53 évesen már nem másokat hibáztatok
Gyermekkori sérülések, kapcsolati minták és önismereti változás egy kliens történetében.
"53 éves vagyok. Három és fél évvel ezelőtt kerültem Angihoz, sok hozott nehézséggel, gyermekkori sérülésekkel és olyan kapcsolati, működési mintákkal, amelyek akkoriban erősen meghatározták az életemet. Akkor még kerestem önmagamat, és nem is igazán tudtam, hogy ki vagyok a rám rakódott szerepek és történetek mögött.
Azóta nagyon sok minden összeállt bennem. Ma már úgy látom az életemet, mint egy nagy színdarabot: én vagyok a főszereplő, a többiek pedig mellékszereplők. Mindenki valamire rámutatott bennem: a sebeimre, az árnyékaimra, a régi mintáimra és azokra a részeimre, amelyek már nem szolgáltak engem.
Azt is megláttam, hogy nagyon sokáig olyan szerepekre és önmagamról kialakított képekre építettem az életemet, amelyekről azt hittem, hogy valóban én vagyok. Azt hittem, hogy „én ilyen vagyok”. Most pedig ezek egyenként lehullanak rólam, és egyre tisztábban látom, ki vagyok.
Már nem akarok másokat hibáztatni. Nem érdekel, ki mit tett velem. Sokkal inkább az érdekel, hogy mi van bennem, mi az én részem, és mit tudok vele kezdeni. És most kezdem meglátni azt az erőt is, amitől régen féltem. Mintha kezdene kisütni a nap. Én vagyok a főszereplő, és most már én akarom írni tovább a történetemet.
Angi, hálás vagyok neked. Segítettél meglátni azt, ami mindig is ott volt bennem. Szeretném megköszönni neked, hogy végigkísértél ezen az úton. Hálás vagyok, hogy mellettem voltál ezekben a nehéz helyzetekben, mert egyedül nem biztos, hogy végig tudtam volna csinálni. Támpont voltál, háttértámasz, egy biztos pont. Néha pedig szinte család. Mindig valahogy azt a szerepet töltötted be, amire éppen szükségem volt.
Köszönöm, és hálás vagyok neked mindezért. ❤️"
A közös munka története
Amikor kliensemmel három és fél évvel ezelőtt elkezdtünk dolgozni, több nehéz élethelyzet egyszerre volt jelen az életében. Külföldön élt, az évek során többször költözött egyik helyről a másikra, a munkája is komoly megterhelést jelentett, és egy nehéz kapcsolat után érkezett hozzám.
Sok mindenen haladtunk végig együtt. Az elején intenzívebben dolgoztunk, később pedig, ahogy egyre stabilabbá vált, és egyre inkább megtalálta a saját kapaszkodóit, fokozatosan egyre több teret kapott az önálló működésre. Ahogy én mondani szoktam: lassan elengedtem a kezét.
Ma már egészen más szinten dolgozunk együtt. Ha egyéni alkalomra vagy a csoportjaimba érkezik, már kevésbé a segítségkérés van a középpontban, sokkal inkább a tanulás, az önismeret további mélyítése és egy még tudatosabb, jobban működő élet kialakítása.