl kevésnek éreztem magam a helytálláshoz
– felfedhettem minden egyes félelmem, sírhattam, dühönghettem előttetek
– nem ítéltetek el legsötétebb oldalamért
– Ti magatok is bizalommal fordultatok felém.

Angi, köszönöm, köszönöm, köszönöm szépen, hogy fogtad a kezem (gyakran szó szerint), mikor nem éreztem elég erőt testem megtartásához, hogy segítettél túllépnem gyermekkori sérelmeimen. Köszönöm, hogy megtanítottál elfogadni azt, hogy vannak dolgok / emberek, mik / kik nem változnak, és hogy ha boldog akarok lenni, el kell őket engednem, itt az ideje félreállnom saját utamból.

Az élő lelkiismeretemként jelentél meg előttem, szemeidben visszatükröződve megláttam saját magam. A világ legerősebb emberévé tettél, mikor elvezettél saját erőm felismeréséig.

Ez idáig arra törekedtem, hogy mindenkinek megfeleljek, hogy az összes létező személy szeretetét (mások számára észrevétlenül) kikényszerítsem. Gyengének éreztem és tüntettem is fel magam, miközben a háttérben jól átgondolt stratégia szerint intéztem a dolgaimat, manipuláltam az embereket.

A tábor számomra ebből a szempontból is mérföldkőnek számított, itt ismertem el hatalmamat magam és mások előtt egyaránt. Hogy fájdalmas volt-e? Igen, nagyon. Mégis hálás vagyok azért, hogy ez megtörtént, hogy ez így történt. A helyzet előtt nem megbújni / elbújni kell, hanem megtanulni azt kezelni.”

„Hálával tartozom a sorsnak és a barátnőmnek, hogy elvezettek hozzád! Mindössze kb. 2–3 hét alatt másként tekintek önmagamra, más színben látom a világot, új értelmet nyertek napjaim.

A GPS-életállítással, mint módszerrel ezelőtt sosem találkoztam, ha nem a saját bőrömön élem meg mint a magam történetét, úgy másokénál is ugyanaz a felkavaró érzés járta át testem s lelkem egyaránt. Most is lúdbőrös leszek, ha csak rá gondolok. A nyomasztó gondolataim, amikkel küzdöttem, napról napra távolodnak, és tudom, hogy jó úton haladok a belső énem megismerése és elfogadása felé.

A csoport tagjai, akik elsőre idegenek voltak, 2 óra elteltével szinte a bizalmasaimmá váltak. Szégyenkezve, megtörve avattam be őket legféltettebb titkaimba, meglepő módon. És Te, Angi, mint állításvezető, kézben tartva az irányítást meglepő helyzeteket idéztél elő. Úgy érzem, sokaknak lehetne segíteni ezzel a módszerrel. Csodálatos ember vagy!

Bizonyára hosszú út áll előttem a lelki békém teljes felépülése előtt, de a megújulás itt kopogtat a közelemben. Eddigi életem új szakaszhoz ért, és készen állok, hogy lezárjak egy nehéz korszakot! Ezt köszönhetem neked!”

„Tudtam, hogy ott a helyem. Egy olyan belső késztetést éreztem, mint még soha. Mint kiderült, nem véletlen, megint csak kaptam, tanultam, fejlődtem, mély érzelmek szabadultak fel bennem. Néha úgy érzem, még mindig a hatása alatt vagyok.

Ami számomra egy fantasztikus élményt nyújtott, az az „GPS-életállítás”, ami szinte elvarázsolt... amikor saját bőrödön érzékeled idegen emberek érzelmeit. Szembesültünk problémáink valódi okaival, melyek olykor elég fájóak, de számomra hatalmas segítség, felismerés, továbblépés.

Egy ilyen életállítás minden alkalommal egy csoda, ami elvarázsol, hogy ez létezik és működik. Nagyon imádtam. Az emberkék, akiket megismertem, vagy akiket már ismertem, mind nagyszerűek egytől egyig. Fantasztikus volt az elejétől a végéig. Olyan szeretet, energiákat éreztem egész végig.

Igen, engem érzelmileg nagyon megérintett, sok mindent kaptam a hátizsákba. Köszönöm, hogy a részese lehettem, köszönöm neked, Angi, ezt az utat.
UI: „Ha könnyeidben nem tudsz szóhoz jutni, többet ér minden szónál.”

„Régóta szeretném megváltoztatni az életemet és elindulni egy új úton, ami vitalitást hoz a mindennapokba. Hihetetlen késztetést éreztem, hogy jelen legyek a GPS-életállításon, mert szerettem volna választ kapni a magamban oly régóta feltett kérdésemre, és megerősítést kapni egy új cél indulása felé...

Angit jó pár éve ismerem. Csodálom a temperamentumát, életerejét, tudását, ösztönzőképességét. Ő számomra a „mester”, aki meghallgat, megért, és megpróbál a lehető legegyenesebb, legérthetőbb úton rávezetni a megoldásra. Tökéletes emberismerettel, irányítóképességgel rendelkezik, és az állításokat a legmegfelelőbb módon rendezi, a történések fordulatait kiválóan érzékeli, a mélyről feltörő érzelmek vulkánszerű kitöréseit hagyja megélni, majd oldja és csillapítja a feszült helyzetet.

Az állításon magam is eljátszottam, más szerepébe bújva, a mély sérelmekkel, lelki fájdalommal teli embert. Átéltem a gyötrelmét, remegtek a végtagjaim, zokogott a szívem, de a végén megnyugodtam, és lassan fény derült lelkemben a kérdésre, miért is pont én játszottam azt a bizonyos szerepet. A válasz ott volt bennem régóta, csak gátoltam saját magam a felszínre juttatásában.

A kis csoport szeretetteljes, barátságos légköre simogatta lelkem. Sosem éreztem még ennyire felszabadultnak magam teljesen ismeretlen emberek közt, akikkel már a legelején lelki szintű kapcsolatot éreztem, és ez folyamatosan erősödött. Szeretettel vettek körül.

Saját állításkor pedig teljes mértékben megkaptam a választ a kérdésemre. Kitisztultak az eddig homály fedte gondolataim. Rájöttem, fel kell végre ébrednem és kezembe vennem az irányítást, ha kell az újratervezést, és indulni végre!!!

Nagyon sok ember van körülöttünk, aki negatív hatással van az életünkre, akinek szinte a jelenléte is zavar, akiből áradnak a negatív energiák, lehúznak a mélyre... nem hagynak érvényesülni. Angi viszont maga a pozitív életerő, akinek már a magabiztos kisugárzása is pozitív irányba ösztönöz. Érzem ezt az erőt, és ez ad lendületet, hogy újratervezzem az életem!

Köszönöm Neked, Angi! Nagyon szeretlek!”

„A GPS-életállítás nagyon tetszett, nekem ez a módszer bemutatta, hogy mi zajlik le az életemben, amiről azt gondoltam, hogy már nem létező probléma, be kellett lássam, hogy nagyon is valóságos az életemben. Ráláttam magamra.

Meglepett, hogy idegen személyek, akik állítottak, mennyire átszellemültek és hozták a szerepet. Ha szerepben voltam, némelyik szerep leterhelt, egy másik viszont felszabadított, és vissza sem adtam volna azt a szabadságot. Érdekes módszer, az biztos.”

„Őszintén szólva úgy indultam, mint akinek semmi kedve, mivel elég zárkózott vagyok. Féltem, hogy hogyan fogok beilleszkedni idegen emberek közé. Be kell vallanom, kellemesen csalódtam, úgy éreztem magam, mint aki több ideje ismeri ezeket az embereket.

