26 éves fiú nagy álmokkal, remények nélkül
Szülei azt hitték, számítógépfüggő. Amikor először találkoztunk, elmondta, hogy három éve csak otthon van, emberi kapcsolatok és munka nélkül, a számítógépbe menekülve tölti a mindennapjait, és arról ábrándozik, hogy egyszer nagyon gazdag lesz.
Édesanyám hívta fel a figyelmemet Angira, és ő intézte el a találkozót.
Mivel én magam is változást akartam elérni az életemben – főleg azért, mert az életemet a négy fal között éltem, nem jártam emberek közé, és bár nagyon sok álmom volt, mégsem mertem belekezdeni egyikbe sem, pont azért, mert félénk vagyok – beleegyeztem, és elmentem.
Izgatott voltam, és szorongást is éreztem, de nem futamodtam meg. Az első benyomásom Angiról pozitív volt, és tudtam, hogy jó helyen vagyok. Kedves volt és nyitott, de egyben egyfajta szigort is alkalmazott. Biztonságban éreztem magam mellette, ezért képes voltam megnyílni neki – óráról órára egyre jobban.
Egyre erősebbnek éreztem magam, és hamarosan már munkám is volt, így kiszakadtam a megszokott, unalmas életemből. Felismertette velem, hogy ha nem lépek ki a komfortzónámból, soha nem jutok előre. Elkezdtem tornázni, és elmentem Budapestre, a Bols Mixer Akadémián tartott tanfolyamra, amit sikeresen el is végeztem – Bartender képesítést szereztem.
Most ott tartok, hogy elmentem egy hajózási céghez, akik munkákat ajánlanak óceánjáró hajókon. Remélhetőleg összejön, de ha nem, akkor sem adom fel, mert eleget pocsékoltam el az életemből.
Végszóként: a munka Angival csodálatos volt. Sokat segített, és bár voltak jobb és rosszabb napok részemről, azt mondhatom: megérte elmennem, mert talán még mindig azt várnám a négy fal között, hogy minden az ölembe hulljon.