Ki a „nárcisztikus” a kapcsolatban? - Amikor már mindenki diagnosztizál

Ki a „nárcisztikus” a kapcsolatban? - Amikor már mindenki diagnosztizál

Az utóbbi időben egy új jelenséggel találkozom a praxisomban. A párok pszichológiai cikkekből és videókból tanult fogalmakat kezdenek egymásra alkalmazni, és a viták arról szólnak, kinek milyen gyerekkori sérülése van.

Mostanában egyre gyakrabban találkozom olyan párokkal, akik komoly veszekedések közepette érkeznek konzultációra. Sokszor már hosszú ideje próbálják megérteni, mi romlott el a kapcsolatukban, de a beszélgetések egy ponton mindig ugyanoda jutnak vissza.

Az utóbbi időben egy új jelenség is egyre gyakrabban megjelenik ezekben a helyzetekben. A felek pszichológiai cikkeket, videókat néznek, önismereti tartalmakat olvasnak, majd elkezdik egymásra alkalmazni az ott hallott fogalmakat. A beszélgetések egy ponton arról kezdenek szólni, hogy a másik gyerekkorában mi történhetett, milyen sérülései lehetnek, milyen traumák hatnak rá ma is.

Gyakran előkerül az is, hogy ki a „nárcisztikus” a kapcsolatban.

A szándék sok esetben nem rossz. Szeretnék megérteni a helyzetet, szeretnék megtalálni a problémák okát. A gyakorlatban azonban ezek a beszélgetések sokszor inkább vádaskodássá alakulnak. A pszichológiai fogalmak ilyenkor már nem megértést hoznak, hanem címkékké válnak, amelyeket a felek egymásra ragasztanak.

Ettől a helyzet rendszerint még feszültebb lesz.

Sok esetben ugyanis nem arról van szó, hogy a másik valóban nárcisztikus vagy súlyosan sérült személyiség lenne. Gyakran inkább az történik, hogy a saját sérülések, érzékeny pontok vagy vakfoltok nem láthatók tisztán, és a feszültség a másik személyiségére vetül.

Ilyenkor a másik könnyen tükörré válik. Ahelyett, hogy valaki a saját működésére nézne rá, inkább a másik viselkedésében próbálja megtalálni a választ. A konfliktusok során pedig gyakran jelennek meg büntetésként vagy megtorlásként használt mondatok, diagnózisok és címkék.

Közben az önismeret látszólag jelen van, valójában azonban nem a saját működés kerül fókuszba. Inkább a másik meghatározása történik.

Sok párnál ilyenkor jelen van a megfelelési kényszer, a gyerekkorból hozott minták, a bizonytalanság és a határok nélküli működés. Ezek azonban többnyire láthatatlanok maradnak saját maguk számára. A figyelem a másik hibáira irányul, miközben a saját működés vakfoltjai érintetlenül maradnak.

És ilyenkor maradnak a vakfoltok.

Nemcsak egymással kapcsolatban, hanem saját magunkkal kapcsolatban is.

Ezek a vakfoltok konfliktus közepén ritkán láthatók tisztán. Éppen ezért az ilyen helyzetek feldolgozása sokszor csak külső, szakmai közegben válik igazán lehetségessé. Egy kívülálló szakember segíthet láthatóvá tenni azt a működést, amelyben a kapcsolat elakadt.

Amikor ez megtörténik, a beszélgetések gyakran egészen más irányba tudnak elindulni.

Az elmúlt 15 év szakmai tapasztalata alapján a klienseimnél azt látom, hogy amikor egy kapcsolat szétesik, többféle út indulhat el – még akkor is, ha mind dolgoznak magukon.

Az első típusnál megszületik a felismerés: a másik rombolóan működött, ebből ki kell lépni. A kilépés megtörténik, és hamar érkezik egy új kapcsolat. Tudatosabbak, figyelnek a jelekre, határokat húznak. A mélyebb gyerekkori minták és kötődési sérülések azonban nem kerülnek teljes feldolgozásra. Ezek később új párkapcsolatban, a gyereknevelésben vagy más közeli kapcsolatokban ismét kirajzolódhatnak.

A második útban a kapcsolat megmarad. A közös munka során felismerések születnek, kommunikációs minták változnak, a konfliktuskezelés rendezettebbé válik. A kapcsolat működtethetőbb lesz. Ugyanakkor a gyerekkori sérülések és a mélyebb kötődési minták itt sem mindig kerülnek teljes feldolgozásra. A dinamika stabilabbá válik, de az alapműködés sok ponton ugyanazon a szinten maradhat.

Van olyan is, aki a szakítás után hosszabb ideig nem létesít új kapcsolatot. Azt mondja, egyedül könnyebb, nyugodtabb az élet. Ez az időszak valóban hozhat stabilitást, ugyanakkor sokszor védőmechanizmusként is működik. Amíg nincs közeli kapcsolat, addig a mélyebb kötődési minták sem aktiválódnak, így nem is kerülnek felszínre.

És van az az út, amikor a fókusz egyértelműen a saját működésre kerül. Itt nemcsak felismerés történik, hanem valódi feldolgozás: gyerekkori minták, kötődési sérülések, megfelelési kényszer, határproblémák és vakfoltok kerülnek terítékre. Ez a munka hosszabb és mélyebb, ugyanakkor a változás is stabilabb. Ennek hatása később a párkapcsolatban, a gyereknevelésben és minden közeli kapcsolatban megmutatkozik.

A különbség nem abban van, hogy ki mennyire tudja kimondani, mi volt a probléma.
Hanem abban, hogy ki hajlandó végigmenni a saját részén is.

Klienseim történeteit a Referenciák menüpontban olvashatod.

A témához kapcsolódó további írások és feldolgozások a Publikációk menüpontban találhatók.
 

Személyes konzultációkra Párkányban, valamint online formában is van lehetőség, hétfő - vasárnap, 9:00 - 20:00.