Önismereti tréning

Hogyan segítünk jól?

Önismereti hétvége a segítés rejtett dinamikáiról

A segítés első ránézésre pozitív, értékes és emberi gesztus. A gyakorlatban azonban gyakran válik megmentéssé, játszmává, hatalmi pozícióvá vagy éppen függőséget fenntartó működéssé.

Ez az önismereti hétvége azokkal a kérdésekkel dolgozik, amelyek ritkán kerülnek kimondásra, mégis meghatározzák kapcsolatainkat:

• Mikor segítünk valóban, és mikor a saját belső szükségleteinket szabályozzuk?

• Kinek érdemes segíteni, és kinek káros a segítség még akkor is, ha kéri?

• Hol húzódik a határ az egészséges támogatás és a kóros segítés között?

• Létezik-e valóban önzetlen segítségnyújtás?

A segítés mögötti működések

A hétvége során ránézünk arra, hogyan kapcsolódik a segítő szerep:

• gyermekkori sérülésekhez, hiányokhoz,

• parentifikált működéshez,

• bűntudathoz, alacsony önértékeléshez,

• valamint ahhoz az élményhez, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha hasznosak vagyunk.

Vizsgáljuk a Megmentő szerepet, azt az állapotot, amikor úgy érezzük, nekünk kell megoldani a másik problémáját, és azt is, mi történik akkor, amikor a segítő végül kimerül, megsértődik vagy áldozattá válik.

Játszmák és rejtett nyereségek

A segítés könnyen válik emberi játszmák kiindulópontjává:

• a segítő kompetensebbnek, erősebbnek látszik,

• a segített alárendelt, rászoruló pozícióba kerül,

• mindkét fél pszichológiai nyereséghez jut, miközben a kapcsolat megreked.

Külön figyelmet kap:

• a passzív–agresszív segítés,

• a kéretlen tanácsok romboló hatása,

• az adás–elfogadás és az „adósság” pszichológiája,

• valamint az, hogyan válik a folyamatos segítség függőséggé.

Az ellenpólus: amikor mindig segítséget várunk

A túlzott segítés tükörképe az állandó segítséget váró működés.

• A felelősség átadása,

• a döntések kiszervezése,

• a gyermeki pozíció fenntartása
  ugyanannak a rendszernek a része.

Megnézzük, hogyan tartja fenn egymást ez a két szerep, és miként lehet kilépni belőle.

Külön megszólítás azoknak, akik már dolgoztak velem

Ez a hétvége szól azokhoz is, akik már jártasak az önismeretben, ismerik a határokat, a játszmákat, a segítő működést.

Haladó szinten dolgozunk azzal, amikor:

• az önismereti tudás új identitássá válik,

• a határhúzás védelem helyett elzárásként működik,

• a megszerzett tudás erőforrássá, státusszá, rejtett hatalommá válik,

• a segítés továbbra is kontrollt, biztonságot vagy elismerést ad.

Ránézünk arra, hogyan válhat a tudás finom védekezéssé, és mikor akadályozza a valódi kapcsolódást.

A hétvége fókusza

Ez az önismereti hétvége nem technikákat tanít, hanem működésmódokat tesz láthatóvá.
Célja, hogy:

• a segítés felnőtt–felnőtt kapcsolódássá váljon,

• a játszmák felismerhetővé és megszakíthatóvá váljanak,

• a határok érett módon tartsanak meg kapcsolatot,

• a segítség valódi fejlődést támogasson, mindkét fél számára.