Szeretetreméltó, emberbarát társaság vett körül. Nagyon sok hasznos tanácsot, tapasztalatot kaptam. Fantasztikus volt a szállás és a GPS–életállítás. Az állítás mélyreható érzelmeket kavart fel bennünk. Soha nem gondoltam volna, hogy számomra ismeretlen emberek így el tudják játszani azt, ami az én lelkemben történik.

Sok tapasztalatot és erőt gyűjtöttem. Köszönöm mindenkinek, és legfőképp Anginak, hogy segít visszavezetni önmagamhoz, nőiességemhez és megtalálni a helyes utat.”

„Ismét új tagokat ismerhettünk meg, akikkel mély problémákat oldottunk meg közösen a GPS-életállításokon Angival. A felismerések, az „aha“ érzések, a hatalmasnak tűnő problémák pofonegyszerű megoldásai mind-mind Angi lankadatlan figyelméről, felkészültségéről és tudásáról adtak bizonyságot.

Minden helyzetet átlátott, és bölcs stratégaként sakkoztatta ki velünk a megoldásokat és a következményeket. Mély drámákat éltünk át, melyekkel segítettük társunk gondjainak feltárását, megértését, megoldását. Nem lehetünk elég hálásak a munkájáért és türelméért.”

„Én csak, mint kísérő érkeztem, de lélegzetelállító élményekkel gazdagodtam. Kellemes, barátságos, szeretetreméltó embereket ismerhettem meg.

Bekapcsolódhattam az állításokba is, amelyek alatt új dolgokat tapasztalhattam meg, amikre eddig még álmomban sem gondoltam volna. Még egyszer nagyon szépen köszönöm Anginak.”

„Kaptam nagyon jó és használható segítséget a GPS-életállításnak köszönhetően. Mindenki nagyon kedves és közvetlen volt. Más, jobb és okosabb emberként indultam vissza az élet taposómalmába. Köszönöm szépen mindannyiótoknak! Angi, soha nem fogom tudni megköszönni, amit tőled kaptam.”

„Izgalmas és mozgalmas állításokban vehettünk részt. Felszínre törtek „elbújtatott“ dolgok is, és a végén felbátorodva már az is részt vett az állításokban, aki nem is gondolta volna magáról az elején. Rengeteget tanultunk, fejlődtünk, a legzárkózottabbak is megnyíltak elképesztő gyorsasággal! Olyan erők voltak jelen, hogy fáradhatatlannak éreztük magunkat!

Teljesen kikapcsoltunk a mindennapok mókuskerekéből! Köszönjük, Angi, jól esett!”

„Elmondtam a férjemnek, mit érzek, hogyan érzek, és hogy a válás gondolata foglalkoztat. Közös gyermekünk nem született, de ennek okáról sohasem beszéltünk igazán és őszintén. Én legjobban a gyereket hiányoltam az életemből, amit nem kaptam meg. Ennek keservében nyomtam le vele 17 évet.

Mikor ezt bevallottam, Angival készítettünk egy családállítást – vele vagy nélküle, gyerekkel vagy nem. Ekkor kezdett fordulni az életem. Megértettem, hogy a kapcsolatunkat nem kell annyira féltenem. Kimondhatom az érzéseimet a páromnak, attól még nem fog elhagyni.

Kiderült, hogy a kapcsolatunk szilárd alapokon áll, de ha csak a gyerekproblémára koncentrálok, nincs közös jövőnk. Féltem is, de valahol örültem is. Az is kiderült, mással nem lennék boldog, nem tudnám ennyire szeretni, még ha gyerekünk is lenne.”

„A női személyiségfejlesztő tréning még inkább megerősítette bennem, hogy a női léleknek ezer és ezer arca van. Ahhoz pedig, hogy az egyiket megélhessük, nem kell feladnunk a másikat. Ez csodálatos megtapasztalás.

Nem utolsósorban köszönöm azokat az őszinte arcokat, akiktől tanulhattam arról, ami bennem még nem teljes. Sokatoknak pedig azért is hálás vagyok, mert élő bizonyítékai vagytok annak, hogy nem szabad feladni, és aki kitartóan dolgozik magán, az a fejlődés felemelő útján jár.

Neked pedig, Angi, köszönöm az empatikus, szerető hozzáállást, amitől nemcsak coach, de egy olyan Nő vagy, akire rábízhatjuk magunkat!”

„Én most úgy érzem, mérföldkőhöz érkeztem. A tréning után, mint akit teljesen kicseréltek, én nagyon sok tudást kaptam a tréningtől, amit már elkezdtem az életemben beiktatni. Húúú, és van ám változás.

Köszönöm a csoportnak is a kedves visszajelzéseket, ezek mindig egyfajta lelki simogatások. Igen, én valóban istennőnek éreztem magam a tréning után, köszönöm, Angi, ez a hétvége is a legjobbkor jött az életembe :)”

„Nagyon vártam a bennünk élő istennők, női személyiségfejlesztő hétvégét. Angi ismét nem okozott csalódást.

A közepénél legszívesebben elfutottam volna, úgy éreztem, darabjaimra hulltam (én és a kis világom), a végére viszont reménnyel teli lettem... talán ez a legjobb kifejezés.

Megértettem, hogy ha nem történtek volna meg velem bizonyos dolgok, most nem ez az ember lennék. Anginak és a többieknek hála, úgy érzem, lesz erőm egy új, tudatosabb „én”-t összerakni.”

„Csak ismételni tudom magam... fantasztikus napon vagyunk túl. Ez volt a második online tréningem, amit Angi tartott. Nagyon sok újat tanultam magamról, szuper kis csapat vett részt a tréningen.

És mint mindig, Angi most is 100 százalékot nyújtott. Szuper nap volt... Köszönöm, Angi!”

„A bennem lakozó istennőkről szóló személyiségfejlesztő tréning nagyon hasznos volt számomra. Megtudtam, mely istennők lakoznak bennem, hogy melyikből kell visszavennem, és melyeket kell még fejlesztenem ahhoz, hogy jobban tudjak működni, reagálni és oldani dolgokat.

Némelyik szembesítés Angitól – bevallom – rosszul esett, ahogy ő mondja: „benyomta a tükröt”, de ha tudatosítjuk, hogy nincsenek jó és rossz tulajdonságok, hanem olyanok, amiket még meg kell munkálni, vagy amelyeken én változtatni akarok, könnyebb lesz dolgoznom és formálni magamat.

Nagy felismerésekre tettem szert, és ez néha fájdalmas is, de ahogy az okosok mondják: a változás legtöbbször fájdalommal jár. Erről szól az önismeret-fejlesztés… Érzem, jó úton járok.”

„Az ember élete hullámos, van, amikor a hullám tetején lovagolunk, mikor érezzük, hogy erősek és sebezhetetlenek vagyunk, de ahogy szokták mondani: egyszer fent, egyszer lent… És ott lent nagyon nehéz sokszor.

Ezért nagyon jó, ha a hullámos tengeren van egy világítótorony, ami segít behatárolni életed irányát – mint egy GPS az életedhez. Már egy ideje együtt dolgozunk Angival, aki segít beállítani ezeket a GPS-koordinátákat. Én, mint a kapitány, és Angi, mint a navigátor.

És így együtt azon dolgozunk, hogy ne fusson zátonyra a hajó. A szombati személyiségfejlesztő tréning is csak erősítette ezt, hisz sok mindent megtanultam a nőkről és a bennük lakozó istennőkről, mert ha jobb férfivá akarok válni, meg kell hozzá ismernem a nőket és működésüket, illetve a saját női oldalamat.

Köszönöm ezt a lehetőséget, hogy megint előbbre léptem önismeretben, megismertem megint jobban magam és a nőket.”

KÉPEK ITT:
https://www.facebook.com/reel/1144114691117706

APA-TÍPUSOK: Önismereti hétvége az APA-TÉRKÉP mentén

21 belső erőforrás - az életerőd vakfoltjai - önismereti hétvége Párkányban

Szülő-gyerek kapcsolat. Önismereti hétvége 2023.12.1-2.

