Azt hittem, a szerelem sebzett meg

„2019 október elején kerestem fel először Angit, mivel úgy gondoltam, hogy annak ellenére, hogy van 1-2 barátnőm, akivel mindent meg tudok beszélni, szükségem van egy hozzáértő szakember segítségére is.

Sokat gondolkodtam, hogy ki is lehetne az ideális ember, aztán – mivel sokszor olvastam Angi posztjait, és a róla írt referenciákat is – úgy gondoltam, ő lesz az.

Bevallom, kicsit féltem az elején, mivel ismertük egymást előtte is, és a családom egy részét is ismeri, de teljes mértékben megbízhatok benne, és 100%-os a diszkréció.

A fő problémám a következő volt: nem tudtam megnyílni az embereknek, főleg olyanoknak, akik iránt szorosabb érzéseim kezdtek lenni. Felépítettem magam köré egy falat, és eljátszottam az érzéketlent. Ideig-óráig ez működött is, de aztán kezdtem elveszíteni azokat az embereket, akik fontosak voltak nekem emiatt.

A legutóbbi esetnél telt be nálam a pohár, és rájöttem, hogy nem mehet ez így tovább. Elveszítettem egy olyan embert, aki még a mai napig eszembe jut sokszor, azért, mert minél jobban kimutatta az irántam való érdeklődését, én annál jobban zárkóztam be.

Sokat gondolkodtam, hogy mi lehetett az a nagy csalódás számomra, ami miatt ennyire bezárkóztam, és félek kimutatni az érzéseimet. Mindaddig, amíg nem jöttem el Angihoz, azt hittem, egy gyerekkori szerelmi csalódás miatt van ez – aztán ő rávilágított arra, hogy ennek teljesen más okai vannak.

A gyerekkorom rossz „élményei” állnak a háttérben. Mivel a szüleim elváltak, nem volt rózsás gyerekkorom.

Szóval elkezdtük mazsolázgatni a múltamat a gyerekkoromtól kezdve pontról pontra, mindent, egészen mostanáig. Körülbelül 6-7 alkalommal voltam eddig Anginál, de fejben máris máshogy állok az élethez.

Vannak céljaim – rövid- és hosszútávúak is –, sokkal kommunikatívabb vagyok, és aminek nagyon örülök: megtanultam a tiszta kommunikációt. Nem mondom, hogy mindig azt használom, de már egyre többször tudom alkalmazni.

Persze, még most is vannak nehezebb napjaim, de már jobban tudom magamat kontrollálni, és nem engedem, hogy padlóra kerüljek.

Emellett azért is szeretek Angihoz járni, mert teljesen feltöltődök általa. Néha úgy érzem, szárnyalok, mikor kilépek az utcára „coaching” után.

Sokat köszönhetek neki már most, és remélem, még többet fogok.

Egy idézettel zárnám soraimat:
„Még nem értem oda, ahol lennem kéne, de hála Istennek már nem ott vagyok, ahol voltam.”