Jónéhány év házasság után kapcsolatunk kihűlt

Férj levele:

„Jónéhány év házasság és egy rakás probléma után eljutottunk oda, hogy a feleségemmel már csak éltünk egymás mellett, de a kapcsolatunk kihűlt. A távolság közöttünk egyre csak nőtt. Ő kezdett el tenni ez ellen, Angihoz járni, és láthatóan pozitívan változni. Én persze ebből semmit sem értettem, és férfiként nem is hittem az ilyen dolgokban. A feleségem Angit ajánlotta. El is mentem hozzá.

Beszélgettünk – sokat kérdezett, és rengeteg dologra felhívta a figyelmemet. Fura érzésekkel távoztam tőle, mert rájöttem, rajtam is múlik, hogy helyreálljon az életünk. Nagyon felkavaró volt, de tőlem szokatlanul már én is akartam. Belevágtam. A beszélgetések során úgy éreztem, feltöltődtem az Angiból áradó pozitív energiával. Ebből merítettem erőt a folytatáshoz. Sok mindent felszínre hozott a tudatalattimból, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek.

Felhívta a figyelmemet azokra a problémákra, amikről én azt hittem, már a múltba vesztek – pedig nem. Megmutatta, mivel és hogyan okozok lelki fájdalmat a feleségemnek, mit tehetek ez ellen, és talán a legfontosabbat: ki is vagyok, és milyen is vagyok valójában. Irányított, és sok jó tanácsot kaptam tőle. Sokszor nagyon összezavart, de aztán mindig minden a helyére került. Sokszor megfordult a fejemben, hogy nekem ez sok, nem folytatom. Aztán mégis újra elmentem Angihoz.

Megmutatta, hogy a dolgokat több szemszögből kell nézni, és az életemet nekem kell irányítani. Szerencsére a kapcsolatunk bírta a strapát. Most már ott tartunk, hogy újra meg tudjuk beszélni a dolgainkat, őszinték vagyunk egymáshoz, több időt töltünk együtt. Páromat sokkal boldogabbnak látom, és nincs jobb érzés annál, mint látni, hogy újra boldog az, akit szeretünk, és aki a legtöbbet jelenti számunkra.

Én sokáig semmit nem vettem észre magamon, de a feleségem a tükör, aki megmutatja, hogy jó irányba indultam el. Erőt ad, hogy újra és újra megvívjam a harcomat önmagammal. Talán ez a legnehezebb: kockából gömböt, egy kerekebb, boldogabb embert faragni magamból. Nehéz, de megéri. Persze ehhez kell Angi, aki megmutatja a lehetőségeket, a helyes utat.
Nagy-nagy köszönet érte.”

Feleség levele: 

„17 év házasság után úgy éreztem, változtatnom kell – önmagamon is, és a párkapcsolatomon is. Mindkettőnkre ráfért már egy alapos „gatyába rázás”. Tele voltam félelmekkel, pánikrohamokkal, viaskodtam magamban, önmarcangolást folytattam stb. Nem tudtam, mit kezdjek velük. Mindig visszatértek hozzám.

Sok mindenhez folyamodtam: kértem segítséget pszichiátertől, aki csak gyógyszerekkel adagolt; pszichológushoz is jártam, aki beleunt, hogy sokat megyek hozzá. Egyiktől sem kaptam olyan megoldásokat, amiket vártam. Nem értettem, mi a baj velem, a fejem meg csak egyre jobban fájt. Egyre inkább lejjebb csúsztam a lejtőn, önbizalmam egy csepp sem volt. Sokat sírtam magamban, nem tudtam és nem mertem kilépni ebből az állapotból. Még most is rémisztően hat rám, ha visszagondolok erre az időszakra.

Majd lazítani kezdtem, masszázsokra jártam, kipróbáltam a kineziológiát, érzelmi felszabadulási technikát is tanultam. A neten több pozitív irányú olvasmányt böngésztem. Felfedeztem a vonzás törvényét is. Ezek hatására javult az állapotom, de a nyomasztó gondok a fejemben még mindig ott voltak, és a párkapcsolatom sem működött tökéletesen.

2013-ban felfedeztem a neten, hogy Párkányban egy életvezetési tanácsadó irodát nyitott. Elolvastam az általa felkínált lehetőségeket, és felcsillant a szemem: nála is megpróbálkozom. Hatalmas erő és bátorság kellett ahhoz, hogy megtegyem az első lépéseket feléje. Eleinte csak követtem az írásait, néha láttam őt a városban. Döntöttem: bejelentkeztem hozzá tanácsadásra.

Bevallom, az első találkozás borzasztó volt. Rettegtem, szorongtam, nem is tudtam, mit mondjak – ugyanis annyi minden volt bennem. Tudtam, hogy egy óra kevés, ezért elmentem megint. Rengeteg tanácsot kaptam, csak úgy éreztem, hiába változtatok, ha a párom nem tesz semmit.

2014 telén aztán kiborultam otthon. Elmondtam a férjemnek, mit érzek, hogyan érzek, és hogy a válás gondolata foglalkoztat. Közös gyermekünk nem született, de ennek okáról sohasem beszéltünk igazán és őszintén. Én legjobban a gyereket hiányoltam az életemből, amit nem kaptam meg. Ennek keservében nyomtam le vele 17 évet.

Mikor ezt bevallottam, Angival készítettünk egy rendszerállítást – vele vagy nélküle, gyerekkel vagy nem. Ekkor kezdett fordulni az életem. Megértettem, hogy a kapcsolatunkat nem kell annyira féltenem. Kimondhatom az érzéseimet a páromnak, attól még nem fog elhagyni.

Kiderült, hogy a kapcsolatunk szilárd alapokon áll, de ha csak a gyerekproblémára koncentrálok, nincs közös jövőnk. Féltem is, de valahol örültem is. Az is kiderült, mással nem lennék boldog, nem tudnám ennyire szeretni – még ha gyerekünk is lenne. Már bizakodóbb lettem. Kezdtek szűnni a félelmeim, szorongásaim. Beleláttam a házasságunkba, és tudatosult bennem ez az állapot.

Majd rávettem a férjemet, hogy ő is menjen el hozzá. Nagy meglepetésemre el is ment. Mikor hazaért, mindent elmesélt: jót is, rosszat is. Valahol ekkor kezdtünk el őszintén beszélgetni az érzéseinkről. Ezek után többször kezdeményezett velem beszélgetést, amikor látta rajtam, hogy valami nyomaszt. Próbáltuk megbeszélni a problémáinkat, viszont sokszor furcsának tűnt nekem.

Egy hirtelen támadt gondolatból készítettem neki kettőnk közös életéről meglepetésajándékot. Ez annyira meghatotta, hogy a könnyei is kicsordultak. Ez az ajándék adott neki erőt, hogy tovább folytassa a változtatást önmagán, és felhagyjon régi beidegződésein. Hatalmasat nőtt a szememben. Ezek után kezdtem örülni a változásnak. Hasítottam, mint a szél, minél magasabbra akartam repülni.

Ma már tele vagyok vágyakkal, kíváncsi vagyok mindenre és mindenkire. Minél több időt szeretnék vele együtt eltölteni. Azt hiszem, újra szerelmes lettem ugyanabba az emberbe, akibe 17 éve zúgtam bele. Frenetikus érzés ezt újra átélni! Bár még nincs vége, folytatom az önismeretet, ameddig húz magával. Tudom, hogy céljaim és álmaim elérése után sem fogom soha elfelejteni azt az időszakot, amikor elkezdtem kalandos utazásomat.”