Védőháló nélkül - önismereti hétvége Párkányban

Az intimitásra való képesség és ennek megélése- önismereti hétvége Párkányban

Autonóm és játszmamentes módon élni- önismereti hétvége Párkányban

Belső gyermek önismereti hétvége Párkányban 2022.9.9-11.

Játszmák a valódi intimitás pótlékai- Önismereti hétvége 2022.3.4-6.,Dunaradvány

Az életünk akkor halad jól, ha mindig forog, ha kerek- önismereti hétvége november Dunaradvány

Határhúzás és határtartás önismereti hétvége 2021.7.30-8.1. Kovácspatak

Nőként kiteljesedni, önismereti tréning Dunaradványon 2020.2.14-16 .

Életerő önismereti tréning Visegrádon 2018.5.25-27. 

Fókuszban a NŐ tréning Visegrádon 2017.11.10-12. 

"Külső és belső összhang" tábor Visegrád 2018.7.24-26 

Visegrádi „energiabomba“ önfejlesztő tábor 2017.1.27-29. 

Párkapcsolat fókusz tréning Visegrádon 2017.5.5-7. 

Fókuszban az egészség tábor Dobogókő 2017.8.11-13. 

KÉPEK ITT: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1051025418346364&type=3

Elolvasom

  —  Visszajelzések: önismereti hétvégék, tréningek, táborok, életállítások, előadások, workshopok

26 éves nő visszajelzése egy fájdalmas szakítás után induló önismereti folyamatról. A belső munka segítette visszatalálni önmagához, önbecsüléséhez és új kapcsolati minőségekhez.

Amikor először fordultam Angihoz, nagyon kivoltam lelkileg. A szakításom után egy héttel mentem el hozzá kétségbeesve – úgy éreztem, muszáj valami segítséget kérnem, és Őt választottam.
4 éves párkapcsolatomnak lett vége, ahol volt egy három hónapos szünet, és én adtam egy újabb esélyt a dolognak – de ráfáztam. Ugyanazt a fájdalmat nehéz volt feldolgozni, így segítséget kértem.

Az első dolog, ami igazán furcsa volt nekem, hogy az első pillanattól úgy beszélgettem vele, mintha ezer éve ismerném – pedig akkor láttam őt először.
Igaz, az első beszélgetést végigsírtam, de akkor az volt a legjobb, hogy kiadjam a fájdalmamat. A következő beszélgetések már sokkal könnyebben mentek.

Rengeteget változtam, másképp állok az emberekhez. Kevés önbizalommal rendelkezem sajnos, amihez segített nekem, hogy sokkal többre kell becsülnöm magam.
Nekem sokat segítettek a beszélgetések, rá kellett jönnöm, hogy sokkal jobb ember vagyok, mint aminek én gondoltam magamat.

Akinek tudom, én csak ajánlani tudom.
És ha akármilyen problémám lenne, amihez úgy érzem, én kevés vagyok, gondolkodás nélkül hozzá fordulnék – csak jó véleményt tudok róla mondani.

Nálam is elindultak a változások – elkezdtem ismerkedni egy férfival, és eddig jó úton haladnak a dolgok. Mindig mást helyeztem magam elé, és ezt nem kell. Egy dolgot megtanított velem Angi, és mindig erre emlékeztetett:
önmagam igényeit és értékeit vegyem figyelembe.

Én csak köszönetet tudok neki mondani.
Köszönöm.

Elolvasom

  —  Szakítás után padlón voltam - innen indultam el felfelé

32 éves férfi kliensem története, aki a vetélés utáni veszteségfeldolgozásban kért támogatást. A bizalom, a belső munka és a kapcsolati stabilitás új utat nyitott számára.

Tele félelemmel, stresszel, testi és lelki fájdalommal fordultam hozzád. Csalódott is voltam az elmúlt időszakban történt dolgok miatt. Kedves, belevaló nőnek ismertelek meg, aki válaszokat tud adni a kérdéseimre. Sok dologban megvilágosodtam, el tudtam indulni újra az élet útján.

Igaz, még nem vagyunk teljesen készen, de jó úton haladunk. Testi és lelki fájdalmaim 90%-a elmúlt, dolgozunk a maradékon is. Csalódottságom is alábbhagyott, félelmeim nagy részén is túl tudtam magam tenni. Első alkalommal még nem volt meg a bizalom, de azóta minden megváltozott. A veled való munka nagyszerű, az összhang is jó, a légkör kellemes.

Köszönöm az eddig elért eredményeket, és várom a további munkát!

Elolvasom

  —  32 éves férfi kliensem levele – vetélés utáni feldolgozásról

Nóri fején lévő két tenyérnyi kopasz folt (alopecia areata) és a többi területen a hajritkulás egy nehéz, veszteségérzéssel járó élethelyzet hatására alakult ki. Igen, lehetünk erősek, mégis előfordul, hogy lélekben feldolgozatlan emlékek ilyen formában is megmutatkozhatnak.

"Két és fél évvel ezelőtt kezdett el hullani a hajam. Eleinte csak egy 1 centes nagyságú helyen, aztán ez mindig nagyobb lett, és észrevettem több kis köröcskét, ahol már nem volt semmi haj. Felkerestem egy hajklinikát, ahol mindenféle készítményeket kaptam, de sajnos semmi javulás nem történt, sőt, mindig csak hullott és hullott a hajam. Elmentem a körzeti orvosomhoz, ahol elvégeztek pár kivizsgálást. Minden eredményem szuper lett, a doki azt mondta, ez idegi alapon lesz, és készüljek fel, hogy lehet, soha többé nem nő vissza a hajam. Gondoltam, ide se jövök többet, miket beszél ez az orvos.

Az igaz, hogy fiatal koromban, 31 évesen megözvegyültem, itt maradtam két kislánnyal meg egy félig kész házzal, előtte fél évvel az édesapám is meghalt. Sok mindenen mentem keresztül, nem volt egyszerű, de mindez már 15 évvel ezelőtt történt, a doktornő erre gondolt, amikor az idegi alapot említette.

Teltek a hónapok, és én vártam, hogy nőjön vissza a hajam, de mindig rosszabb lett, már parókát kellett hordanom, és nem tudtam, mitévő legyek. Keresztény vagyok, de nem vallásos, hiszem az Úr Jézus Krisztust, és imádkoztam, kértem Őt, mutasson utat, küldjön valakit, aki tud nekem segíteni.

Kezembe került egy könyv: Louise L. Hay „Éld jól az életed most”. Ebben olvastam, hogy keressünk fel egy integrált szemléletű szakembert. Elkezdtem az interneten keresni, és így találtam meg Nyitrai Angelikát. Azonnal felhívtam, és megbeszéltünk egy találkozót.

Sokat beszélgettünk, valamint egyéb más módszerekkel dolgozott velem. Beindult egy öngyógyító folyamat. Két hónap múlva kis hajszálak jelentek meg, és azóta is javul és egyre sűrűsödik a hajam.

Köszönöm Anginak az odaadó életét, tudását és segítőkészségét.

Üdvözlettel: B. Eleonóra"

Nórival való közös munka különleges élmény volt. A személyében egy öntudatos, okos, erős nőt ismertem meg. Igen, lehetünk erősek, de lélekben fel nem dolgozott emlékek ilyen formában is megmutatkozhatnak (szomatizálódhatnak). A figyelme, az érettsége és a belső ereje egy olyan folyamatot indított el, amelyben minden találkozás mély, tiszta jelenléttel telt. Nyitottan állt hozzá minden lépéshez, és ugyanilyen nyitottan fogadta a saját változását is. Ma már paróka nélkül jár, a haja visszanőtt, és az egész története élő bizonyíték arra, hogy a belső rendeződés milyen szépen képes átírni egy korábbi élethelyzetet.

