Ráébredtem arra, hogy nem is volt igazán gyerekkorom
A gyermekeim „elvesztése” – ha Angi nincs, lehet, már én sem... Élnek a gyermekeim, csak én már nem férek az életükbe bele.
E sorokat köszönhetem egy csodás Nőnek, aki Feleség, Anya, Segítő. Aki maga is folyton tanul, és sokaknak segít meglátni a bennük rejlő csodát – hisz mindannyian egy-egy csoda vagyunk: egyedi és megismételhetetlen.
Köszönöm a kitartást, mellyel kiugrasztott a mókuskerekemből, és elindultam a fejlődés, önismeret, önszeretet és önbecsülés útján.
Sok önismereti foglalkozásán vettem részt, ahol szembesültem, és tisztánlátást kaptam. Bábos családállítás módszerrel dolgoztunk. A legelső bábum, ami belém égett: az ősemberre nincs szükségem.
Ráébredtem arra, hogy nem is volt igazán gyerekkorom, és ezt mindeddig cipeltem a cuki hátizsákomban. De Angi betolta, szembesített vele a csodás tudásával. Az energiák, mikor közösen lehozzuk őket, megindulnak. Az ott résztvevők számára mind elindul egy folyamat.
Augusztusban még nem álltam készen – talán félelemből, talán a „nem tudás nem fáj annyira”. De novemberben lépést tettem előre, amit köszönök a csoport minden résztvevőjének.
Mint kiderült, kilencéves koromban már felnőttként kellett tennem napi feladatokat. Ez eddig természetes volt, de NEEEM AZZZ! Hisz… volt nekem gyerekkorom? NEEEM!! Ezt egészen 46 éves koromig cipeltem, azzal a tudattal, hogy ez volt az én feladatom.
A gyermekeim „elvesztése” – ha Angi nincs, lehet, már én sem... Mindig erőt adott, és terelt az úton.
Élnek a gyermekeim, csak én már nem férek az életükbe bele.
A novemberi önismereti hétvégén elindult egy folyamat, tisztánlátást kaptam... És mikor hazamentem, a legkisebb gyermekem ridegsége, robotos viszonya velem átalakult (lelkemben már többször meghaltam) – egy meghittebb és közvetlenebb kapcsolattá.
Ha változtatsz magadon, akkor a környezeted – ha figyeled – veled együtt változik. Apró lépések, de annál nagyobb csodaként éled meg.
A lényeg: hálás vagyok és köszönöm, Drága, hogy megismertelek. Köszönöm a kitartást, és a hitet.
Nincs minden veszve.
Ma már könnyebben tudom feldolgozni a bennem zajló eseményeket. Rövidebb idő kell a felismeréséhez. Keresem a jót az adott helyzetben – hisz a rossz az nem mindig rossz. Egy tanítás, és előrébb visz. Csak HINNI kell magunkban.