Kétgyermekes anya a válás küszöbén

„Hosszú évek tipródása, önmarcangolása után egy napon összeomlottam. Tudtam, hogy nincs tovább, segítséget kell kérnem, nem cipelhetem tovább a hátizsákomat, ezt már nem tudom egyedül feldolgozni.

Tudtam, kihez kell fordulnom, hiszen évek óta követtem Angi munkáját, olvastam a cikkeit, ismeretlenül is tartotta bennem a lelket.

Akkor még nem tudtam, hogy a kétségbeesett telefonhívásommal egy hosszú, fájdalmas, néha fárasztó utazás veszi kezdetét – egy belső utazás.

Most is pityergek, mert írás közben előtörnek az érzések, megélések, felismerések, amiket az elmúlt kilenc hónap alatt átéltem veled, a te segítségeddel.

Pityergek, mert félelmetes az út, ami még előttem áll, de megállíthatatlanul megyek előre – történjen bármi, mert tudom, hogy képes vagyok rá, és azt is tudom, hogy számíthatok rád. Végigkísérsz az utamon és támogatsz.

Köszönöm, Angi!”

A vele való munkáról:
A kétgyermekes anya, aki családi cégben dolgozott a férjével. Úgy érkezett hozzám, hogy elhatározta: válni akar, mert nem bírja tovább. Az első találkozáskor kimerült és összetört volt, tele kétellyel és fájdalommal.

A gyerekekkel is sok problémája akadt, ezek feldolgozása szintén része volt a munkának. Dolgoztunk a szüleivel való kapcsolatán és a gyermekkorán is, ahonnan sebeket hozott magával. Az apai oldalon alkoholizmus nehezítette a családi életet, amelyhez gyermekkorában túl korán kellett alkalmazkodnia. A parentifikációból fakadó terheket is feldolgoztuk, hogy végre a saját helyére állhasson.

A nehéz, fájdalmas felismerések mellett újra és újra megérkezett a bátorság is, amely átvitte a legnehezebb szakaszokon. Ma már nem a válás felé tart az útja: a férjével együttmaradtak, közösen átvészeltek egy súlyos krízist, és tovább építik az életüket.

A közös munka során lassan visszatalált önmagához.