Elolvasom

  —  Erős nő története - foltos hajhullásból új élet

Az összes létező betegség- és pánikcsoportban benne voltam, és képes voltam minden tünetet, amit olvastam, magamon is felfedezni

37 éves nő vagyok. Férjemmel közel 20 éve alkotunk egy párt. Nagylányunk 18, kisfiunk 7 éves. 12 éve külföldön élünk.

Angihoz először egy nagyon nehéz időszakom után jutottam el. 14 hónap alatt elveszítettem mind a két szülőmet. Utána mind a 2 bátyám alkoholba menekült, és közben folyamatosan jöttek a támadások felőlük, érzelmileg zsaroltak.

Hozzá kell tenni, minden téren maximalista voltam, sokat dolgoztam, mellette volt egy nem egészséges tisztaságmániám. Aki volt már hasonló helyzetben, az biztosan tudja, miről beszélek.

Mikor már azt hittem, a nehéz időszakomon túl vagyok, akkor jött csak a neheze. 2019 őszén kezdődött el a kálváriám egy fül- és féloldali fejfájással. Ennek először nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, kaptam rá „megfelelő” kezelést. Viszont mikor még novemberben is tartott, és mellette több magánorvos is látott – ami egy csomó pénzben volt, nem mellesleg –, és közben folyamatosan google-oztam, egyre mélyebben ástam bele magam, nem vettem észre, de már pánikbeteg és depressziós lettem.

Erre az orvosom jött rá, aki azonnal írt fel gyógyszert (antidepresszánst), de 5 nap után abbahagytam, mondván: én ebből magamtól is ki tudok jönni. Gondoltam én, mikor már arra nem voltam képes, hogy ellássam a családom.

Nagylányom unszolására november végén ismét elkezdtem szedni a gyógyszert, amit a mai napig szedek is.

Az utolsó csepp az volt, mikor a férjem december elején már nem mert magamra hagyni a kicsivel, és akkor reggel hívta fel Angit, aki azt ajánlotta, ha lehet, minél hamarabb menjünk haza.

Mellette megemlítem, hogy erős hipochondriával és telefonfüggőséggel küzdöttem. Természetesen az összes létező betegség- és pánikcsoportban benne voltam, és képes voltam minden tünetet, amit olvastam, magamon is felfedezni. Természetesen akkor hiába mondták, nem vallottam be még magamnak sem. Napjaim nagy részét ezzel töltöttem.

Hazamenetelünk utáni másnap már Anginál voltam, de az első 1-2 hétre nem nagyon emlékszem. Párom kapta azt a feladatot, hogy az összes csoportból lépjen ki, amiben ez idáig benne voltam. Hozzáteszem, nagyon szerencsés vagyok e téren, mivel párom teljes mellszélességgel állt, és áll a mai napig is mellettem.

Eltelt kb. két hét, és azt kezdtem érezni, hogy egyre jobban kezdem érteni Angit. Karácsony előtti nap magam kapcsoltam ki a telefonomon a Facebookot, most már 5 hete.

Az alatt az idő alatt, amit otthon töltöttem (1 hónap), többször voltam Anginál, aki próbálta a legtöbbet kihozni belőlem. Visszamentünk, de telefonos konzultációkat hetente igénylem Angival, a teljes gyógyulásomig.

Rájöttem, hogy magamon is nagyon sokat kell dolgoznom napi szinten. Ezért visszafogtam magam munka terén, kevesebbet vállalok, elkezdtem tudatosan többet mozogni, nincs Facebook, hírek – helyette inkább olvasgatok, vagy igyekszem minél többet a levegőn tartózkodni.

Tudom, hogy hosszú még az út előttem, de most már tudom, hogy egy jobb útra léptem.

Nagyon köszönöm, Angi.

Elolvasom

  —  14 hónap alatt elveszítettem mind a két szülőmet

Egy fiatal nő története, aki gyermekkori traumák, veszteségek és betegségek után talált rá az önismereti útra. Hosszú ideig küzdött szégyennel, önbizalomhiánnyal és kapcsolati sebekkel, de a közös munka során fokozatosan visszanyerte a belső erejét, és ma már stabilabb, tudatosabb életet él.

Nagyon nehéz szavakkal kifejezni olyan érzéseket, amik bennem folytak (és a mai napig is más formában játszódnak le bennem), amikor Angival találkoztam… Talán mert ha leírom, már nincs visszaút, és tudatosítanom kell ezeket a félelmeket, szorongásokat, negatív érzéseket, amiket átéltem.

Rengeteg kisebb-nagyobb kőbe estem el az eddigi utam során. Az első és legmeghatározóbb a testvérem halála volt. Bár kicsi voltam, amikor meghalt, másfél évesen, rám még így is nagy hatással volt. Nemcsak rám, hanem az egész családomra is. Nálam főleg az emberi kapcsolataimra hatott: minden férfiban a testvéremet kerestem. Ha megkopott egy barátság, azt úgy éltem meg, mintha újra elveszíteném őt.

Három–négy évesen egy rokonom megerőszakolt. Akkori fejemmel azt hittem, papás-mamást játszunk, mert ő ezt így nevezte, és a szőnyeg alá söpörtem, mint minden sérelmemet, ahogy megszoktam. Ennek köszönhetően a mai napig küzdök a nőiességem elfogadásával. Később ezek a dolgok még több gondot okoztak az életemben.

Középiskolásként otthon tanuló lettem egy betegség miatt, amit hipofízis-adenómának, azaz az agyalapi mirigynél lévő jóindulatú daganatnak hívnak. Szokták mondani, hogy aki ilyen betegségben szenved, nagy valószínűséggel érzelmi sokkon ment keresztül… „de erős vagyok, és mindent kibírok”. Otthon, a világtól távol, szocializálódás nélkül mélyebbre süllyedtem. Nem akartam senkivel beszélni, magamba fordultam, és olyan gondolataim voltak, hogy ha meghalnék, talán senkinek sem hiányoznék.

Volt egy pont, amikor a szüleim megráztak, és nagy nehezen leérettségiztem. Munkát vállaltam, de ahogy nőttem, másképp kezdtem bántani magam: olyan férfiakat kerestem, akikről legbelül tudtam, hogy képtelenek velem hosszú távon maradni. A szakítások után sajnáltattam magam, és olyan munkákat vállaltam, amelyek jóval az érdemeim alatt voltak, mert azt gondoltam, ennyit érek.

Majd jött egy fordulat. Egy ember lépett az életembe, aki mindent megváltoztatott bennem. Először ezt is el akartam veszíteni, és a tettem bizonyította: a kapcsolatunk elején teherbe estem, és a tudta nélkül elvetettem a babát. Akkor úgy gondoltam, ez a legmegfelelőbb megoldás. Idővel rájöttem, hogy ő az, akit a másik felemnek szeretnék. Még így is, hogy minden rendben volt, nem éreztem boldognak magam. Úgy éreztem, mint egy néző a tévé előtt: láttam a boldogságot, de nem jutott el a szívemig. A párom ezt jobban látta, mint én, és eljuttatott Angihoz.

Az első találkozásunk minden részletére nem emlékszem, de arra a biztonságos érzésre igen, amit ő teremtett, hogy megnyíljak teljes valómban. Ez egy érzelmekkel teli cunamit indított el bennem, amely felnyitotta a szemem a régi, szunnyadó sérelmekre, amikről azt hittem, begyógyultak. Angi új látásmódot mutatott a problémáimra. Őszintén bevallom, eleinte nehezen emésztettem meg a felismeréseket. Sokáig nem tudtam szavakba önteni a helyzetet és az érzéseket.

