A női szerepekkel volt a legnagyobb harcom

Kedves Angelika,

3 éve volt az egyik legnagyobb fordulópontom. Akkor mint egy villám, becsapódtál az életembe, és szembesítettél sok olyan dologgal, amit akkor nem úgy értettem – vagy talán még nem értem meg rá érzelmileg?!

Akkor volt az első olyan érzelmileg nagy munkám magammal: elfogadni a JÓT, és érezni, hogy MEGÉRDEMLEM. Egyszerűen elfogadni, hogy egyedi ember VAGYOK!

Sok félelemmel küzdöttem (még most is van pár), de a legnagyobb az utam során a nőiességem elfogadása volt – az új szerepkörök, mint a feleségről, az anyaságról nem is beszélve…

Rengeteg múltbéli lelki sérüléssel jöttem Angihoz, aki rétegről rétegre fejtette le rólam, hogy megtaláljam a bennem rejlő erőt, szeretetet – ne féljek érezni és felvállalni, ki vagyok.

Fejlődéseim során egyre többet és többet akartam tudni magamról, határaimról – és ezt meg is kapom tőle a mai napig.

A lelkivilágom egyre gazdagabb, mind az eszközöktől, amit folyamatosan kapok tőle, mind azoktól, akikkel összeismerkedtem ezekben az önismereti folyamatokban – és együtt biztonságban növünk egyre nagyobbra.

Rengeteg dolgot tudnék még írni, miért is jó veled együtt dolgozni, de ami a legfontosabb számomra, hogy nem adod a számba a szavakat, hagyod, hogy azok megérjenek, és kiteljesedjenek bennünk – a magunk kis lassúságában vagy gyorsaságában.

Hogy hol tartunk 3 év után?

Rengeteget fejlődött az önbizalmam, elfogadom, ki vagyok, és a hibáimat csak emberi mivoltomnak tudom már be.

Nemrégiben elkezdtem nem másoknak és társadalmi ideáloknak, hanem MAGAMNAK megfelelni – ez még viszonylag kezdetleges, de alakulóban van.

Mivel egyre jobban szeretgetem magam, egyre jobban tudom értékelni a párommal és a lányommal töltött időt. Ennél több szerintem most nem is kell ebben a pillanatban számomra.

Rengeteg ismerősömet másképpen látom azóta, hogy tanulok tőled, és sajnos azt kell, hogy mondjam, egyre több az a felismerésem, hogy sok olyan ember kell a világunkba, mint TE.

Emiatt szerencsésnek mondhatom magam, hogy találkoztunk.

Köszönöm az eddigi támaszodat, erőt, türelmet és még számtalan sok érzést és élményt.
Remélem, eljön az a pillanat, mikor már csak mellettem vagy – de nem lesz szükségem rád.