A munkám során sok olyan emberrel találkozom, aki hosszú évek óta úgy működik, hogy megold, elvisel, helytáll, továbbmegy. Gyakran ők tartják össze a családot, viszik a felelősséget a munkában, segítenek másoknak, és akkor is működnek, amikor belül már rég elfáradtak.
Sokszor ők maguk is büszkék erre. Arra, hogy nehéz helyzetekből is felállnak, nem adják fel, és valahogy mindig találnak megoldást. Ha valaki felhívja a figyelmüket arra, hogy túl sokat visznek, előfordul, hogy nem is értik, miről beszélünk. Néha még meg is sértődnek. Hiszen eddig mindig megoldották. Miért lenne most másképp?
Éppen ez az egyik nehéz része ennek a működésnek.
A környezet is megtanulja, hogy vele nincs gond. Ő erős. Ő majd megoldja. Őt nem kell félteni. Így amikor egyszer valóban baj van, amikor elfárad, megijed, összezuhan, vagy egyszerűen már nem tud ugyanúgy továbbmenni, sokszor éppen azok nem veszik észre, akiktől a legtöbb támogatást várná.
„De hát te olyan erős vagy.”
„Te mindig mindent megoldasz.”
„Te nem szoktál ilyen lenni.”
„Majd ezen is túl leszel.”
És ilyenkor könnyen megszületik egy másik érzés is: a csalódás. Hogy amikor végre nekem lenne szükségem valamire, senki nem érti, mekkora bajban vagyok.
Csakhogy a környezet gyakran azt a működést folytatja, amit hosszú időn keresztül látott. Ha valaki évekig azt mutatta magáról, hogy mindent elbír, mindent megold, és nincs szüksége segítségre, a többiek sokszor nem tudják egyik napról a másikra felismerni, hogy most valóban más a helyzet.
Ezért tartom fontosnak, hogy az ember még azelőtt észrevegye a saját határait, mielőtt a kimerültség vagy betegség kényszeríti megállásra. A klienseimmel sokszor éppen ezen dolgozunk: hogy ne csak akkor vegyék észre, hogy baj van, amikor már teljesen elfogytak. Hogy ki tudják mondani időben: most nekem sok, elfáradtam, ezt most nem akarom egyedül megoldani, segítségre van szükségem.
Néha igenis lehet azt mondani, hogy most elegem van. Most nem akarok erős lenni. Most nem akarok megoldani semmit.
Mert a „megoldom” működés sokáig valóban megmenthet bennünket. Aztán egyszer elkezd túl sokba kerülni.
Üdvözöllek, Nyitrai Angelika vagyok, életvezetési és párkapcsolati tanácsadó, coach.
2010 óta dolgozom a segítő-fejlesztő területen. Pályám során Magyarországon és Szlovákiában személyesen is fogadtam klienseket, Párkány mellett öt éven át Budapesten önálló praxist működtettem, online pedig számos országban élő magyar klienssel dolgoztam együtt.
15 év szakmai tapasztalata alatt alakult ki a saját szemléletem, gondolkodásmódom és rendszerlátásom.
A különböző kulturális és társadalmi közegek, valamint a magánéleti, kapcsolati, vállalkozói és vezetői élethelyzetek sokfélesége olyan komplex rálátást adott az emberi működésre, amely ma is meghatározza a szakmai szemléletemet.
Személyes konzultációk Párkányban, valamint online.
Hétfőtől vasárnapig 9:00–20:00.
.jpg)