Az, hogy most le tudtam írni mindezt, már annak a jele, hogy tisztában vagyok vele, min kell változtatnom. A „hogyan” módszerén folyamatosan dolgozunk Angival. Most már egyre több olyan ember vesz körül, akiket biztos pontnak érzek az utamon.

Ezt mind neked köszönhetem, Angi. Megtisztelő, hogy megismertelek, és hálás vagyok, hogy egy olyan világot tártál elém, ami tele van csodálatos energiával. Minden embernek ajánlom, mert mindenki megérdemli.

Elolvasom

  —  Gyermekkori trauma és egy elvetetett baba

Egy nő, aki éveken át hordozta magában a kimondatlan fájdalmakat. Aki harcolt, zuhant, majd emelkedett. Négy év közös munkánk alatt nemcsak tisztává vált, hanem meg is erősödött. Ez az ő története – belülről.

Drága Angi!
Három év. Igen, három év, talán van több is. Ennyi év telt el az első találkozásunk óta. Sosem felejtem el, mint ahogyan a többit sem. A megnyerő mosolyod, meleg tekinteted szinte áthatott. Már akkor tudtam, nem ez lesz az utolsó.

Az életem mindig egy harc volt, harc a túlélésért. Lelkem tele fájdalmakkal, bántásokkal, szeretet utáni vágyódással. Korán felnőtté kellett válnom, megismertem a pokol legrejtettebb bugyrait. Próbáltam saját erőmből talpra állni, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel.

Aztán jött ő: egy alattomos szer, az alkohol. Anélkül, hogy észrevettem volna, már nem volt kiút. Mint a vízesés, úgy zuhantam a mélybe. Gyógyszerek követték, nem kellett már az életem sem. Tudtam, segítség nélkül elvesztem. Pszichiátriai kezelések, egyik a másik után, nem sok eredménnyel.

Végül jött ő az életembe, aki nélkül nem ment volna. Bízott bennem. Ő az én szerelmem, akivel a mai napig együtt vagyok! Saját erőmből és az ő segítségével sikerült. Igen, nincs alkohol, nincsenek gyógyszerek, négy éve tiszta vagyok.

A lelkem azonban szenvedett, vergődött. Kerestem a válaszokat a miértekre. Drága Angi, aztán azon a bizonyos első napon te elindítottál valami hihetetlent. Bizalmamba fogadtalak, mint még senkit. Kipróbáltunk mindenféle kezelést, belevájtunk, apró darabokra szedtük a legfájóbb emlékeket, hogy aztán újraépítsük.

Minden egyes alkalommal éreztem, hogy könnyebb a lelkem. Elégedetten és nyugalommal léptem ki ajtódon megannyiszor. Tőled megkaptam a válaszokat a miértekre. Megtanítottál megérteni az emberek cselekedeteit, viselkedésüket, legyen az jó vagy rossz. Segítettél feldolgozni minden fájót az életemben.

Sikerült!!!
Nincs bennem harag, gyűlölet. Lelkemet szabaddá tetted, most már szárnyalhat. Nagy kincset kaptam tőled, amelyre nagyon fogok vigyázni. Visszanyertem önbizalmam, megnyíltam az emberek felé, kapcsolatok rendeződtek, már nincs „b-terv“, nincs hátizsák – hátam mögött hagyva mindent.

Igen, már megfoltozom a lyukas zoknit, és nem dobom el. Hihetetlen, hogy változásom által hogy változnak körülöttem az emberek – általad nekik is segítettél. Már nincs megoldhatatlan probléma. Hát ezt kaptam tőled, Angi – erre is megtanítottál.

Higgadtan tudok helyzeteket kezelni, tudok nemet mondani anélkül, hogy ettől rosszul érezném magam – amire szinte képtelen voltam. Egy kiegyensúlyozott nővé varázsoltál, aki tele van célokkal, életkedvvel, és igen, aki biztos abban, hogy céljai megvalósulnak.

Megtanultam szeretni önmagam, s már tudom, hogy értékes ember vagyok. Tudok így írni magamról, ezért csak szívem minden szeretetével tudok rád gondolni. Keresem a szavakat, hogy tudnám kifejezni, milyen nagy dolgot adtál nekem.

Egy más ember. Új élet. Nincs olyan nap, hogy a tőled tanultak ne lennének ott apró kis mozzanatokban. Szavaid belém vésődtek. Amit te elértél nálam, arra senki nem volt képes – sem doktorok, sem több hónapos kórházi kezelések.

Sokszor elmosolyodom, és a lépcsőfokokra gondolok, aminek a legtetején az van írva: „Megcsináltam.“

Igen! MEGCSINÁLTAM!!!
Könny szökik szemembe, de ez már nem szomorúság – ezek örömkönnyek. Nem lehetek elég hálás a sorsnak, hogy az utadba vezérelt. Tudom, jönnek még bukkanók, mint ahogy most is egy nehezebb életszakaszt élek meg – de már emelt fejjel nézek elébük.

Te képes voltál olyan erőket felszabadítani bennem, melyekről még én sem tudtam. Tudom, ki vagyok, hova vezet utam. Köszönöm.

Furcsa érzés kerít hatalmába, miközben írom e pár sort. Igen, mert talán ez a „Finálé“. Talán még nem kerek az egész, de ha eljön az életembe a fényes csillag, te leszel az első ember, akivel megosztom.

Köszönöm, Angi, ezerszer köszönök mindent. Nélküled nem ment volna.
Köszönöm, hogy mint embert megismerhettelek – különleges tehetséggel rendelkezel. A jó Isten áldjon meg, és kísérjen utadon!

Nagyon sok sikert kívánok munkádhoz!
Az egyik szemem sír, a másik meg nevet...

Igen... hiányozni fogsz nagyon!!!

Elolvasom

  —  Gyermekkori sebek, alkohol, gyógyszerek – és a belső fordulat

Egy nagyon különleges férfit ismertem meg. Mámoros volt. Szexuálisan manipulált a leginkább. Mindent kizsigerelt belőlem, teljesen legyalult, és amikor krízishelyzetben voltam, mindig magához láncolt, hogy újra és újra kontrolláljon.

Figyelem: Érzékeny tartalom
A történet családon belüli erőszakot, traumát és nehéz élethelyzeteket érint. A történetet a kliensem engedélyezte, és hozzájárult ahhoz, hogy megosszam.

„Az én történetem…”

A családi hátterem sosem volt egyszerű. Mély, feldolgozatlan apai traumákkal érkeztem: anyukám tíz éven át élt bántalmazó kapcsolatban apámmal, amelynek gyakori szemtanúja voltam, és sajnos én magam is részese lettem. Az állandó félelem és szorongás miatt éjszakánként képtelen voltam aludni, a szorongás szinte állandó társam lett. Anyai ágon is tovább terjedt a trauma; nagypapám élete öngyilkossággal ért véget.

Hosszú és fájdalmas évek után anyukámmal elmenekültünk, és egy másik városban próbáltunk új életet kezdeni. Azonban a kezdetek korántsem voltak könnyűek: tele voltam megfelelési kényszerrel és állandó önmarcangolással, mintha az arcomra lett volna írva, hogy „gyere és bánts”. Anyukám lelkileg teljesen kimerült volt, így gyakorlatilag saját magam neveltem fel érzelmileg.

A nagyvárosi élet, a gimnáziumi bulik és a párkapcsolatok ideig-óráig elnyomták a fájdalmat. Munkával és szórakozással próbáltam elterelni a figyelmem, de mindig éreztem, hogy valami nem stimmel. Nem találtam a helyem, és fogalmam sem volt, ki vagyok és mit akarok az élettől. 18 évesen apám halála hozott egyfajta megkönnyebbülést, tudván, hogy többé nem bánthat minket.

2021-ben külföldre költöztem a párommal, de a kapcsolat hamar véget ért, és a magány szinte felemésztett.

