Édesapa elvesztése után

Közös beszélgetéseink alkalmával számos, általam felfedezett gonddal fordultam hozzá. Minden ilyen találkozó végén rádöbbentem: soha nem a valódi gondokra összpontosítottam igazán. Mindig pozitív hatással volt rám, így miután átbeszéltünk egy általam hitt problémát, mindig sikerült a helyzet tisztább átlátása.

Az elmúlt alkalmak során főként arra döbbentem rá, hogy el kell fogadnom egyediségemet – minden hibámmal és tévedésemmel együtt. Fiatal korom ellenére sok mindenben volt már részem, de annyi felismerésben és segítségben még sehol nem részesültem, mint nála. Úgy érzem, soha nem lehetek elég hálás mindazért, amit tőle kaptam.

Minden alkalom után érzem magamban az erőt az újításra és küzdésre. Azonban a belső összhang az emberben nem egy, de nem is két óra alatt születik meg, így ha tehetem, mindenképp visszatérek majd hozzá, mert tudom: ha elakadok utamon, hozzá mindig visszatérhetek.

Mentorként számos példával szolgált nekem, mindig segített kioldani a kusza csomóimat. Nagyon tisztelem őt magas szellemi tudásáért, ami szinte minden alkalommal elámít. Nehéz belső félelmeinket és korlátainkat felismerni, és még nehezebb megszüntetni azokat, azonban ő megtanított rá, hogy nem szabad félni tőlük – hiszen ezek is életünk alkotórészei, akárcsak a pozitív dolgok.

Így, más szemszögből tekintve az életet, az ember képes átvészelni akár egy halálesetet is. Nincs szüksége pszichiátriai beavatkozásra ahhoz, hogy meg tudja érteni problémáit, és gyógyírt tudjon találni lelki sebeire. Mindig van kiút, szenvedhet bármitől is az ember – hiszen az élet sokkal csodálatosabb annál, mint ahogy azt mi, emberek, keserűségeinken át szemlélve értékeljük.