Honvágy és újrakezdés – egy Németországban élő nő története

Levele:

„Már jó egy éve, hogy felfedeztem a honlapodat, de nem mertem kapcsolatba lépni veled. Mígnem a belső gyötrődésem hatására végül is felhívtalak. Bár nem tudhattam, milyen fogadtatásra számíthatok, a beszélgetésünk első percétől az ősbizalom megnyugtató érzése öntötte el a szívem. (Ezt külön köszönöm.)

Ennek fényében mindig nagy izgalommal vártam a személyes találkozásokat, ahonnan nemcsak pozitív érzésekkel, lelkileg megerősödve távoztam, hanem szinte újjászülettem. Nemcsak hogy rátaláltam régi önmagamra, de mindezt egy magasabb szinten.

Személyiségem olyan oldalát tártad fel, mutattad meg nekem, amely addig rejtve volt előttem. Tudatosabb lettem az élet minden területén. Bónuszként sok új embert ismertem meg, sőt már Budapestről is megkerestek egy nagyon izgalmas állásajánlattal.

Bár még nem sikerült minden félelmemen maradéktalanul átlépnem, és néhány zavaró tulajdonságot kidolgozni magamból, úgy érzem, egy ilyen ösztönző, inspiráló Mester vezetésével ez könnyen fog menni.

Mit is mondhatnék még: ezer köszönet, hogy vagy, és teszed a dolgod!”

Megélésem:
Ritkán látni ennyire tudatos és bátor döntést. A honvágy már évek óta ott élt benne, de kellett hozzá az a belső erő, amit a közös munka hozott felszínre. Jó volt kísérni, ahogy a bizonytalanság helyét egyre inkább átvette a tisztánlátás, a félelmekből pedig határozottság született. Megható volt látni, ahogy visszatalál önmagához – és ahhoz a helyhez, amit otthonának érez.