2022 decemberében egy nagyon különleges férfit ismertem meg. Mámoros volt, azt éreztem, hogy ő a világom, a másik felem, teljes mértékben azt adta, amire vágytam. Rettenetesen megszerettem. A karizmája lehengerlő volt, annyira olyan volt, mint én. Gyenge voltam mellette!

Összeragadtunk, és egyszer csak kilépett az életemből szó nélkül.

Minden traumámat, ami az egész életemben volt, nála és miatta – mint egy brutális hurrikán – végigsöpört rajtam. Szétestem, féltem, utáltam magam. Magamban kerestem a hibát. El tudtam engedni, de minden nap, minden percben ő volt a gondolatom.

Drogokhoz nyúltam, megőrültem, nem bírtam józanul elviselni azt, hogy újraélem a gyermekkoromat. Szuper manipulativ volt ez a személy, ennek hatására omlottam össze ennyire. Bizonyos időközönként felkeresett, soha nem tűnt el igazán. Ott volt. Akkor is, ha nem. Úgy éreztem őt, mintha ott állt volna mellettem. Kicsinált.

Mindig tudta, hogy mit kell mondania ahhoz, hogy teljesen kikapcsolja az agyamat, és elveszítsem a kontrollt. A grandiózus és a gyermeteg énjével vetekedtem mindig, amíg ki nem csavart újra és újra.

Elvitt magával, és én minden alkalommal egyre gyengébb lettem. Ez egy évig tartott így.

Itt már életveszélyes helyzetekbe is kerültem. Már csak funkcionáltam, minden kezdett összeomlani: a munkám, a kapcsolataim, a pénzügyeim és a családi dolgaim. Nem értettem, hogy mi történik velem, hogy mit tesz velem ez az ember. Mindent kizsigerelt belőlem. Teljesen legyalult. Amikor krízisben voltam, magához láncolt. Szexuálisan manipulált a leginkább.

Már csak a mindennapi túlélésre koncentráltam, miközben minden szétcsúszott körülöttem: a munkám, a kapcsolataim, a pénzügyeim és a családi életem is. Nem értettem, mi történik velem, vagy hogyan képes egy ember ilyen mélyre taszítani. Mindent kizsigerelt belőlem, teljesen legyalult, és amikor krízishelyzetben voltam, mindig magához láncolt, hogy újra és újra kontrolláljon.

2023 februárjában találkoztam a segítőmmel, akit egy barátnőm ajánlott. Az első híváskor sírva kértem segítséget, mert úgy éreztem, ha nem kapok támogatást, belehalok. Az első perctől fogva éreztem, hogy teljes biztonságban vagyok, és hogy szakértelme hibátlan.

Intenzíven dolgoztunk együtt, és segített feldolgozni a mélyen gyökerező traumákat, darabokra szedve és újra összeillesztve életem minden szegmensét.

A múltam, a hiperérzékenységem és a gyermekkorom elengedése hatalmas kihívást jelentett. Minden lépést együtt tettünk meg, és apránként új alapokra helyeztem az életem.

Az önismereti munka hatására teljesen átalakult a felfogásom, az önértékelésem és a kapcsolataim minősége. Tudom, ki vagyok, és már nem a régi, sebesült mintákat követem. A családom trauma-vonalát is megtörtem azáltal, hogy a saját életemet meggyógyítottam.

Az elmúlt közel egy év kemény munkájának eredményeképpen ma már egyedül is megállom a helyem külföldön. Egyszerre tanulok és dolgozom, és már nem félek a kihívásoktól. Az önismeret és a tudatosság most már mindennapjaim része. Tudom, mit akarok, és kit engedek be az életembe.

Az ismerkedés és párválasztás terén is sokkal tudatosabb lettem, és meg tudom határozni, milyen kapcsolatokat szeretnék.

A hálám határtalan a segítőmnek, aki nemcsak szakmai tudásával, hanem empátiájával és személyre szabott figyelmével támogatott ezen az úton. Egy új életet és jövőt kaptam, és most már egy teljesen más emberként élem az életem.

Szívből köszönöm!”

A közös munkáról:

A közös munka során világossá vált, hogy az élmény hátterében erős traumakötés állt. A kapcsolat intenzitása és szuggesztív dinamikája olyan érzelmi függést hozott létre, amely gyorsan felemésztette az erejét és a belső stabilitását. A folyamat célja az volt, hogy feloldjuk ezt a köteléket, visszaállítsuk a saját hatókörét, és megteremtsük azt a belső támaszt, amelyre már biztonsággal rá tud építeni. Az önismereti munka hatására újra összerendezte az életét, és egyre tisztábban látja a saját értékeit, választásait, valamint azt a működésmódot, amely valódi szabadságot ad számára.

 

Elolvasom

  —  Traumakötés fogságában - személyes történet (+18)

Figyelem: +18 Érzékeny tartalom 
A történet családon belüli erőszakot, traumát és nehéz élethelyzeteket érint. Kérlek, olvasd ezt az írást megértéssel, és szükség esetén keress támogatást, ha ezek a témák nehezen érintenek. 

„Nyitrai Angelika, röviden csak Angi. Neve örökre beleégett tudatomba és szívembe egyaránt. Ő az én földi megmentőm. Sosem gondoltam volna, hogy válhat belőlem ilyen ember, és élhetek akár a mostanihoz csak egy kicsit is hasonló életet. Eddigi, bár a többség szerint rövid életem alatt sokszor megjártam a poklot. Úgy éreztem, nincs kiút: napról napra, óráról órára éltem csak tovább. Egyszer csak egy olyan gödörben találtam magam, ahonnan nem láttam a kiutat, és inkább meg akartam halni, mintsem tovább szenvedni.

Angihoz egy másik angyal, a keresztmamám vezetett el. Már az első találkozásunk során felismertem, hogy különleges emberrel állok szemben. Nagyon szimpatikus volt. Abban a pillanatban, amikor megpillantottam, megkezdődött a változás. Mindaddig nem hittem abban, hogy van számomra remény, hogy akár csak egy kicsit is boldogabb lehetek.

Előtte már számtalan lélekdoktornál megfordultam, nyugtatókat, altatókat szedtem. Sosem voltam egy hallgatag típus, mindig is szerettem beszélni. Az addigi orvosaimnak is sok részletet elmondtam a múltamról, emlékeimről, de mindez hiábavaló volt. Sosem éreztem megnyugvást. Egyszerűen nem segítettek. Egy idő után már nekik is elkezdtem hazudni, azt mondtam, jobban érzem magam. Nem bíztam meg bennük. Nekik csak egy szám voltam a sok közül.

Csak később jöttem rá, miért nem tudtak meggyógyítani. Erre csak Angi volt képes. Olyannyira odafigyelt rám, mint még senki más. Ő igazán meghallgatott, és elmondta a véleményét. Kiutat kínált. Megnyugtatott, ugyanakkor – ha éppen az kellett – harciassá tett. Életképessé.

Múltam olyan foszlányairól is beszámoltam neki, amelyekről senki másnak. Hála neki, ma már megbecsülöm magam. A szorongásom, mely többek közt abból adódott, hogy világrajövetelem folytán hibáztattam magam szüleim félresiklott élete miatt, önbecsülésbe fordult át.

Mint oly sok embernek, nekem sem volt tökéletes, de még csak igazi gyermekkorom sem. Szüleim házasságának oka a megfogantatásom volt. Házasságuk boldogtalan volt, túl különbözőek voltak. Számtalanszor megcsalták egymást, és nekem számoltak be mindenről. Nem hagyták, hogy gyerek legyek. A felnőttek gondjai nyomták a vállam.

Emlékszem, nyolcéves koromban édesapám elmondta, hogy édesanyám barátnőjével csalta meg anyut, én pedig kiborultam. A földhöz vertem magam, amiért egy hatalmas pofont kaptam apámtól jutalmul. Onnantól kezdve már nem a lányuknak éreztem magam, és nem számítottam rájuk abban, hogy megértsék a fájdalmam.

