Gyermekkori sebek, alkohol, gyógyszerek – és a belső fordulat

Drága Angi!
Három év. Igen, három év, talán van több is. Ennyi év telt el az első találkozásunk óta. Sosem felejtem el, mint ahogyan a többit sem. A megnyerő mosolyod, meleg tekinteted szinte áthatott. Már akkor tudtam, nem ez lesz az utolsó.

Az életem mindig egy harc volt, harc a túlélésért. Lelkem tele fájdalmakkal, bántásokkal, szeretet utáni vágyódással. Korán felnőtté kellett válnom, megismertem a pokol legrejtettebb bugyrait. Próbáltam saját erőmből talpra állni, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel.

Aztán jött ő: egy alattomos szer, az alkohol. Anélkül, hogy észrevettem volna, már nem volt kiút. Mint a vízesés, úgy zuhantam a mélybe. Gyógyszerek követték, nem kellett már az életem sem. Tudtam, segítség nélkül elvesztem. Pszichiátriai kezelések, egyik a másik után, nem sok eredménnyel.

Végül jött ő az életembe, aki nélkül nem ment volna. Bízott bennem. Ő az én szerelmem, akivel a mai napig együtt vagyok! Saját erőmből és az ő segítségével sikerült. Igen, nincs alkohol, nincsenek gyógyszerek, négy éve tiszta vagyok.

A lelkem azonban szenvedett, vergődött. Kerestem a válaszokat a miértekre. Drága Angi, aztán azon a bizonyos első napon te elindítottál valami hihetetlent. Bizalmamba fogadtalak, mint még senkit. Kipróbáltunk mindenféle kezelést, belevájtunk, apró darabokra szedtük a legfájóbb emlékeket, hogy aztán újraépítsük.

Minden egyes alkalommal éreztem, hogy könnyebb a lelkem. Elégedetten és nyugalommal léptem ki ajtódon megannyiszor. Tőled megkaptam a válaszokat a miértekre. Megtanítottál megérteni az emberek cselekedeteit, viselkedésüket, legyen az jó vagy rossz. Segítettél feldolgozni minden fájót az életemben.

Sikerült!!!
Nincs bennem harag, gyűlölet. Lelkemet szabaddá tetted, most már szárnyalhat. Nagy kincset kaptam tőled, amelyre nagyon fogok vigyázni. Visszanyertem önbizalmam, megnyíltam az emberek felé, kapcsolatok rendeződtek, már nincs „b-terv“, nincs hátizsák – hátam mögött hagyva mindent.

Igen, már megfoltozom a lyukas zoknit, és nem dobom el. Hihetetlen, hogy változásom által hogy változnak körülöttem az emberek – általad nekik is segítettél. Már nincs megoldhatatlan probléma. Hát ezt kaptam tőled, Angi – erre is megtanítottál.

Higgadtan tudok helyzeteket kezelni, tudok nemet mondani anélkül, hogy ettől rosszul érezném magam – amire szinte képtelen voltam. Egy kiegyensúlyozott nővé varázsoltál, aki tele van célokkal, életkedvvel, és igen, aki biztos abban, hogy céljai megvalósulnak.

Megtanultam szeretni önmagam, s már tudom, hogy értékes ember vagyok. Tudok így írni magamról, ezért csak szívem minden szeretetével tudok rád gondolni. Keresem a szavakat, hogy tudnám kifejezni, milyen nagy dolgot adtál nekem.

Egy más ember. Új élet. Nincs olyan nap, hogy a tőled tanultak ne lennének ott apró kis mozzanatokban. Szavaid belém vésődtek. Amit te elértél nálam, arra senki nem volt képes – sem doktorok, sem több hónapos kórházi kezelések.

Sokszor elmosolyodom, és a lépcsőfokokra gondolok, aminek a legtetején az van írva: „Megcsináltam.“

Igen! MEGCSINÁLTAM!!!
Könny szökik szemembe, de ez már nem szomorúság – ezek örömkönnyek. Nem lehetek elég hálás a sorsnak, hogy az utadba vezérelt. Tudom, jönnek még bukkanók, mint ahogy most is egy nehezebb életszakaszt élek meg – de már emelt fejjel nézek elébük.

Te képes voltál olyan erőket felszabadítani bennem, melyekről még én sem tudtam. Tudom, ki vagyok, hova vezet utam. Köszönöm.

Furcsa érzés kerít hatalmába, miközben írom e pár sort. Igen, mert talán ez a „Finálé“. Talán még nem kerek az egész, de ha eljön az életembe a fényes csillag, te leszel az első ember, akivel megosztom.

Köszönöm, Angi, ezerszer köszönök mindent. Nélküled nem ment volna.
Köszönöm, hogy mint embert megismerhettelek – különleges tehetséggel rendelkezel. A jó Isten áldjon meg, és kísérjen utadon!

Nagyon sok sikert kívánok munkádhoz!
Az egyik szemem sír, a másik meg nevet...

Igen... hiányozni fogsz nagyon!!!