14 hónap alatt elveszítettem mind a két szülőmet

37 éves nő vagyok. Férjemmel közel 20 éve alkotunk egy párt. Nagylányunk 18, kisfiunk 7 éves. 12 éve külföldön élünk.

Angihoz először egy nagyon nehéz időszakom után jutottam el. 14 hónap alatt elveszítettem mind a két szülőmet. Utána mind a 2 bátyám alkoholba menekült, és közben folyamatosan jöttek a támadások felőlük, érzelmileg zsaroltak.

Hozzá kell tenni, minden téren maximalista voltam, sokat dolgoztam, mellette volt egy nem egészséges tisztaságmániám. Aki volt már hasonló helyzetben, az biztosan tudja, miről beszélek.

Mikor már azt hittem, a nehéz időszakomon túl vagyok, akkor jött csak a neheze. 2019 őszén kezdődött el a kálváriám egy fül- és féloldali fejfájással. Ennek először nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, kaptam rá „megfelelő” kezelést. Viszont mikor még novemberben is tartott, és mellette több magánorvos is látott – ami egy csomó pénzben volt, nem mellesleg –, és közben folyamatosan google-oztam, egyre mélyebben ástam bele magam, nem vettem észre, de már pánikbeteg és depressziós lettem.

Erre az orvosom jött rá, aki azonnal írt fel gyógyszert (antidepresszánst), de 5 nap után abbahagytam, mondván: én ebből magamtól is ki tudok jönni. Gondoltam én, mikor már arra nem voltam képes, hogy ellássam a családom.

Nagylányom unszolására november végén ismét elkezdtem szedni a gyógyszert, amit a mai napig szedek is.

Az utolsó csepp az volt, mikor a férjem december elején már nem mert magamra hagyni a kicsivel, és akkor reggel hívta fel Angit, aki azt ajánlotta, ha lehet, minél hamarabb menjünk haza.

Mellette megemlítem, hogy erős hipochondriával és telefonfüggőséggel küzdöttem. Természetesen az összes létező betegség- és pánikcsoportban benne voltam, és képes voltam minden tünetet, amit olvastam, magamon is felfedezni. Természetesen akkor hiába mondták, nem vallottam be még magamnak sem. Napjaim nagy részét ezzel töltöttem.

Hazamenetelünk utáni másnap már Anginál voltam, de az első 1-2 hétre nem nagyon emlékszem. Párom kapta azt a feladatot, hogy az összes csoportból lépjen ki, amiben ez idáig benne voltam. Hozzáteszem, nagyon szerencsés vagyok e téren, mivel párom teljes mellszélességgel állt, és áll a mai napig is mellettem.

Eltelt kb. két hét, és azt kezdtem érezni, hogy egyre jobban kezdem érteni Angit. Karácsony előtti nap magam kapcsoltam ki a telefonomon a Facebookot, most már 5 hete.

Az alatt az idő alatt, amit otthon töltöttem (1 hónap), többször voltam Anginál, aki próbálta a legtöbbet kihozni belőlem. Visszamentünk, de telefonos konzultációkat hetente igénylem Angival, a teljes gyógyulásomig.

Rájöttem, hogy magamon is nagyon sokat kell dolgoznom napi szinten. Ezért visszafogtam magam munka terén, kevesebbet vállalok, elkezdtem tudatosan többet mozogni, nincs Facebook, hírek – helyette inkább olvasgatok, vagy igyekszem minél többet a levegőn tartózkodni.

Tudom, hogy hosszú még az út előttem, de most már tudom, hogy egy jobb útra léptem.

Nagyon köszönöm, Angi.