Hosszú éveken át önfeláldozással tartotta össze a házasságát

Kliensem története és tapasztalatai közös munkánkról:

„2023 áprilisában kerestem meg Angit azzal, hogy szeretném megmenteni a házasságomat.
28 évesen már 13 éve voltam együtt a férjemmel. Mellette nőttem fel igazán. 10 éve külföldön éltünk, vállalkozóként dolgoztam. Ez alatt a 13 év alatt úgy érzem, mindent megtettem a kapcsolatunkért. Mellette voltam, amikor az alkohollal akadtak problémái, amikor rendszeres egészségügyi gondjai voltak, amikor pszichiátriai kórképet állapítottak meg nála, és akkor is, amikor munkanélküli volt. Több mint egy évig én voltam az egyetlen, aki keresettel rendelkezett. Mindenhová mentem vele, mindent én intéztem, mivel jobban beszéltem az idegen nyelvet, mint ő. Én tartottam irányítás alatt a saját életemet, az ő életét és a közös életünket is.

Mindezek után már annak a bizonyos szakadéknak a szélén álltam – amit az ember segítség nélkül nem él túl – amikor felkerestem Angit. Elhanyagoltam magam, mindig utolsóként gondoltam magamra. Mindig mások voltak az elsők: a férjem, a családom, a munka, a barátok, de még a kutyák igényei is fontosabbak voltak, mint a sajátjaim.

Először Angi erősített meg abban, hogy legyen erőm véghezvinni, amire szükségem van. Segített, hogy legyen erőm meglátni, elfogadni és feldolgozni a valóságot, ami ellen azelőtt foggal-körömmel harcoltam, csak hogy ne kelljen szembenéznem vele. Intenzíven dolgoztunk, heti 3 órát. Gyorsan haladtunk, és kijózanított az igazság.

Nem volt könnyű bevallani magamnak és elfogadni, hogy a férjem – csakúgy, mint a szüleim – olyan viselkedésmintákat követett, amelyek mélyen befolyásolták a kapcsolatainkat. Ez egy nehéz időszak volt számomra, de most erősebbnek érzem magam, mint valaha.

Szeptemberre eljutottam oda, hogy közöltem a férjemmel: válni akarok. Decemberben el is váltunk.

Három hónap alatt jogosítványt szereztem, elváltam, egyedül fenntartottam egy 200 négyzetméteres házat, a vállalkozást, mellette volt egy hétvégi állásom, buliztam, ismerkedtem, nagy kanállal faltam az életet.

Mindig hálás leszek Anginak, hogy támaszt nyújtott ezekben az időkben. Szigorú volt a közös munka során, és kemény „pofonokat” kaptam, de úgy gondolom, erre volt szükségem ahhoz, hogy meg tudjam tenni a kellő lépéseket.

Az idei évem már inkább a belső gyermekről, a családról és az emberi kapcsolataimban az egészséges határok meghúzásáról szólt. Egyelőre úgy érzem, ez egy soha véget nem érő folyamat lesz, de állok elébe.

Nehéz és kemény a munka Angival, de abszolút kifizetődő. Annyi mindent kaptam tőle, mint még soha senkitől életemben. Megtapasztalhattam, milyen érzés az, amikor valaki szívből büszke rám önös érdekek nélkül, vagy aggódik értem hátsó szándék nélkül, vagy elfogad feltétel nélkül. Ezek mind-mind ismeretlen dolgok voltak számomra. Életem legjobb döntése és leghasznosabb befektetése volt a vele való közös munka. Köszönöm. ”

Kliensem példája is jól mutatja, milyen súlya van ennek a folyamatnak. Amikor elkezdtünk dolgozni, teljesen háttérbe szorította önmagát mások – különösen a párja – igényei miatt. 

A coaching folyamán sok klienssel dolgozom azon, hogy felismerjék és megtanulják tisztelni saját határaikat. Gyakran látom, hogy amikor valaki figyelmen kívül hagyja a saját szükségleteit és teljes mértékben a másikra koncentrál, az könnyen önfeláldozáshoz vezethet. Az énhatárok megtanulása arról szól, hogy hosszú távon is stabil és egyensúlyos kapcsolatok jöhessenek létre.

A parentifikált emberek felnőttként rendkívül felelősségtudók és gondoskodók. Sokszor túlvállalják magukat, mások igényeit a sajátjaik elé helyezik, és úgy érzik, a szeretet vagy elismerés csak akkor jár nekik, ha mindent megtesznek másokért. Nehezen mondanak nemet, túlterheltek, kimerültek lehetnek – és gyakran csak akkor veszik észre, milyen súlyokat visznek, amikor már az erejük végére értek.