Az anyagi biztonságot megteremtették, de mindez ilyen körülmények között nem ért sokat. Aztán született egy édestestvérem. Ekkor újra bíztam a jobban. A kapcsolatok megjavultak. Kár, hogy csak egy kis időre.

Aztán olyan volt, mintha az alvilágban ébredtem volna. Apa egyre inkább a munkájába menekült, én nem igazán beszélgettem vele, a pofon óta féltem tőle. Anyám az alkoholba fojtotta bánatát. Rengeteget ivott, napokig nem volt önmaga. Az öcsém még totyogó korszakát élte, amikor megindult a lavina.

Onnantól kezdve hiába voltak ott a nagyszüleink, és igyekeztek ránk odafigyelni, ők nem éltek velünk egy háztartásban, ezért nem tudtak megóvni bennünket. Sokszor előfordult, hogy apa nem volt otthon, anya pedig magánál. Tél volt, a testvérem alig múlt egyéves, én pedig kilenc, és nem tudtam betüzelni. Féltem, hogy megbetegszenek. Magamat okoltam a tehetetlenségem miatt. Mindig ezt tettem. Csak őket féltettem. Zokogtam értük.

A mai napig emlékszem, hogy ilyen helyzetekben bármit megtettem volna, hogy nekik jobb legyen, akár meg is haltam volna. Bár anya sok fájdalmat okozott nekem – például azzal, hogy a fejemhez vágta, hogy nem szeret, én rontottam el az életét, és legszívesebben elhagyna –, sosem tudtam neki hátat fordítani. Volt, hogy megszökött otthonról. Mint oly sok alkalommal, akkor is el akart tőle válni. Könyörögtem neki, hogy ne hagyjon vele magunkra. Miattunk maradt.

Visszagondolva érdekes volt velük a kapcsolatom. Mindkettőjüktől féltem. Úgy éreztem, nekem kell őket megvédenem, nem pedig fordítva. Egyszer aztán anya bekerült egy elvonóra, ahol megismerkedett egy drogfüggő férfival. Beleszeretett. Amikor apa rájött erre, a szemem előtt fejbe rúgta anyámat. Sosem fogom elfelejteni azt a fájdalmat, pedig szó szerint nem is felém irányult.

Anya elment tőlünk. A bíróság a válás után apa gondjaira bízott. Mindig próbáltam a kedvében járni, mosolyogni, még ha legbelül üresnek éreztem is magam. Azt gondoltam, ha tökéletesnek lát, majd jobban szeret. Ennek ellenére nem közeledett felém jobban. Sokkal inkább megértette magát a kisöcsémmel. Én voltam az, aki takarított utánuk. Ennyinek éreztem magam.

Hiányzott az édesanyám, de apa nem engedte, hogy lássuk őt. Azt mondta, ne törődjünk vele, mert neki nem kellettünk.

Pszichológusnál kilencéves koromban jártam először, amikor egy harmincöt körüli férfi molesztált. Az ügy bíróság elé került. Az akkor nagyanyám házában történtek nem fájtak annyira, mint az, hogy az anyám helyett engem évekig nevelő nagyim nem mellettem állt, hanem a férfinek fogadott ügyvédet. Azzal indokolta, hogy biztosan anyáék kényszerítettek, hogy adjam be a mesét apunak, aki majd összeveri a tettest, ezért pedig börtönbe kerül.

A második ilyen bántalmazást tizennégy éves koromban éltem át. Anyámon kívül más nem hitt nekem. Az ellenkező nem képviselőitől való rettegésem rányomta a bélyegét az életemre. A legnagyobb pánikot a férfiak látványa keltette bennem. Védtelennek éreztem magam előttük még tizenhét évesen is.

Angi ebből a börtönből is kiszabadított. Nehéz volt magamhoz közel engedni a páromat, hiszen nem hittem, hogy valakinek igazán kellhetek. Ez újdonság volt számomra. Az intimitással is sikerült megbarátkoznom, ma már nem rettegek az érintésétől. Mentorom irányítása alatt fokozatosan felengedtem, ennek köszönhetően pedig rátaláltam egy olyan társra, aki a viszontagságok mellett is kiáll mellettem.

Az életem nagy részében mások sorsát helyeztem az enyém elé. Úgy éreztem, ezt kell tennem. Erre születtem. Szenvedtem. Pár év után apa külföldre utazott munkaügyben, a felügyeletet anyára bízta. Már nem ivott olyan intenzitással, de itt-ott felöntött a garatra. Egyszerűen nem volt stabil.

A helyzet az idő során egyre inkább rendeződni látszott. Rendszeresen jártam pszichológusokhoz, antidepresszánsokat szedtem, de a lelkemben továbbra is hatalmas vihar dúlt. Mindentől féltem. A sötéttől, az egyedülléttől, a haláltól, a büntetéstől, az érzelmektől, attól, hogy senki sem szeret… A felsorolás a végtelenségig folytatódhatott volna.

Rémálmok gyötörtek, éjjel sikoltozva ébredtem. Napközben nem tudtam, mi a valóság, és mi a fikció. Hallucináltam. Láttam, ahogy megtámadnak, de közben érzékeltem, hogy nem történik velem semmi. Gyűlöltem magam a gyengeségem miatt.

Aztán egyszer csak eljött az a pont, amikor már nem akartam tovább élni. Sokáig az Istenbe vetett hitem volt az, ami megóvott a végső lépés elkövetésétől, de egy határt túllépve már az sem érdekelt. Megvetettem Istent. A hangulataim percről percre változtak. Egyik pillanatban a családom miatt akartam élni, mert úgy éreztem, nélkülem nem működnének, aztán olyan fájdalmat éreztem, amelybe majdnem belerokkantam.

A szüleim pár évvel ezelőtt újra elkezdtek találkozgatni, a végeredmény pedig egy csodálatos gyermek lett. Megszületése óta is előfordult, hogy anya szeszes ital után nyúlt. Apa minderről nem tudott semmit. Betegesen féltettem a testvéremet, anyáskodtam felette. Volt, hogy több mint két napig nem aludtam, mert nem akartam, hogy ha éjjel felsír, anya menjen oda hozzá. Féltem, hogy ha elaludnék, nem kelnék fel a ricsajra.

A szüleim kapcsolata manapság más, mint egykor. Már beszélgetnek, képesek együtt nevetni is, ami régen elképzelhetetlen volt. Az életem látszólag rendeződött, azonban ekkor érkeztem el a mélyponthoz. Vagdostam magam, megmérgeztem magam. Táplálkozási zavarban szenvedtem, bulimiás voltam.

Ilyenkor, a végső elkeseredettség állapotában kerültem Angihoz. Feleslegesnek találtam magam egészen addig, míg ő – a szó legpontosabb értelmében – újjáélesztett. Hagyott beszélni, rávezetett a megoldásra, és nem csak elmélettel traktált. Ő volt az első, aki igazán megértett.

Mindaddig elnyomtam magamban a haragot, én akartam lenni mindenki „jó kislánya”. Ma már tudom, hogy ez egyrészt lehetetlen feladat, másrészt soha nem tett és nem is tenne boldoggá, ha csak mások akaratát követem. Nem volt véleményem. Féltem, hogy valami rosszat mondok, és nem fognak szeretni. Ugyanakkor úgy éreztem, kihasználnak és csak elviselnek.

Hiányzott a szeretet. Kívántam a gyerekkort, azt, hogy gondtalan lehessek. Angi segített megtalálni az egyensúlyt. Addig túl merev voltam magammal szemben, túl szigorú. Megengedtem másoknak, hogy a fejemen ugráljanak. Ő talpra állított. Segített magamban megtalálni az erőt. Igen, azt, ami bennem volt.

Tudjátok, amikor padlón voltam, igyekeztem a saját erőmből összeszedni magam. Nem sikerült. Hiába olvastam motivációs történeteket, idézeteket, nem segítettek. Tudom, milyen érzés a padlón csúszva vonszolni magad előre, vagy legalább egy helyben maradni és a mélység felett egyensúlyozni. Ezek nem üres szavak.

Van kiút. Nem szabad feladni. Nem másokért, hanem magadért. Lehet, hogy még nem látod a fényt, de itt ez a nő, aki maga a Nap. Nem egyszerű tananyag az, ami az ő birtokában van. A megérzései, meglátásai, minden, ami ő maga, hatalmas adomány.

A saját példámból kiindulva mondhatom, hogy ő akkor is megértett, amikor csak hallgattam. Belém látott. Neki nem tudtam hazudni. Olyannak ismer, amilyen vagyok. A hibáimmal együtt elfogad, és már én is elfogadom magam. Hála neki, immár nem sajnálkozom az életem felett. Nem, mert tanultam belőle.

Anginak köszönhetően jobban megértem a történteket. Nem mentegetek senkit, aki fájdalmat okozott akár nekem, akár másoknak, de tudatában vagyok annak, hogy például az anyám nem jókedvében nyúlt az alkoholhoz.

Korábbi kezelőim mind sajnáltak. Bevallom, ez akkor jólesett, mert szerettem volna, ha foglalkoznak velem, ha valakiben érzelmeket váltok ki. Kifejezetten örültem, amikor beteg voltam, mert akkor a szüleim is jobban odafigyeltek rám. Igen, de ez sem vezetett semmi hasznosra.

Angi engedte, hogy megsirassam a múltat, kiadjam a fájdalmam, haragudjak, lázadjak, és eközben végig fogta a kezem, hitt bennem. Ő volt a támaszom. Amikor bántottam magam, nem azt mondta pusztán, hogy „ne csináljam”, hanem velem együtt kereste az okokat, hogy küzdeni tudjak a függőség ellen.

Ha kellett, kíméletlenül őszinte volt velem, ami észhez térített. Rámutatott a hibáimra, de idővel már én magam is felismertem őket. A párbeszédeink életem legjobb beszélgetései voltak.

A célja nem az volt, hogy függjek tőle, vagy minél többet járjak hozzá, hanem hogy a lehető leghamarabb és legprecízebben egy új, jobb embert teremtsünk együtt. Önállóságra nevelt. Visszaadta a hitemet Istenben, de ez csak egy része annak, amit kaptam tőle.

Korábban sokan elítéltek az önhánytatásom miatt. Azért folytattam ezt az önpusztító életmódot, mert úgy gondoltam, ha karcsúbb, szebb leszek, szeretni fognak. Bánatomat az ételbe fojtottam. Minden ehetővel próbáltam pótolni a szeretethiányomat. Mások mindebből semmit sem értettek. Képtelenek voltak felfogni az okot, mert csak a jelen létezett számukra — azt látták, hogy a szüleimmel élek, akár egy nagy család.

Az én szememben, bármilyen furcsán hangzik is, nem létezett jelen. A múltban éltem. Olyannyira hozzászoktam a fájdalomhoz, hogy szabályosan kerestem, honnan kaphatok többet. Az volt számomra a megszokott. Úgy gondoltam, nekem az jár.

A jó dolgokat nem tudtam értékelni, mert azt vártam, mikor romlanak el.

Ha valamit nem tapasztalsz meg, nem fogod megérteni. Ahogy mások hibájából is nehéz tanulni. Én például nem hallgattam édesanyámra vagy keresztmamámra, amikor azt mondták, a pszichiátriai intézet nem gyógyít meg. Tanácsaik ellenére beléptem. Kétszer is. Egy fikarcnyit sem segített.

Olyan orvosok vettek körül, akik csak rimánkodtak felettem. Emlékszem, egyszer az egyik el is sírta magát, amikor meséltem neki a történetem. Követtem a példáját. Sajnáltam magam.

Anginál megtanultam, hogy bár el kell siratnunk a veszteségeinket, tovább kell lépnünk. A leendő munkahelyünkön senki nem fogja megkérdezni, mennyit sírtunk az életben, hányszor fájt a szívünk.

Gyermekkorunkban a szüleink dolga a biztonság megteremtése. Tudom, hogy az sokszor nem ideális, de át kell hidalnunk az akadályokat. Az élet számtalan lehetőséget tartalmaz, és minden a hozzáállásunkon múlik. Nem szabad beletörődnünk egy helyzetbe, ha boldogtalanok vagyunk.

Én elhatároztam, hogy harcolni fogok. Nincs olyan dolog, amelyre képtelennek tartom magam. Ha a rák elleni ellenszert kellene feltalálni, azt is megpróbálnám. Lehet, hogy sokak szemében ez naivitás, de engem nem érdekel. Tudom, hogy élni akarok.

Többé nem engedem, hogy más irányítson, vagy megmondja, mi a helyes és mi a dolgom. Most, hogy tudatában vagyok az értékeimnek és a hiányosságaimnak is, mások is megbecsülnek. Nem egy sajnálatraméltó kislányt látnak bennem, hanem egy erős nőt, akinek én is tartom magam.

Ez nem beképzeltség. Ez a valóság. Mindenki dönthet: vagy szembenéz a fájdalommal és túllép rajta, vagy örökké szenved.

Angival mi felvettük a kesztyűt és győztünk. Segített rendezni a kapcsolatomat a családommal, legfőképpen édesanyámmal. Megbocsátottam neki, még ha az emlékeim eltörölhetetlenek is. Szeretem őt, és örülök a mostani helyzetnek, ugyanis miután látta, hogy mennyire megváltoztam (természetesen jó irányba), ő is látogatja Angit. Ennek eredményeként már több mint egy éve nem nyúlt alkoholhoz.

Felnőtté — ezzé tett Angi. Olyanná, aki vállalja a felelősséget minden egyes tettéért, aki kiáll magáért. Tudom, hogy az élet nem mindig habos torta, de készen állok a harcra. Sajnos sosem fogom tudni meghálálni neki mindazt, amit értem tett. A lehetetlennek tűnőt vitte véghez. Az enyémmel együtt az egész családom életét megváltoztatta.

Ő a legerősebb ember, akit ismerek. A példaképem."

Fontos megjegyzés: A történetet a kliensem teljes mértékben engedélyezte, és hozzájárult ahhoz, hogy megosszam. A történet ugyanakkor reményt ad arra, hogy a legmélyebb sebekből is van kiút.

A nehéz gyermekkor rányomta bélyegét, és otthagyta nyomait. Egyházi gimnáziumba járt, kitűnő tanuló volt, orvosira készült. Ő a klienseim közül a legemlékezetesebb. Keresztmamája kérésére – aki szintén a kliensem – kezdtem el vele dolgozni. Akkor 17 éves volt.

Habár tudtam, hogy az állapota miatt ez túlmutat egy coach hatáskörén, olyan elszánt volt, és annyira ki akart jönni az akkori állapotából, hogy mégis nekiláttunk a munkának. Valójában nem tudtam, csak hittem benne, hogy a pokoljárása befejeződik, mert halmozottan hordozta magában a gyermekkori sérüléseit.

Olyan intenzitással dolgozott önmagán, gyakran a végső határait feszegetve, hogy számomra is példaértékű volt. Most 20 éves, jól van, és gyógyszerek nélkül él. A család élete rendeződött, feldolgozták a múltat. Nagy örömömre már egy csodálatos fiatal nőt látok benne.

Köszönöm a bizalmát!

Elolvasom

  —  „A pokolból indultam, ma már élek” - egy 20 éves lány vallomása ( +18 !!! )